A Csernobil című, mindössze 5 részes minisorozatról olvastam olyan véleményt – több helyen is- hogy -véget ért a világ legjobb sorozata-. Ez nem kis dicséret az alkotóknak, hiszen a világ talán legnagyobb rajongótáborával rendelkező másik széria, az ugyancsak HBO-berkekben készült Trónok Harcával fejeződött be közel egy időben.
Két-vagy több- különféle stílusú, hosszúságú sorozatot összehasonlítani természetesen nem érdemes, de, ha élhetek egy idétlen szóviccel, akkor annyit szögeznék le az elején, hogy a Csernobil sorozat eléggé ATOM. Nekem, aki 6 éves koromban át is éltem ezt az egészet, nagyon nagy flashback volt a sorozat egészét átható fojtogató hangulat. Emlékszem a késleltetett és torz infókra, az emberek kétségbeesésére, meg arra, hogy bemondták a TV-ben, hogy a tejtermékek nagyon hamar felveszik a sugárzást, ezért nagyon hosszú ideig visszautasítottam a krémtúrót és a Túró Rudit. Persze az én kis életemnél jóval nagyobb hatást gyakorolt a csernobili atomerőmű 4-es blokkjának felrobbanása, ökológiai-és politikai értelemben egyaránt.
Elég csak annyit mondani, hogy Gorbacsov emlékirataiban azt írta, hogy Csernobil volt az egyik okozója, elindítója a Szovjetunió felbomlásának.
A film a sokszor embertelen politikai szempontokat, az egyszeri kisemberek életére gyakorolt hatást és a tudományos-történeti alaposságot nagyon szépen homogén masszává tudta gyúrni ebben az ötször 60 percben- ezért mindenképp jár a pacsi a készítőknek.
A sorozat sok helyen ijesztően naturalista -nem öncélúan, mint egy Tarantino mozi, hanem olyankor, amikor annak kell lennie, épp emiatt viszont lelkileg is megterhelő.
Az emberiség talán legnagyobb katasztrófájáról beszélünk, amely 33 éve kis híján eltörölte a mai Ukrajnát és Fehéroroszországot a Föld színéről (itt egyébként kiugróan magas a mai napig a rákos megbetegedések és a születési degenerációk száma, de soha nem tudta vagy akarta ezt direktben összekötni a csernobili robbanással- pedig a kapcsolat eléggé kézenfekvő…). Magyarország, az Észak-Baltikum, és úgy Kelet-Közép Európa egésze elég adagot kapott a sugárzásból. A hatás a mai napig felmérhetetlen…
A sorozatban a szocialista blokk építészete, belpolitikai működése, az egyszeri kisemberek élete, a párt és a KGB mindenhatósága nagyon átjön: a csernobili katasztrófának ebből következően a technikai okok miatt ugyanígy részesei voltak az emberi tényezők is, mint a karrierhajszolás, a tapasztalatlanság, a félelem, az erőszakos vezetési stílus… Ugyanakkor az az összefogás, amivel több ezer ember mozgósításra került, nagyban hozzájárult, hogy a szarkofág időben bezáródott, és nem lett még nagyobb a baj. A csernobili búvárok, a bányászok csapata, az első körben érkező tűzoltók és katonák mind hétköznapi hősök: sokan már a helyszínen, sokan pedig röviddel a katasztrófa után meghaltak. Egyszóval, ez nem egy vidám történet, és a készítők kicsit sem törekedtek a hollywoodi hangulatra. Rengeteg forrásanyag, túlélő és visszaemlékezés segítette a munkájukat, ezért a helyszínek, az outfit, a történések, párbeszédek, de még a szereplők is meglehetősen élethűen kerültek megjelenítésre.
Aki hozzám hasonlóan átélte, annak azért, aki később született annak történelemóra helyett, de mindenképpen ajánlott, nem csak szomorú, de tanulságos történet is. Itt nincs olyan, hogy orosz tanulság, vagy magyar, vagy ukrán, vagy amerikai… Csernobil az emberiség egészének szóló tanulópénz.
