A black metal nem könnyű és igencsak megosztó műfaj. A minimalizált zenei stílus, az erősen torzított gyors gitártempó és a károgó ének nehezen befogadható teszi a metal eme ágát, s kívülállók számára az sem teszi vonzóvá, hogy a zenekarok tagjai gyakran használnak hullasminkeket, s van olyan együttes is, amelynek pályafutását számos botrány is övezi. (Még stand-up-osokat is láttam viccelődni azon, hogy nem egy laza, délutáni kávézós szieszta pl. egy Mayhem vagy Nargaroth hallgatása.)
Viszont a black metalnak is van egy kicsit lazább, dallamosabb, énekesebb ága, ami már könnyebben emészthető. Ide tartozik az izraeli Melechesh is, amely 1993-ban alakult Jeruzsálemben (ma már európai székhellyel rendelkeznek) azzal a szándékkal, hogy megteremtsék azt, amit a zenekar mezopotámiai metálként definiál. A black metalban és a thrashben gyökerező hangzásviláguk mélyen merít a sumér és mezopotámiai mitológiából, kozmikus és okkult témákból, és mediterrán, valamint közel-keleti zenei elemeket ötvöz egy extrém metál keretrendszerbe. Az együttes az évtizedek során nemzetközi zenei és kulturális jelenséggé fejlődött, amely jellegzetes identitásáról, tudományos mitológiai fókuszáról és kompromisszummentes művészi víziójáról ismert. A zenekar továbbra is egyedülálló erő az extrém metálon belül, mind koncepciójában, mind hangzásában kiemelkedve.
A banda a 2015-ben kiadott Enki című album után egy hosszabb szünet elteltével jelentkezik egy háromszámos EP-vel, amely már Reigning Phoenix Music közreműködésével lát napvilágot.
Az együttes így nyilatkozott erről: „Büszkék vagyunk arra, hogy leszerződtünk a Reigning Phoenix Music–hoz, egy olyan kiadóhoz, amelyet igazi rajongók vezetnek, akik profizmust és személyes gondoskodást nyújtanak. Némi, rajtunk kívül álló csúszás után, amit leküzdöttünk, készen állunk bemutatni új EP-nket, a Sentinels Of Shamash-t, amely könyörtelen, sokszínű és hű a Melechesh szellemiségéhez. Tudjuk, hogy mennyi várakozást és türelmet mutattatok, ezért csak a legjobbat nyújtjuk nektek. Most az a célunk, hogy mindenhol élőben játsszunk és az új dalokat színpadra vigyük, miközben folytatjuk az új anyagok írását és átdolgozását a következőhöz anélkül, hogy korlátoznánk a kreativitást.”
„Megtiszteltetés számomra, hogy a Melechesh következő fejezetének részese lehetek” – mondja Gerardo Martinez, a Reigning Phoenix Music társalapítója. „Ez egy olyan zenekar, amely folyamatosan feszegeti a határokat, és megőrzi azt a gazdag művészi aspektust, ami annyira egyedivé teszi őket.”
„Shamash őrszemei” ismét alászáll a mezopotámiai mitológiába, ahol Samas napisten, aki naponta végigjárja az eget, látva minden igazságtalanságot, s a bűnösöket bünteti, az igazakat pártfogolja. Ebben az ősi világban felidézésre kerülnek királyok, birodalmak, ahol bosszú, káosz és halál uralkodik, s az emberek az istenek kegyeire vágynak, hogy azok utat mutassanak nekik ebben a törékeny és bizonytalan időkben.
A The Seventh Verdict erőteljes trash gitár riffel indul s a dob pörgése után elementáris erővel dübörög a „Megtorlás – halál és káosz”. Az egész dal erőteljes és agresszív, míg a rövidebb dallam folytonos ismétlése egyfajta misztikusságot sugall, ami egyben a megfoghatatlan és a tökéletesség mezsgyéjén mozog.
Az In Shadow, In Light a trash és a black határán egyensúlyoz remek dallammal fűszerezve, melynek hangzását húsos basszus hangok alapozzák meg. Ez a szám játék a hangzásokkal és a dallamokkal. Már az egynegyedénél van egy kis belassulás keleties zenei elemmel, ahol a kórus egyfajta papi rituális imaként hangzik. Kellemes gitárjáték vonul végig árnyékban és fényben, folyamatosan megbontva az amúgy sem egysíkú muzsikát. Az egész tényleg úgy hangzik, mint egy színuszgörbe, egyszer a sötétségbe borul, egyszer a fényben tündököl. A kemény ének erőteljesen fokozza azt a misztikus világot, amit rejtélyek öveznek a kozmoszon át az igazság kibontakozásáig.
A Raptors of Anzu tételben a dob a stílusmeghatározó. Keményen beleáll az elején, s meghatározza a szám dinamikáját. A pörgős hangzás és a gitárriffek remekül egészítik ki egymást olyannyira, hogy a szemem előtt látom a ragadozókat. A refrén gyors egyszavas kántálása sulykolja belénk a bűnt, a pusztítást és a bukást. A végefelé vált a ritmus és a gitár itt még jobban megcsillantja erényét egy kis üstdobos hangzás közepette. A legvégén felpörgetett dallammal búcsúzunk és a pusztítás után a rend helyreáll!
Tíz év alatt semmi sem tört meg, a Melechesh ugyan megújult energiával, de a régi megszokott hangzásvilággal tért vissza közénk, hogy újabb tételekkel gazdagítsuk mitológiai tudásunkat. Ez a három szám azt bizonyítja nekem, hogy a fiúknak van még mondanivalójuk bőven, s Mezopotámia még tele van titkokkal, bűnökkel, ármányokkal, ahol Samas napisten járja minden nappal égi útját mindent és mindenkit látva, hogy senki ne érezze magát biztonságban.
10/10