Lusztig Tibor

14 cikk
Sziasztok! Lusztig Tibor vagyok Budapestről. Nyomdai előkészítőként, tördelőként, designerként dolgozok, amióta kikerültem a nyomdaipari középiskolából. Ez nem mostanság volt, mivel már megettem a kenyerem javát, így aztán rockerség nagyon régre nyúlik vissza. A 80-as évek elején, középiskolás koromban kattantam rá igazából rock/metal zenére, s akkoriban népszerű klasszikus rock és metal, trash, glam, power zenéket hallgattam. Első rajongásom a német Accept együttes iránt volt, imádtam Udo Dirkschneider reszelős hangját. De ott volt még a Metallica, Megadeth, Antrax, Judas Priest, AC/DC, Iron Maiden, Def Leppard az akkori klasszikus metál/trash bandák közül, glam stílusból a Mötley Crüe, Poison volt a nagy ász, a power vonalon pedig Helloween, Gammaray, Stratovarius játszott fontosabb szerepet az életemben. A lágyabb rockos vonalat nálam a ZZ Top képviselte igen erőteljesen. A punk vonalat sem hagytam figyelmen kívül, a klasszikus Sex Pistols menő volt és még olyan ismeretlennek tűnő együtteseket is össze lehetett kalózkodni, mint a finn Finn Brutalis és a szerb Pekinska Patka. A magyar vonalon nyilván az akkoriban a lázadó zenekarok vitték a prímet, mint a Beatrice vagy a P. Mobil. A lágyabb stílusokat is kedveltem, amit nálam a KFT vagy a Prognózis képviselt. A későbbi években, mikor már többféle új zenei stílus beszivárgott a keményzene berkeibe, bővült a kedvencek listája, de mégis a fő szenvedélyes irányvonalnak megmaradtak ezek a klasszikus stílusok. Bejön a popposabb hangzásvilág is szép, érces énekhanggal, mint pl. a Beast In Black, de rá tudok kattanni a melodic death metalra is, mint a svéd Orbit Culture, vagy a black metalt képviselő Satyricon. A lényeg nálam mindig a zene üteme, ha úgy megmozdít belül, hogy annak kívül is jelét kell adnom, azaz jár a lábam rendesen, akkor az a szám és együttes már király nálam. Dolgoztam újságnál is, ahol természetesen sok újságíróval volt kapcsolatom, figyeltem a cikkeiket és ott akkor mélyen belül éreztem egy késztetést, hogy nem állna távol tőlem az újságírás. De ez egy olyan kis elfojtott álom maradt számomra, mígnem az élet egész véletlenül úgy hozta, hogy most lehetőséget kaptam, hogy a Rics&Green oldalán bemutatkozhatok. Köszönet érte, hogy ezt az oldalamat is kipróbálhatom, megmutathatom.

A sokszínű egység zsenialitása! – Melissa Bonny: Cherry Red Apocalypse lemezkritika (2026.01.23.)

Manapság nem húzzuk fel a szemöldökünket, ha egy-egy hölgyet fontos pozícióban, vezetői, esetleg vezérigazgatói székben látunk. A közel 80 éve a teljes körűen elismert egyenjogúsággal maradéktalanul élnek is a nők, mindenféle...

Csinos hölgyek nagy napja – Beyond the Black, Setyøursails, Seraina Telli koncert 2026.01.22. Barba Negra Blue Stage

Két hete lázban égtem! Na, nem valami fránya vírus vett le a lábamról, hanem a német Beyond the Black bandát okolhatom eme felajzott állapotomért. 2023-ban lemaradtam a koncertjükről, és még akkor...

A lendület nem tört meg! – Beyond the Black: Break the Silence lemezkritika (2026.01.09.)

  Bevallom, az együttes első négy lemezét egyáltalán nem fogadtam nagy lelkesedéssel. Kövezzetek meg, hiába kapott a kritikusoktól pozitív megítélést a debütáló albumuk (Songs of Love and Death), engem egyáltalán nem fogott...

Harci kiáltás a pusztában – UUHAI: Human Herds lemezkritika (2026.01.09.)

Ha Mongóliára gondolunk, akkor a végtelen sztyeppék, vadlovak vágtázása és a Gobi sivatag jut eszünkbe elsődlegesen, nem pedig a tradicionális népzenéjük és főleg nem annak a metallal való ötvözése. Bár aki...