Zack Snyder alkotásai általában maratoni hosszúságúak, és megosztóak. Én egyébként épp ezt szeretem benne…
A Rebel Moon eleve több, mint két óra, és ez csak az első rész. Nyilván, Snyder újra önmaga volt, és csinált egy négy óránál hosszabb rendezői verziót, amiből viszont nem engedett… így dönthettek a Netflix nevű cégnél úgy, hogy akkor legyen ez egy két részes epikus sci-fi…
Igen, talán az epikus sci-fi a legjobb műfaji meghatározás. A film megjelenésekor persze mindenki kígyót-békát kiabált az alkotásra, leginkább azt kiemelve, hogy ez egy Star Wars kópia.
A kritikusok csak azt felejtik el, hogy a Star Wars az epikus science fiction alapvetése, tehát, ha ezt a tézist elfogadjuk, akkor elmondhatjuk, hogy Snyder klasszikust alkotott (ha nem fogadjuk el, akkor meg csak simán csinált egy baromi látványos űroperát).
Az tény, hogy az alapsztori: a galaxist diktatórikusan elnyomó birodalom ellen szerveződő szedett vedett lázadás erősen hoz egy Csillagok Háborúja utánérzést – és erre azért sokat rájátszik az infantilis párbeszédek, a kocsmajelenet, és a fénylő kardokkal hadonászó úrszamuráj hölgyemény is… ugyanakkor tudjuk, hogy annak idején George Lucas egyszerre merített a westernek világából, és a japán szamurájok kultúrájából… és ha ez a recept egyszer működött, miért ne működne Zack bácsinak is?
A Rebel Moonban az a jó, hogy az összes epikus fantasy, sci-fi és kalandfilm klisét felhasználja: szerepel itt a dezertőr, a kalóz, a gazdátlan ronin, a kiégett harcos, az erkölcsileg flexibilis szerencsevadász, de helyszínként is itt van a barátságos falu, a gladiátor aréna, a bánya, és persze az űr, meg az abban röpködő űrhajók.
Semmi olyan nincs ebben a filmben, amit ne láttunk volna korábban, nem csak a Star Warst, de a Dűnét, a Mad Maxet, a FireFly-t, vagy akár egyes momentumaiban a Csillagközi Inváziót is megidézi: gyakorlatilag nincs olyan híres sci-fi franchise az elmúlt évtizedekből, amire ne utalna, vagy ne merítene belőle az alkotó.
Persze aki azt várta hogy most jön az űrbéli spanyol viasz innovációja, az nyilván csalódik, de aki egy látványos, űrcsatákkal teli, kikapcsolódásra tökéletesen alkalmas filmet akar látni, az bátran nézze meg a Rebel Moont – és várja az áprilisban esedékes második felvonást.
A világ és a sztori az első 20 percben beszippantja az embert, utána meg történik, aminek történnie kell. Robotok, űrlények, és persze a gonosz űrnácik, akik ellen harcolni kell.
Mindez egy nagyon szép, kellően komor képi világgal van megspékelve: a 166 millió dolláros forgatási büdzsé meghálálta magát: főleg, mivel ez egy nagy költségvetésű filmre szánt pénz alsó határa manapság, de Snyder gyakorlatilag kétszer annyit hozott ki belőle…
Persze vannak indokolatlan lassított felvételek, túltolt félpucér izzadt testek és indokolatlannak tűnő közeliek – de a 300 óta ezek kvázi védjegynek számítanak.
Összességében elmondható, hogy Snyder egy remek univerzumot kezdett építeni, és összehozott egy fogyasztható, kedvelhető látványmozit: egyeseknek lehet nem tetszik, de azért az, hogy a filmkritikai portálok ennyire leszedték róla a keresztvizet, az indokolatlan.