A Semmelweis filmből ismert Vecsei H. Miklós színész az év végén egy rendhagyó interdiszciplináris kiadvánnyal rukkolt elő. Az irodalom és a zene határmezsgyéjén mozgó alkotásban a leginkább a godfater. -ből ismert Hegedűs Bori volt a duettpartnere.
Bori egyébként remek vokalista, de ezen jóval túlmutat, saját neve alatt jelent már meg hasonló alkotás, ezzel érdemes megismerkedni.
A csapat zenei agya Mihalik Ábel (Kiscsillag, és még ezer másik formáció) volt. De a többi hangszeres neve is ismert mindenféle jazz, fúziós, pop, rock, rap formációkból: Frimmel Jakab – billentyű, elektronika, Ratkóczi Huba – szólógitár, Paczári Viktor – basszusgitár).
Ahhoz, hogy az Olvasó el tudja helyezni ennek a lemeznek a jelentőségét 2023-ban, érdemes egy kicsit visszalépni az időben – nem sokat, csak egy uszkve 30-40 évet.
A puhuló kommunizmusban, főleg a ’80-as években az akkori könnyűzenei produkciók számos alkalommal nyúltak vissza a magyar irodalom nagyjaihoz. József Attila, Petőfi Sándor, Babits Mihály művei rendszeresen jelentek meg zenei átdolgozások, vagy színpadi performanszok keretein belül. A ’90-es években pedig már kifejezetten trend volt, hogy ilyen típusú koncept lemezek jelentek meg. Hobo, Ákos, Ágnes Vanilla, Orszácky Jackie – és még sokáig lehetne sorolni azokat a zenészeket, akik egy-egy híres költő életművére húztak fel dalokat, vagy lemezeket – és akkor még nem is beszéltünk az olyan kísérletekről, amikor színművészek adtak ki hangzó anyagokat, ahol vers, vagy próza és zene találkozott.
A 2000-es évek elején még volt néhány ilyen próbálkozás, de ezt követően a versek megzenésítése valahogy kikopott a haza könnyűzenei életből – persze lett helyette slam-poetry meg utcarap, de ez a fajta formátum egy mai fiatalnak egyszerűen már ismeretlen.
Ezért különösen üdítő a QJÚB: a lemez Csoóri Sándor és Pilinszky János életművén keresztül vezeti végig egy magányos, spirituális lelki úton a hallgatót.
Nem egy légies anyag ez, hiszen sem Csoóri, sem Pilinszky nem a fesztelenül vidám témáiról híres, ráadásul a Kocka kibontásán dolgozó zenészek sem könnyítik meg a hallgató dolgát. A pszichedelikus, experimentális atmoszféra zenétől a jazzen át a kőkemény metálig a zenei nyelv minden eszközét bevetik azért, hogy a drámai szövegek még drámaibb aláfestést kapjanak – így az érzelmi hullámvasút teljesen garantált, a zene és a szöveg egysége igazi súlyként nehezedik az ember vállára.
Ráadásul mindez több mint 70 perc, és 23 tétel – ezek közt van prózai felolvasás, de hat perces zenés vers is – mindez kvázi koncepciózusan egységben összefoglalva. Itt nem érdemes a playlistet „random” lejátszani, és nincs olyan hogy „a kedvencem a lemezről a hatos trekk”.
Ez a lemez a „leül, meghallgat, gondolkodik” kategória, ami igazán ritka a mai zenehallgatási szokások tekintetében. Egyfajta önként vállalt tehertétel ez, de megéri vállalni, hogy a Kocka súlya nyomja a vállunkat.
Üdítő azt látni, hogy a fiatalabb művészek a mai rohanó világban is próbálkoznak az irodalmi hagyomány ápolásával, de ezt roppant merész, formabontó módon teszik. Egyszerre van itt jelen a tiszteletadás és a lázadás.
A magam részéről: nagyon szerettem ezt a fajta irodalmi rock and rollt, az, hogy 2023 végén bejött egy ilyen anyag a semmiből, az üdítő, nálam biztos, hogy az éves TOP 10 egyik darabja lesz ez az anyag.