A debreceni alterrocktrió, az Árnyéknyúl idén ünnepli fennállásának tizedik évfordulóját. Sokáig voltak inaktívak zenekarként, de most újra teljes erőből a jubileumra megjelenő anyagba fektették az energiáikat. Saját bevallásuk szerint „ez a lemez a csúcsa annak, amit meg tudunk csinálni, zenei és kreatív értelemben egyaránt”. Az anyagot meghallgatva pedig nem lehet velük vitába szállni. Október 27-én megérkezett az Élni kész, a csapat harmadik nagylemeze (a megjelenés napján online és CD-formátumban, de később várható kazetta és bakelit is). Lássuk, mennyire vették komolyan a visszatérést a srácok! (SPOILER: NAGYON!)*
Ha már tízéves fennállás, akkor tíz dal dukál. Érdekesség, hogy a korai zsengék esetén nem kellett sokáig hallgatni az Árnyéknyulat, hogy az ember egy egészen direkt Kispál- és 30Y-hatást fedezzen fel bennük. Olyannyira, hogy korábban Beck Zoliék segítették őket producerként is. Később azonban a saját hang megtalálása lett a prioritás, így a zenekar fennállásának tizedik évében érkező Élni kész lemeze – a 2023-as Változás után másodszor – teljes egészében saját stúdióban, önerőből lett felvéve, keverve, masterelve és úgy egyáltalán megálmodva.
És ha már a srácoknak rendelkezésre állt egy saját stúdió, ezzel együtt idő és szakértelem is, volt lehetőség arra, hogy egy olyan anyag készüljön el, ami jóval többet vállal, mint 10 egymást követő dal. Az Élni kész egy konceptlemez, amelyet egy rádiójáték kísér végig.
Igen, 2026-ban már önmagában a konceptlemez és rádiójáték szavak klaviatúrán való leütése is furcsán hat. De ahogy Karesz, a zenekar énekes-gitárosa mondta nekem: „Hallgasd egyben, ez nem egy megszakítós anyag.”
És valóban… itt nem lesz az, hogy a hármas track a kedvenc. Ez a 40 perc, vagyis a 10 dal és a hozzájuk kapcsolódó interlude-ok egy egységes történetet mesélnek el, amelynek mélysége, tanulsága és súlya van. És ha ez nem lenne elég: az Élni kész vizuális világát Kovács Lilla jegyzi, aki a borítót és a bookletet tervezte. Mind a tíz dalhoz külön, kézzel festett kép készült. Ezek azonban nemcsak illusztrációk, amelyeket utólag odatettek a kész számok mellé, hanem a dalokkal együtt formálódó képek. Mindegyik azt az érzést próbálja vizualizálni, amit a hozzá tartozó dal szövege és hangzása jelent audió szempontból.
A tíz festmény együtt ugyanazt az ívet járja be, amit a tíz dal. A kép, a hang és a zene tehát ebben az esetben inkább egy összművészeti koncepció, mintsem lemez, és kivívja magának a figyelmet. A dalok és a hozzájuk kapcsolódó festmények együttes élvezete olyan, mintha az ember egy kiállításon járna, és a fülében szóló zene lenne az audioguide.
Vannak lemezek, amelyek azért készülnek el, hogy a konyhában szóljon valami háttérzaj krumplipucolás közben, vagy legyen egy jó aláfestés, amíg átsuhansz a város egyik végéből a másikba.
Na, az Élni kész pont nem ilyen: ez egy koherens, koncepcionális egész, ami fojtogat, borongóssá tesz, és önreflexív kérdések feltevésére sarkallja a hallgatót.
Egy debreceni alterrocktriótól az ember nem nagyon vár katarzist: mégis, az Árnyéknyúl ezzel a lemezzel eléri ezt a hatást, és ezzel jóval túlmutat önmaga munkásságán.
Ami pedig a projekt egy különösen szívmelengető része, az az, hogy a zenekari felállás, Ká, Dé és Bence hármasa mellett megjelennek Debrecen kulturális életének szereplői is: Váradi Feri, Layer Tami és Reszegi Laci sokat tesznek hozzá a rádiójátékhoz. Így nekem, debreceni srácként különösen érdekes volt ezt hallgatni: eszembe jutott a Majdnem híres egyik jelenete: „Ha zenész barátaid vannak, sosem leszel egyedül. Csak menj el a lemezboltba, és találkozhatsz velük.” Valahogy ezt éreztem én is a YouTube előtt az Élni kész hallgatása/nézése közben:
A lemezbemutató koncert 2026. november 27.-én a debreceni Stage Underground Klubban lesz, ahol a srácok eljátszák ezt az egész lemezt, vagyis összművészeti koncepciót egészben. Én már csak azért is ott leszek, mert el sem tudom képzelni, hogy ezt a fajta komplexitást hogyan lehet egy kis klubban színpadra vinni. Nagyon ajánlom mindenkinek a bulit…