Az egyszeri újságíró a szakmai minimumstandardokat követve általában úgy szokta kezdeni egy viszonylag ismeretlen zenekar debüt lemezének kritikáját, hogy: a debreceni Tankcsapda, vagy, a szekszárdi Don Gatto… a Pulse-nak viszont van debreceni, szolnoki és fővárosi tagja is, így esetükben teljesen lehetetlen ilyesmiről beszélni – egy közeljövőben esedékes interjúban majd kifejtik, hogy hogy is van ez náluk, de addig is, egy rövid tömör lemez rövid tömör kritikája itt a RiCsAndGreen hasábjain.
A csapat 2023-ban adott először magáról életjelt hanghordozó formájában, és azóta a korszellemnek megfelelően gyakran, pár havonta kidobáltak single anyagokat. Ezt vállaltan azért csinálták, hogy a folyamat végére egy koncepcionális anyaggá álljon össze az egész.
Érdekesség, hogy Feltűntél első daluk erre a lemezre nem került fel, de ez volt az első mesterséges intelligenciával készült videóklip itthon.
A Solara lett ez a koncepcionális lemez, amely gyakorlatilag az eddig megjelent kislemezes dalokat gyűjti csokorba, kiegészülve néhány elektronikus zenei betéttel.
Ha nagyon röviden és madártávlatból nézzük a produkciót, akkor egyértelmű, hogy a csapat a modern metál útján indult el, amelyet az AWS, a New Friend Request és a stílus más képviselői kitapostak. Saját bevallásuk szerint heavy popot játszanak: vagyis a nagyon dallamos, fülbemászó dallamokat vegyítik a metalzene mélységeivel. Ez egyébként a mai modern fémzenében abszolút trend, így a srácok jelenléte és bemutatkozása a kortárs színtéren abszolút releváns és időszerű. Az AReYouReady című intro sötét hangulatú drum’n’bassel megalapozza a hangulatot, ami aztán nagyon szépen átkúszik a Bennem Újra döngölős riffjébe. A szöveg a kirekesztettség érzését járja körbe.A Minden Kép aztán gyorsan be is húzza féket, egy lassú/középtempós dal, a Szemedből pedig tovább evez a melankolikusabb vizeken, olyannyira, hogy itt már az akusztikus gitár is megjelenik (persze, azért a refrén és a bridge döngöl).
Az IHaveFinnallyFoundYou újra egy elektronikus zenei intermezzo, amely megágyaz a lemez második felének, amely a Kicsit Túl Szép című, kicsit túl szerelmes dallal indul. A címadó SOLARA szintén egy electro – amiről remélem, hogy a zenekar egyfajta intróként majd fogja ezt használni.
A folytatásban a Mégis bennem él egy zongoranyitányos, középtempós dal, aminek a középrészében megjelennek az igazi metalcore screamek. Ez eddig kicsit hiányzott ahhoz, hogy igazán karcos legyen legyen a cucc, de itt már megnyugszik a hallgató, hogy tudnak ilyet is a srácok.
A Nincs Kiút aztán újra lerántja az embert egy szomorkásabb hangulatba, de a Felesleges epikus nyitánya aztán újra felpörög.
Összességében, aki a mai kor rockzenéjét kedveli, az megtalálja majd a Pulse munkásságában a számítását. A hangzásra nem lehet gond, az abszolút „héthúros”, egyetlen probléma, hogy kicsit sok a melankólia, és kevés a karcosabb tétel – ez lemez szinten talán sok, de az biztos, hogy a srácok minőségi módon indultak egy nagyon jó úton.