Ez az időszak különösen erős része volt 2026-nak: olyan kiugró teljesítmények maradtak ki a listából, mint a black/viking legenda Enslaved és a magasságos Black Sabbath gitárosa, Tony Iommi új lemeze, a norvég prog mester Green Carnation albumtrilógiájának és a hazai extrém progger Rivers Ablaze monumentális dalgyűjteményének befejező darabja, vagy a latino prog ikon The Mars Volta elragadó koncertanyaga.
Boss Keloid: Float & Aperture
Az angol sludge színtér kultikus figurái, az Iron Monkey egyik dalának címét viselő banda zenéje kezdetben sludge, doom és math metal elemekből építkezett, s a Herb Your Enthusiasm (2016) valamint a Melted on the Inch (2018) LP-n alakították ki sajátos, pszichedelikus-progresszív stílusukat, amely a Family the Smiling Thrush (2021) lemezen már dallamosabb formát öltött. Öt év után érkezett jelen, hatodik albumuk, amelyen minden korábbinál szorosabb együttműködésben dolgoztak együtt a tagok, és blues-os, latinos motívumok is meghatározóak rajta. A hét szerzemény, köztük az év egyik csúcsalkotása, a Landslide, az élet megpróbáltatásainak elfogadásáról és a nehézségekben rejlő szépség felismeréséről szól. (10/8,5)
Cell: Live in Poland
A Fahrenheit Project egyik fő alakja, Cell a Carbon Based Lifeforms/Sync24 és Martin Nonstatic mellett a legkifinomultabb ambient/psybient előadók közé tartozik; olyan kiváló hangzóanyagok szerzője, mint a Hanging Masses (2010) és az Onwards System (2022). Mint az előző koncertanyaga (Live in Corfu, 2020), úgy ez szintén az Ultimae Records vezetője, AES Dana gondos kezei által nyerte el végleges formáját. A friss felvételekről nem túlzás azt mondani, hogy Cell pályájának csúcsát képezik, a hozzám hasonlók számára mindenképp, akik a trance-es „pumpálást” teljesen nélkülöző, szemlélődő, chilles, kellemesen körül lengő hangképeit szeretik igazán. (10/10)
Darkest Hour: Suffer Divine
Washington D.C. fenegyerekei fennállásukat tekintve a harmadik X-en túl is a metalcore élvonalának elnyűhetetlen képviselői: 2024-ben pályafutásuk egyik legkreatívabb anyagát készítették el a Perpetual | Terminal LP képében; a friss folytatás pedig amellett, hogy sokat merít a banda 2003–2009 közötti fénykorából, önismétléstől mentesen villantja fel a kvintett legharapósabb oldalát, számos kiugró pillanat közepette. A lemez központi gondolata, hogy a szenvedésből önbecsülés és érték születhet: a harag, a fájdalom és a remény egymástól elválaszthatatlan emberi tapasztalatok. (10/9)
The Flower Kings: HOPE
Roine Stolt frontember hetvenévesen ugyanolyan monumentális megközelítéssel viszonyul a prog rocker The Flower Kings aktuális kiadványához, mint három és fél évtizeddel ezelőtt: a HOPE két 20 perc körüli, részekre osztott, szerzeményt is magába foglal, 4-5 perces tételek mellett; miközben az énekes/gitáros saját elmondása alapján élete legjobb dalszövegeit írta meg ehhez a lemezhez, amely nem mellesleg a tizennyolcadik (!) stúdióanyag a sorban. A monumentális The Gods of Rome több mint egy évtizedes zeneszerzői elképzelésekből született, s az ókori Róma képein keresztül vizsgálja a hatalom természetét. Az album a megosztottság és az empátia hanyatlásának korában a remény, az emberi összetartozás és a megújulás lehetőségét járja körül. (10/9)
The Ocean: Solaris
Embert próbáló időszakon van túl a német post-metal legjobbja, a The Ocean: 2025 folyamán a tagság jelentős része távozott Robin Staps alapító és Matthias Hägerstrand basszusgitáros mellől, így egy ideig a banda jövője is kérdéses volt. A következő hónapok szerencsés találkozásai folytán azonban egy roppant erős felállással újult meg némiképp zeneileg is a zenekar: mások mellett két énekessel, és olyan különleges vendégekkel, mint Thorsten Quaeschning (Tangerine Dream) és Orestis Zafiriou (Playgrounded) billentyűsök. A Tarkovszkij 1972-es filmjéből merítő konceptalbum az emberi kommunikáció, az emlékezet és az önismeret kérdéseit vizsgálja. (10/9,5)
Ozric Tentacles: Harmonic Mind
A több mint négy évtizedes múltra visszatekintő, brit Ozric Tentacles neve egy képzeletbeli reggelizőpehely tréfás elnevezéséből született. Ed Wynne gitáros együttese a korai, saját kiadású kazettáktól az Erpland (1990) és a Jurassic Shift (1993) sikerein át vált az instrumentális space rock meghatározó képviselőjévé. A Lotus Unfolding (2023) után megjelent tizenhetedik stúdióalbum a létezés geometriai és harmonikus természetéből meríti. A pszichedelikus gitártémák, elektronikus textúrák és hipnotikus ritmusok ezúttal a teljes koncertfelállás közreműködésével, skóciai, devoni és glastonburyi házi stúdiókban formálódtak. Különlegesség, hogy a borítóra visszatért a legendás Erp mascot figura. (10/8,5)
Sleep: Hempispheres
Az amcsi stoner/doom pionír Sleep rajongóinak egy jelentős részét csalódással töltötte el Matt Pike alapító frontember (lásd még High On Fire) távozása. Ezt követően Al Cisneros basszer/énekes maradt az egyedül alapember a bandában, aki két nagyszerű társsal – Bubba Dupree gitárossal és Dale Crover dobossal (The Melvins) – rögzítette a nyolcas LP Hempispherest. A vaskos riffek más identitást vettek fel, mint Pike idejében, Cisneros énekdallamai és a repetitív/meditatív hangszeres témák pedig jelentősen elmozdították az anyazenekart az OM világa felé, ami számomra különösen vonzó lépés volt. (10/9)
Stoned Jesus: Songs to Moon
Igor Sydorenko alapító gitáros/énekes és két jelenlegi társa a tavalyi Songs to Sun klasszikus Sabbath-orientált megközelítése és black metalos kikacsintása után a nagyszabású albumtrilógia középső darabján néhány extrém hatású tétel mellett meglepően nyugodt vizekre evez: nem egyszer a nejlonhúros gitáré és Igor újabb tartományokat feltérképező énekéé a főszerep. Összességében ez a Stoned Jesus vitán felül eddigi legváltozatosabb, legmerészeb és (jó értelemben) legművészibb, egyben befelé forduló, melankolikus anyaga. (10/9)
These Wicked Rivers: Fire and Folklore
Az angol csapat 2024-es, kettes LP-je az év egyik legerősebb (southern) rock kiadványa volt, egyben személyes belépőm is, amelyet aztán tavaly csak a Whiskey Myers friss anyaga tudott felülmúlni (?). Most még magasabbra került az a bizonyos léc, még több (post-)grunge, soul, country, Americana és roots rock réteggel, valamint metalban jártas produceri munkával megerősítve. Az Ain’t No Smoke és a Rise dalok pedig a teljes év legkiemelkedőbb momentumait gazdagítják. A dalszövegek a történetmesélés ősi hagyományát állítják a középpontba, valamint a brit folklórból, személyes emlékekből és emberi sorsokból merítenek. (10/9)
Wall Of Sleep: Monolit
A tavalyi lemezével (The Kingdom) idén Fonogram-díjat nyert hazai doom metal élcsapat alapításának 25. évfordulója alkalmából összerakta ezt az LP terjedelmű EP-t, öt karakteres és méregerős új dal mellett az egyik legeslegjobb WOS-tétel Stabat Mater átiratával továbbá egy Gary Moore/Phil Lynott (Thin Lizzy) feldolgozással megtoldva. A szerzemények központi gondolatai az idő múlása és a halál elkerülhetetlensége. (10/9)
Korábbi 2026. évi ajánlók:
2026. július-augusztus
2026. május-június
2026. március-április
2026. január-február