Lusztig Tibor

57 cikk
Sziasztok! Lusztig Tibor vagyok Budapestről. Nyomdai előkészítőként, tördelőként, designerként dolgozok, amióta kikerültem a nyomdaipari középiskolából. Ez nem mostanság volt, mivel már megettem a kenyerem javát, így aztán rockerség nagyon régre nyúlik vissza. A 80-as évek elején, középiskolás koromban kattantam rá igazából rock/metal zenére, s akkoriban népszerű klasszikus rock és metal, trash, glam, power zenéket hallgattam. Első rajongásom a német Accept együttes iránt volt, imádtam Udo Dirkschneider reszelős hangját. De ott volt még a Metallica, Megadeth, Antrax, Judas Priest, AC/DC, Iron Maiden, Def Leppard az akkori klasszikus metál/trash bandák közül, glam stílusból a Mötley Crüe, Poison volt a nagy ász, a power vonalon pedig Helloween, Gammaray, Stratovarius játszott fontosabb szerepet az életemben. A lágyabb rockos vonalat nálam a ZZ Top képviselte igen erőteljesen. A punk vonalat sem hagytam figyelmen kívül, a klasszikus Sex Pistols menő volt és még olyan ismeretlennek tűnő együtteseket is össze lehetett kalózkodni, mint a finn Finn Brutalis és a szerb Pekinska Patka. A magyar vonalon nyilván az akkoriban a lázadó zenekarok vitték a prímet, mint a Beatrice vagy a P. Mobil. A lágyabb stílusokat is kedveltem, amit nálam a KFT vagy a Prognózis képviselt. A későbbi években, mikor már többféle új zenei stílus beszivárgott a keményzene berkeibe, bővült a kedvencek listája, de mégis a fő szenvedélyes irányvonalnak megmaradtak ezek a klasszikus stílusok. Bejön a popposabb hangzásvilág is szép, érces énekhanggal, mint pl. a Beast In Black, de rá tudok kattanni a melodic death metalra is, mint a svéd Orbit Culture, vagy a black metalt képviselő Satyricon. A lényeg nálam mindig a zene üteme, ha úgy megmozdít belül, hogy annak kívül is jelét kell adnom, azaz jár a lábam rendesen, akkor az a szám és együttes már király nálam. Dolgoztam újságnál is, ahol természetesen sok újságíróval volt kapcsolatom, figyeltem a cikkeiket és ott akkor mélyen belül éreztem egy késztetést, hogy nem állna távol tőlem az újságírás. De ez egy olyan kis elfojtott álom maradt számomra, mígnem az élet egész véletlenül úgy hozta, hogy most lehetőséget kaptam, hogy a Rics&Green oldalán bemutatkozhatok. Köszönet érte, hogy ezt az oldalamat is kipróbálhatom, megmutathatom.

A kényszerzubbony már nem opció – Feuerschwanz: Knightclub (2025)

Miért jó a bolondoknak? Mert nem tudják, hogy bolondok! Aki viszont tudja magáról, az a jó értelemben vett bolond! Ilyen Peter Henrici is, akit a jóisten egy jó nagy adag humorral...

Mi kell egy koncertélményhez? – Battle Beast, Majestica, Dominum koncertbeszámoló, Barba Negra, 2025.12.02.

A koncert előtti napokban azon gondolkodtam, hogy tud-e nekem újat mutatni egy olyan együttes, aminek számos élő fellépésén voltam már és rongyosra hallgattam a lemezeit? Miért is megyek el a mittudomén...

Az élet halálsikolya – Orbit Culture – Death Above Life (2025. 10.) lemezkritika

Emberek! Segítség! Meghülyültem vagy mi? Olyan műfajnak a képviselője lett nagy kedvencem, amit alapesetben nem kedvelek. Pontosabban csak egy részét nem. Ugyanis az együttes melodikus death metal stílusban utazik, ahol a...

Elettra vihara ismét lecsapott – Elettra Storm: Evertale (2025. október) lemezkritika

Dolce vita, ha még mindig ilyen metalzenekarok bukkannak ki az olasz csizma szárából, mint a power metalban utazó Elettra Storm. Ugyan nem mondhatjuk azt, hogy még ropog, olyannyira friss, de azt...