Előző cikkünkben visszatekintettünk az idén eddig megjelent, elsősorban szubjektív szempontok alapján legérdekesebb albumokra. Jelen írás pedig a napokban megjelent és célegyenesben lévő lemezek közül veszi sorra a legszívesebben hallgatottakat és a legígéretesebbeket. A listáról lemaradt a jazz-fusion gitáristen Greg Howe és a páratlan ütemek királya, Simon Phillips zenekara, a DarWin és az egyik legfrissebb felfedezés, a Whiskey Myers southern rock varázslata is.
Biohazard – Divided We Fall
A NYHC egyik legnagyobb ikonja visszatért, méghozzá a klasszikus felállásban! Nem vagyok egy végletekig elkötelezett Biohazard/HC-rajongó, így magam is meglepődtem, mennyire betaláltak az előzetes dalok, amelyek a Divided We Fall című új lemezt vezetik fel. Különösen az első három nóta, vagyis a Forsaken, a Fuck The System és az Eye On Six lett meggyőző a pazar HC/thash riffeknek és tökös ritmusoknak köszönhetően, a legutóbbi Death Of Me pedig egy kicsit talán vontatottabb a kelleténél. (Előrejelzés: 8,5/10)
Greyhaven – Keep It Quiet
A US post-hardcore színtér egyik legígéretesebb fiatal csapata a Greyhaven, akik a stílus jellegzetességei mellett igyekeznek némi játékosságot is vinni a szigorú energiabomba szerzeményeikbe. Közelgő negyedik lemezükről eddig egy bemelegítő tételt (Burn A Miracle), egy harapósabb és hullámzó darabot (Cemetery Sun) és egy lírikusabb számot (Where The Light Leaves Us) osztottak meg velünk. Októberben a volt és jelenlegi The Dillinger Escape Plan, Every Time I Die és Fit For An Autopsy tagokat tömörítő Better Lovers előtt bizonyíthatnak nálunk is – nem érdemes kihagyni! (Előrejelzés: 8,5/10)
Jelusick – Apolitical Ecstasy
Idén az egyik legjobban várt lemez számomra Dino Jelusic horvát énekes/dalszerző és legaktívabb formációja, a Jelusick nevéhez fűződik. A klasszikus és modern elemeket vegyítő, dallamos és groove-os hard rockot némi progresszivitással, kivételes érzékkel játszó kvartett második korongjáról már négy beharangozó tétel érkezett, köztük a Power To The People egy igazi groove-bomba, a How Many Times egy matekosabb megközelítésű, egyúttal dallamorientált tétel, a Seasons pedig egy vérbeli power ballada, természetesen óriási énektémákkal; a lemez további részei pedig, például az aréna rockos Fool In Rain vagy a kalandozós címadó, hasonlóan üresjárattól mentesek. Nincs más hátra, mint egy újabb koncert, hiszen ez a csapat élőben még erősebb, mint lemezen! (9/10)
Lunatic Soul – The World Under Unsun
Mariusz Duda elsősorban a Riverside énekes/basszusgitáros vezetőjeként vált ismertté, de az utóbbi időben szólópályáját és jelen projektet is felpörgette. Mellesleg, a Riverside 2023-ban az Év Lemezét szállította le számomra, és a tavaly előtti szólólemez (ARF AI D) is igen emlékezetesre sikerült. Ahogy az anyazenekarral a progresszív rock/metal, a szóló projekttel az elektronikus zenék személyre szabott határait térképezi fel Duda mester, úgy a LS-lal a folk/ambient kínálta lehetőségeket igyekszik egyénre szabottan kihasználni. Az elődjét öt esztendővel követő, legújabb album eddig közkinccsé tett darabjai a másik két formáció és a korábbi LS-korongok jellemző atmoszférájához képest valamelyest harmonikusabbak, bölcsességen alapuló kimértséget sugároznak, egyszóval máshogy jóleső hallgatnivalók. (Előrejelzés: 9/10)
Psychonaut – World Maker
A belga metal a maréknyi, kultikussá érett banda, köztük a deathgrind ásza, az Aborted, a groove-mester Channel Zero és a black/death metal szörnyeteg Enthroned után ismét növekedésnek indult az utóbbi években, elég csak a komor post-metalban erős Amenra, a klasszikus heavy metal ifjú pionírjai, az Evil Invaders, vagy a többnyire instrumentális Hemelbestormer formációra gondolni. Hozzájuk sorakozott fel a rövidesen négylemezessé váló Psychonaut, akik előző, Violate Consensus Reality lemezükkel globális szinten az élmezőnybe kerültek a post-zenék terepén. Az idei első fecske, a The Ocean-i magasságokat ostromló Endless Currents után a doomos, utaztatós Stargazer és a kissé paneles And You Came With Searing Light nem robbant akkorát, de így is komoly reménység az album. (Előrejelzés: 8,5/10)
Stoned Jesus – Songs To Sun
Ukrajna közel sem a rock/metal zenék fellegvára, ám így is adott néhány, stílusában kiemelkedő zenekart a világnak. Ilyen a stoner/doomban erős Stoned Jesus is. Igor Sydorenko énekes/gitáros/dalszerző 2009-ben indította be, legutóbb pedig 2024-ben szervezte újra zenekarát, amikor is csatlakoztak hozzá legújabb társai, basszusgitáros és dobos poszton. A Songs To Sunt már ők hárman készítették el. Az első fecske, a Shadowland ellenállhatatlanul bevonzott a maga pőre Sabbath-izmusával, a Low pedig a triolás lüktetés okozta bólogatás mellett jól rám hozta a frászt a black metalos reszelésével (hello, Drudkh!), ami egyszeri sokként ért, és a teljes lemez hallgatása közben aztán a helyére is került. A további nóták pedig post-rockos lebegést (New Dawn), art-rockos borzongást (Lost In The Rain) és folk-rock monumentalitást (Quicksand) is hoznak. (9/10)
Testament – Para Bellum
Bay Area titánjai számomra a Big Four után a legjelentősebb amcsi thrash négyes legbecsesebb tagjai (a Death Angel, az Exodus és az Overkill mellett). A tizennegyedik lemez, a Para Bellum (vagyis: készülj a háborúra) jócskán felülmúlja elődjét, a Titans Of Creationt (volt lehetőségem megjelenés előtt megfülelni a teljes LP-t), köszönhetően az olyan kiváló szerzeményeknek, mint a Dragonlord-féle black/thrashig merészkedő For The Love Of Pain, a kommerszen induló, de csodásan kibontakozó Witch Hunt, a jellegzetes csavarokkal előrukkoló Shadow People vagy a Return To Serenity zseniális líraiságát közelítő Meant To Be. (10/10)
The Answer Lies In The Black Void – Transcendental
A valaha készült egyik legvarázslatosabb logóval büszkélkedő zenekart a Thy Catafalque-ból , a Mansurból és a Niburtából is ismerős Horváth Martina és a Kilimanjaro Darkjazz Enseble és a Bong-Ra vezére, Jason Köhnen dalszerző/basszusgitáros alapította. A kezdetben projekt szinten működött TALITBV az utóbbi években már dinamikusan növekvő, teljes értékű zenekarként járja Európát. Első két lemezükön egy bensőséges, éteri hangulatú, egységes és jól lehatárolt zenei világot építettek fel a doom metalon belül. Ezen a harmadik LP-n pedig, mint azt a címe is sejteti, nagyszabású kiteljesedésre lehet számítani, amelyen mind a testvérzenekarok, mind saját maguk által fellelt irányokba terjeszkednek. Mindez olyan remekbe szabott tételekben ölt testet, mint a dinamikában és dallamosságban egyik legjobb Shattered By Wisdom, a hipnotikus, lélekbe maró Senkim és a momentán legnagyobb kedvenc, dallamkirály Sine Morbo. (Előrejelzés: 9/10)
The Vintage Caravan – Portals
Ez az izlandi trió lemezen és élőben is káprázatos érzékkel adja elő a vintage/pszichedelikus hard rockot. Tizenévesen már nagylemezesek voltak, és így, harminc környékén ez lesz a hatodik LP-jük a sorban. Az idei dalgyűjteményben helyet kapott egy Mikael Akerfeldttel (Opeth) közös dal is, a Philosopher – az Opeth-főnök zenekara évek óta pártfogolja, turnékra viszi az ifjú titánokat –, valamint a direktebb, húzósabb Riot és az erős érzelmekben és melódiákban jeleskedő Crossroads ismert még. Nincs könnyű dolga Óscaréknak, ugyanis az előző albummal, a Monumentsszel igen magasra tették a lécet… (Előrejelzés: 9/10)
Wings Of Steel – Winds Of Time
A Queensryche dallamérzékenységét, szenvedességét a Savatage rafináltságával és a US power metal nyers erejét modernizált formában vegyítő fiatal, Los Angeles-i fémfogat előző, bemutatkozó lemeze (Gates Of Twilight, 2023) egy rendkívül érett, kifinomult dalcsokor lett, az új albumról eddig bemutatott, epikus címadó és az utóbbi 10-15 év egyik legeslegjobb power balladájának számító We Rise alapján ismét nagyon komoly teljesítményre számíthatunk. Mielőbbi koncertet kívánok magunknak! (Előrejelzés: 9,5/10)