Vannak olyan szegletei a rockzenének, ahol a magyar alkotók/zenészek valami rejtélyes okból kifolyólag különösen otthon érzik magukat, ahol a tehetség és az adott zsáner iránti érzékenység olyan elegyet alkot, amely nemzetközi mércével mérve is kiemelkedőt produkál. A doom metal és annak árnyalatai kétségkívül ilyen területek. Ebben a sötét és atmoszférikus világban a Wall of Sleep nem csupán egy zenekar; ők az élő bizonyíték arra, hogy hazánk fiai képesek a műfaj legmagasabb szintjén alkotni, és a nemzetközi doom szcéna elismert szereplői lenni. Most, majd hét hosszú év várakozás után, a Wall of Sleep visszatér és megmutatja, hogy is kell elfoglalni a doom Királyságot a The Kingdom című albummal. Az lemez dalai egytől egyig olyanok, mint egy-egy különálló fejezet egy
sötét, epikus történetből. A hallgatót azonnal beszippantja a Wall of Sleep által teremtett atmoszféra, amely egyszerre nyomasztó és felemelő, dallamos és ólomsúlyú. A riffek a Black Sabbath aranykorát idézik, miközben a dallamok a Trouble melankóliáját, fogósságát és elszálltságát hordozzák magukban. A zenekar azonban nem csupán a múlt nagyjainak tiszteleg; képesek arra, hogy mindezt a hatást a saját, egyéni hangjukon keresztül szűrjék meg, így teremtve valami újat, izgalmasat és teljes egyedit, ami egyszerűen csak Wall of Sleep-es.
A lemezt nyitó Maelstrom egy igazi energiabomba, amely szinte elsöpri a hallgatót, de a kételyeit biztosan az első pillanattól kezdve. A dal a Trouble legszebb hagyományait idézi, azzal a fajta klasszikus, mégis friss doom metal hangzással, amely a műfaj kedvelőinek szívét mindig is meg fogja dobogtatni. A súlyos, de dallamos riffek tökéletesen megalapozzák BZ csodálatos, ihletett dallamait, amelyek a dal gerincét képezik. A nóta csúcspontja kétségkívül az a zseniális gitárszóló, amely dal a dalban. A másodiknak érkező Letters from the Sea egy igazi doom metal monstrum, amely a Black Sabbath legmélyebb és legmorózusabb hangzásait idézi. A dal súlyos, málházós, kifacsart riffekkel indul, amely azonnal egy baljós atmoszférát teremt. Azonban nem ragad meg ebben a borongós mélységben; egy tempósabb, modernebb felfogásban folytatódik. Érdekes, ahogy a klasszikus doom elemek találkoznak a frissebb, energikusabb megközelítéssel, így teremtve egy egyedi hangvételt. Emellett Letters from the Sea gyakorlatilag egy slágerdarab, amelynek tökéletes refrénje azonnal megragad és a hallgatóval marad hosszú időre. Az Ouroboros MMMXC egy lélegzetvételnyi szépség a súlyosabb tételek között, egy gyönyörű akusztikus átvezető, amely megmutatja a Wall of Sleep zenei palettájának egy másik, intimebb oldalát. Ez a rövid, de annál hatásosabb tétel tökéletesen illeszkedik az album koncepciójába, egyfajta csendes kontrasztot képezve a monumentálisabb dalokkal szemben. A The Last Straw egy kis felszabadulást hoz a The Kingdom súlyos hangzásvilágába, egy lazább, hard rockosabb tétel. Ez a dal egyenesebb, lazább ritmusokkal operál, de természetesen a Wall of Sleepre oly jellemző sötét tónus itt is érezhető. BZ ismét brillírozik, ezúttal talán egy kicsit direktebb, de annál fogósabb dallamokkal. A gitárok is húznak, de a riffek talán kevésbé komplexek, inkább a groove-ra és a rock and roll feelingre helyezik a hangsúlyt. Egy igazi headbanger-himnusz a lemezen. A Left Behind-on visszatér a Wall of Sleep gyökereihez, egy vérbeli doom tétel, amely a műfaj minden súlyos elemét magában hordozza, nem kevés Mood hangulattal. Egy igazi monolit, lassan hömpölygő riffekkel és nyomasztó atmoszférával. A riffek itt valóban „minden mennyiségben” jelen vannak, egymásra épülve és egymást kiegészítve alkotnak egy sötét, hipnotikus szövetet. A The Kingdom, a címadó opusz, méltó koronája az albumnak. Ez egy óriási ívű dalmonstrum, amely a Wall of Sleep zenei univerzumának minden elemét magában foglalja. A verzékben a leggonoszabb BZ-vel találkozhatunk, aki sötét, fenyegető dallamokkal teremt baljós atmoszférát. Az éneke itt igazi súlyt hordoz, szinte érezni a szavak mögötti dühöt és elkeseredést. Ezzel szemben a refrén egy dallamos, szinte slágeres fogódzó, amely azonnal megragad és kontrasztot képez a verzék sötétségével.
A Spirit Healer egy érdekes színfolt a The Kingdom palettáján, ahol a klasszikus hard rock elemei találkoznak a Wall of Sleepre jellemző doomos hangzással. A tempó itt talán egy kicsit élénkebb, a riffek pedig a hard rock hagyományait idézik. A háttérben finoman megszólaló Hammond orgona hangok pedig egy különleges, szinte pszichedelikus atmoszférát adnak hozzá a nótához. Érdekes megfigyelni, hogy a Spirit Healer bizonyos részein már-már egyfajta játékos zeneiség is felfedezhető, ami egy kis könnyedséget és változatosságot visz az albumba. A Kingslayer egy igazi sötét és vészjósló tétel, amely a Királyölő címet maximálisan kiérdemli. A hangulat rideg és fenyegető, szinte érezni a pusztítás és a hatalomvágy atmoszféráját. Egy igazi doom metal himnusz a pusztításról és a hatalom árnyékáról, amely a Wall of Sleep legkeményebb és legkompromisszummentesebb arcát mutatja meg. A The Plague a Black Sabbath súlyosabb és nyomasztóbb pillanatait idézi meg. Ez a dal egy klasszikus doom gyöngyszem, amely a műfaj legmélyebb bugyraiba kalauzolja a hallgatót BZ szárnyaló dallamai ebben a közegben különösen erőteljesen hatnak, az éneke egyszerre kétségbeesett és monumentális. A The Plague egy olyan dal, amely minden túlzás nélkül bármelyik klasszikus Sabbath lemezen is megállná a helyét, mind a súlyosságát, zeneiségét, mind a hangulatát tekintve. Ez a tétel egy igazi időutazás a doom metal aranykorába. Egy kötelező darab minden igazi doom hívő számára, mint ahogy az egész lemez is az. Tökéletes lezárása egy tökéletes lemeznek.
Ez az album egy igazi zenei trip, amely a doom metal sötét vészjósló mélységeiből a hard rock energikus napos csúcsaira, majd vissza a melankolikus, elmélázó tájakra kalauzol. A Wall of Sleep ismét bebizonyítja, hogy a súlyos zene lehet dallamos, a sötétség hordozhat magában szépséget, és a hagyomány tisztelete nem zárja ki az innovációt, a fejlődést. A The Kingdom egy olyan alkotás, amely méltó folytatása a zenekar eddigi munkásságának, és egyben egy friss és izgalmas hozzájárulás az egész nemzetközi doom/metal színtérhez is. Mert tényleg világszínvonalú lett ez a lemez. Sőt ki merem jelenteni, hogy ez az album lett a zenekar magnum opusa. Óriási dolognak kellene zenei fronton itthon ahhoz történnie, hogy ne a The Kingdom legyen számomra az év albuma. Valószínűleg ezt a lemezt csak azért nem fogjuk egy évtized múlva klasszikusként említeni, mert másképpen működik már a zeneipar és az életünk, nem pedig azért, mert minőségben elmaradna. Ti pedig nyájas hallgatóság készüljetek fel, lépjetek be a királyságba, és engedjétek, hogy a Wall of Sleep magával ragadjon!
Bátky Zoltán, Füleki Sándor, Kemencei Balázs, Janovszki Zsolt, Szolcsányi Szabolcs – egyszerűen csak: Köszönöm az élményt!
Hibátlan alkotás minden skálán maximális pontszámot érdemel.
10/10
Rendeljetek valamit a srácoktól megérdemlik a támogatást:
Wall Of Sleep