Szélsebesen eltelt az év első két hónapja, így nem maradt más hátra, mint röviden visszatekinteni ezen időszak album-termésére. Rögtön év elején robbantottak a thrash metal titánjai, vagyis a Megadeth és a Kreator, nagy visszatérésekben sem volt hiány, lásd Clawfinger és Gluecifer, de a dallamos vonal rutinosabb tagjai, mint a Black Swan, és ígéretes fiataljai, mint a Tailgunner, is gyorsan kapcsoltak idén. Lássuk, kik és mit alkottak még eddig 2026-ban, ami megérdemli a figyelmet!
Bullet – Kickstarter
A svédek a metaltörténelem eddigi fél évszázada során számtalan alkalommal bizonyították, hogy szeretnek angolszász trendeket követni, és ezzel a lendülettel nem kevés alkalommal megújítani is. A Bullet esetében nem egészen erről van szó. Sokkal inkább arról, hogy az Accept/Saxon/AC/CD hívő brigád milyen kifinomult érzékkel nyúl vissza a ’70-es/’80-as évek fordulója hard rockjának alapvetően nyers, de a cukormázmentes dallamokkal sem fukarkodó változatához. A smirglihangú Dag Hell Hofer és társainak hetedik albuma nyolc év kihagyás után érkezett, és olyan, egy örökérvényű zenei világot konzerváló mesterfogásokat rejt, mint a lehengerlő címadó, a gitár-melódiákban kiemelkedő Keep Rolling vagy a NWOBHM-t ereje teljében megidéző Chained By Metal.
A hardcore punk és post-hardcore kereteket rendületlenül feszegető Converge túl van pályájának 35. évén, ám Jacob Bannonék egy cseppet sem lassítanak. Előző lemezükön, a Chelsea Wolfe-fal közös Bloodmoon: I-on valamivel elvontabb irányt vettek, most azonban visszatértek a nyers dühtől és kendőzetlen reflexiótól feszülő megközelítéshez. Ezen a kompaktabb és jobban kibontott témákat egyaránt kínáló albumon szinte csak kihagyhatatlan darabok sorakoznak, köztük a masszív arcon csapás s/t, a lebegősebb Gilded Cage és a letisztultabb Make Me Forget You.
Joe Bonamassa – B.B. King’s Blues Summit 100
Bonamassa karaktere eléggé megosztja stábunkat (is), azonban azt senki nem vitathatja el tőle, hogy remek gitáros és szervező, amelyet ez a kiadvány is jól példáz: közel két és fél órányi friss stúdióanyag, amelyet Joe zömmel a kortárs blues kiemelkedő alakjaival (pl. Kenny Wayne Shepherd, Buddy Guy, Josh Smith, Keb’ Mo’, George Benson) rögzített, de felbukkan mások mellett Slash, Myles Kennedy és Paul Rodgers is. A hangzóanyag kizárólag a legendás énekes/gitáros, a valaha élt egyik legnagyobb blues-zenész, B.B. King által szerzett/népszerűvé vált dalokat tartalmazza, pl. olyan felbecsülhetetlen jelentőségű tételeket, mint a The Thrill Is Gone, az Every Day I Have The Blues, a Sweet Little Angel vagy a Rock Me Baby.
Karnivool – In Verses
Az év egyik legfényesebb visszatérése az ausztrál Karnivool nevéhez fűződik, akik 13(!) évvel előző albumuk után jelentkeztek friss LP-vel. Az ezredforduló nagy kreatív robbanásának egyik csendes letéteményesei bámulatos színvonalat produkálnak a teljes anyag során, elég csak az ambientes finomságoktól a matek-metalos megborulásokig merészkedő Drone-ra, a Guthrie Govan gitármágussal (The Aristocrats) készült, őrületes gitárdallamokat hozó Reanimationre vagy a kevésbé kíméletes, mégis ragadós All It Takes-re gondolni.
Motorpsycho – The Gaia II Space Corps
A Motorpsycho Norvégia egyik legnagyobb hatású rock bandája, akik pszichedelikus és hard rock hangmintákban bővelkedő zenéjükkel hozzájárultak az indie, az alternatív, a noise és a stoner rock (európai) formálódásához is. Idei lemezük már a huszadik(!) közel négy évtizedes pályájuk során. A roppant hangulatos, ’50-es évek képregényeit idéző design-ba csomagolt album jó pár dala, köztük a remek húzású albumindító Fanny Again, Or, a pattogós TSMcR és a terjedelmesebb, akusztikus betétekkel telepakolt The Oracle igazán emlékezetesre sikerült.
Pat Metheny – Side-Eye III+
Pat Metheny egy vérbeli zenei innovátor, aki leginkább a jazzben és annak határterületein alkotott maradandót, de sikeres kikacsintásokat tett többek között az ambient és a kísérleti zenék számos irányzatában is. Fél évszázados munkásságát húsz(!) Grammy-díj ékesíti. Jelen LP a nagyjából egy évtizede indított Side-Eye projekt aktuális folytatása, amely Metheny mellett Chris Fishman zongorista/billentyűs és Joe Dyson dobos neve alatt fut, ám további kb. tucatnyi zenész szerepel a felvételeken. A főhős összetéveszthetetlen gitárja ezúttal inkább visszafogottabb tónusaiban mutatkozik meg, elegánsan rezonálva Wes Montgomery, George Benson vagy éppen a pályatárs John Scofield játékára.
Pedrito Martínez, Antonio Sánchez, Michael League – Elipsis
A lista – személyes és objektív szinten egyaránt – egyik legizgalmasabb darabja ez a korong, ami Pedrito Martínez kubai énekes/ütőhangszeres, Antonio Sánchez dobos (Pat Metheny, Birdman OST) és Michael League gitáros/basszugitáros (Snarky Puppy) összefogásából, Glenda del E billentyűs hathatós közreműködésével valósult meg. Egyszerre hagyományőrző és újító szellemű anyag ez, törekvés a kubai folklór központú hangzásvilág újragondolására. Egészen sajátos atmoszférával bír ez a hat dal, amelyek a törzsi dallamok és ritmusok kedvelőit ugyanúgy vonzhatják, mint a progresszív/fúziós zenék hallgatóságát.
Puscifer – Normal Isn’t
A Tool vezére, Maynard James Keenan talán még sosem volt olyan aktív, mint mostanság, hiszen az anyabanda mellett másik két formációját is magas fordulatszámra kapcsolta: az A Perfect Circle újra nagyívű turnéra indul, a Puscifer pedig a szintén intenzív koncertezés mellett friss stúdiófelvételekkel jelentkezett. A roppant arányos hangzással megtámogatott szerzemények mind post-punk/gothic töltetű, szuggesztív zeneiségükkel, mind „mindennel szemben” kritikus dalszövegeikkel kitűnnek a mezőnyből. A Tool-dobos Danny Carey mellett a King Crimson/Peter Gabriel-legenda Tony Levin basszugitáros is felbukkan a lemezen, pl. az egyik legerősebb tételben, a címadóban, amellyel vetekszik a Pendulum, a Mantastic, a Bad Wolf és a legfőbb húzódal Self Evident is.
Textures – Genotype
A hollandok az év másik nagy visszatérői számomra eddig, a Karnivool mellett. 2016-os progos/matekos metalcore-mesterművük után úgy tűnt, végleg földbe álltak, ám nemrég ismét mozgolódni kezdtek, és elkészítették a Phenotype folytatását, Genotype címmel. A két albumot egy igazán különleges, genetikai fogalmakra épülő koncepció köti össze, a legemlékezetesebb pillanatokat pedig többek között az esszenciális Closer to The Unknown, a Charlotte Vessels-zel (ex-Delain) megerősített At The Edge Of Winter, a bámulatos szólóban tetőző Nautical Dusk és a monumentális Walls Of The Soul rejti.
Urne – Setting Fire To The Sky
Idén ünnepelheti fennállása tizedik évfordulóját az Egyesült Királyságban alkotó Urne, akik öt éven belül harmadik nagylemezüket készítették el. Már a debüt album egy nagyon karakteres alakulatot mutatott, és ezt a progresszív törekvésekkel szervezett stoner/sludge irányt vitték tovább ezúttal is. A korábban trióban nyomult brigád kiegészült egy másodgitárossal, akivel kapcsolatban kérdéses, mit tett hozzá az új matériához, az viszont biztos, hogy a Harken The Waves című monstre darabban Troy Sanders énekes/basszusgitáros (Mastodon) vendégeskedik, a melankóliában erős Breathe-ben pedig Jo Quail csellózik. A legerősebb momentumok során gyarapítja még az első beharangozónak választott Be Not Dismayed és a groove-vezérelt, sok tiszta éneket hozó The Spirit Alive is.