Október 31.-én épp Halloween éjjelén jelent meg a Gvllow Laughing In The Dark című új lemeze: kreatív módon „Happy Gvlloween” kontextusban is promotálta az előadó a médiában. De lássuk, hogy a jól sikerült marketing mögött milyen tartalom rejlik! Lemezkritikánk.
Gvllow viszonylag fiatal előadó, ennek ellenére meglehetősen termékeny: 2018 óta ez az ötödik nagylemez, ami megjelenik tőle. És, bár a számok tükrében nincs széles közönsége, aranylemezei, vagy tömeges aréna koncertjei, mégis érdemes lesz rá odafigyelni. Ha a munkásságát kicsit kontextusba helyezzük, akkor egyértelműen beleilleszthető a mai trendekbe: a ’90-es évek rapmetal hagyományait felelevenítő Turnstile épp meghódítja a világot, de ugyanezt a korszakot és stílust eleveníti fel a szárnyait bontogató angliai BlackGold, és szintén ezen a vonaton robog a Silly Goose is. És akkor még nem is beszéltünk a numetal atyaúristen, a Linkin Park minden eddiginél sikeresebb újjászületéséről…summa summarum, van egyfajta pop-punk/nu-metak revival napjainkban, és ebbe a sorba Gvllow rappelős poszt-punkja tökéletesen beleilleszthető. Bár alapvetően egy rétegzenei, és független underground előadóról van szó, az érezhető, hogy a kaliforniai punk közeg felkapta, és várható, hogy hamarosan szélesebb figyelmet fog kapni a kiadóktól, zenei blogoktól, és a potenciális rajongóktól.
A klasszikus goth, a kaliforniai punk, a rap, és az elektro elemek sem hiányoznak a zenei eszköztárból – az összkép egy igazi 21. századi crossover dalcsokor képét mutatja. Ebben a zenében megtalálhatja magát bárki, aki az alternatívabb zenei stílusok bármelyikét kedveli: mondhatjuk hogy Gvllow söréttel lő a rajongótáborra, és hogy minden valamirevaló zenei stílusból inspirálódik – de a kritikai gondolatok ellenére el kell ismerni, hogy a egyértelmű hatások ide, vagy oda, a sodrás viszi magával az embert, és valahogy tud működni az egész. Van egyfajta „temus Machine Gun Kelly” érzése az embernek, de hamar túl lehet rajta lendülni az odamondogatós szövegek és a ugrálásra késztető gitárok közepette. Az lehet, hogy nem a legeredetibb előadó, akit hallottunk,de az biztos, hogy autentikus.
Ez egy energikus előadó albuma, akik ha kell rátapos a torzítóra, ha kell énekel, ha kell nyomja a flowt, és mindezt a BMX-es, tetkós, bőrdzsekis vizualitással támasztja alá.
Aki régen szerette ezt a fajta punk/hc/rap sztorit, az felfedezi majd benen a saját fiatalságát, aki pedig most ismerkedik a stílussal, annak egy remek újkori kedvenc lesz majd.
A lemez maga 10/7, de az benne a jó, hogy olyan mint egy akciófilm: tudod, mi jön, mi lesz a fordulat, de imádod, akarod, mert egyszerűen csak ki akarsz kapcsolni.