Öt hónappal ezelőtt jelent meg az Artúr Rambó névre keresztelt „majdnem szupergroup” első életjele, a Miért nem maradsz? Most pedig itt a friss és ropogós nagylemez, és hamarosan élőben is bemutatkozik a banda (egészen pontosan december 6-án az Akvában).
A projekt Agócs Márton (ének, gitár), az Arevoir. frontemberének szólóprojektjéből nőtte ki magát. Hozzá csatlakoztak olyan magyar zenészek, akik már több helyen bizonyítottak a korábbi években-évtizedekben. Név szerint: Katona Bálint „Baka” (hegedű, ének), Kővári Dániel (basszusgitár, ének), Joel Kaufman (trombita, ének), Beke István „Bex” – billentyűk, Balasi Ádám (dob, ének)… és végül, de nem utolsó sorban Pulius Tibor (gitár, fenomén).
Nyilván, ekkora létszámnál-és tapasztalatnál- felmerül az, hogy ki fogja igazán a gyeplőt. Azonban a 30 perces, 10 dalos új anyagot hallgatva az jön le, hogy senki, vagy inkább mindenki – a zenészek a nyár folyamán már fel-felbukkantak interjúkban, social media tartalmakban, és arról nyilatkoztak, hogy ez egy szerelemgyerek, egy örömzenélés, egy nagy család. Bevallom őszintén, hogy ezt egy ilyenkor szokásos tiszteletkörnek tudtam be, de a lemezt hallgatva biztossá vált, hogy ez tényleg így van: a zenekar neve is Artur Rimbaud költő és John Rambo akcióhős neveinek összjátékából jött, a srácok pedig eleve egy kettősséget akartak vele kifejezni: a folkos gyökerek, és az alteres finomságok itt egy násztáncot járnak a nyers rock and rollal, és ez egy eklektikus végeredményt mutat. Ha nem ismernénk a tagok zenei előéletét, akkor is felfedeznénk benne a Supernem, az Ivan and the Parazol, vagy akár a Heaven Street Seven hatásait. A Pest című dalt hallva például senki ne mondja hogy nem ez a vibe ugrik be neki:
Ugyanakkor a hangszerelésben, és a hangulkatokban megjelenik a vidéki borfesztivál, és a reménytelenül szerelmes hangulat is, amely nem önfeledt ugrálásra, hanem inkább melankolikus lötyögésre sarkallja az embert:
Az Artúr Rambó nem egységes, még csak nem is kiforrott – viszont sok zenész sok ötlete került beledolgozásra. Egyfajta alter zenei-fasírt, van benne minden, finom, de jobb, ha nem feszegetjük, hogy melyik alapanyag honnan van, és miért került bele: egyszerűen csak élveznünk kell a végeredményt.
Sokan azt mondják, hogy a magyar alter zene egéről már nem hiányzott egy újabb formáció, de ez a lemez akkor is 10/10 a saját kategóriájában.