A New York-i punk-hardcore szcéna a hetvenes évek végén és a nyolcvanas évek elején robbant be az amerikai underground világába, és máig az egyik legmeghatározóbb zenei és szubkulturális közegként tartják számon. Bár sokan a londoni punk robbanását tekintik a műfaj kiindulópontjának, New Yorkban már korábban megjelentek az előjelek: az egyetemes rocktörténelemben is origóként hivatkozott CBGB klub, az első hullámos zenekarok, és a betondzsungeli nihil… ez táptalaja lett egy (vagy több?) generáció dühének és kreativitásának – aminek egy világszinten ható zenei szubkultúra megszületését köszönhetjük.
A kezdetek – CBGB, Max’s Kansas City és az első hullám
A punk gyökerei New Yorkban a ’70-es évek elejéig nyúlnak vissza. A Bowery street egyik lepukkant bárjából, a CBGB-ből Hilly Kristal vezetésével hamar az ellenkultúra műfajának bölcsője lett. A CBGB szerény homlokzata nem tükrözte a zenei világra gyakorolt mély hatását, amely számtalan zenész karrierjét indította el, és a Boweryt a punk rock történelmének kitörölhetetlen mérföldkövévé tette.Ez a hely valahogy vonzza ezt a fajta kulturális inkubátor imidzset: A Bowery az amerikai sztepptánc szülőhelye is.
A hely történelmi múltjának egyik érdekes fejezete az amerikai sztepptánc szülőhelyeként betöltött szerepe. A 19. század közepén a Nagy Alma ezen szeglete a kultúrák és a szórakozás olvasztótégelye volt, számos színház és szalon otthona, ahol az élő előadások mindennaposak voltak. Itt, afrikai, ír és angol kulturális hatások közepette kezdett kialakulni a sztepptánc, amely a bevándorlók által hozott különböző táncformákból és ritmusokból fejlődött ki. Később pedig itt léptek fel először olyan előadók, mint a Ramones, a Television, a Patti Smith Group, a Blondie vagy a Talking Heads. Ezek a zenekarok inkább a punk művészibb és garázsrockosabb vonalát képviselték, mégis megágyaztak a későbbi, agresszívebb hardcore-hangzásnak.
Tipp a városba látogatóknak: ma a Bowery továbbra is New York City élénk része, gazdag történelmét és kortárs vitalitását tükröző élmények sokaságát kínálva. A legmodernebb művészeti alkotásokat bemutató galériáktól a város modern punk rock szellemiségét életben tartó zenei helyszínekig a Bowery a mai napig egy olyan hely, ahol a múlt és a jelen összeolvad.
A hardcore szcéna megszületése
A ’80-as évek elején New York válságban volt – bűnözés, szegénység, elidegenedés és reménytelenség jellemezte a várost. Ez a légkör tökéletes táptalajt nyújtott a hardcore punk felemelkedésének. Az új generáció gyorsabb, keményebb, és politikusabb zenét akart, mint elődeik. Itt lép színre a Bad Brains. Ők eredetileg Washingtonban alakultak Mind Power néven , de New Yorkba költöztek és a Ramones Bad Brains című dala alapján átnevezték magukat -és ezzel meg is érkeztünk ahhoz a részhez, amikor azt taglaljuk, hogy a korai punks zcéna milyen hatást gyakorolt a HC színtér kialakulására. A BB a jazz, a reggae és a punk fúziójával egy új, energikus zenei dimenziót nyitott. Az 1980-as „Pay to Cum” című kislemezük kristályosította ki az új irányt: az egész mindössze kilencven másodpercig zengett, körülbelül háromszáz ütéssel percenként – ez majdnem kétszerese volt a Ramones átlagos dalainak tempójának, amelyeket korábban is elég gyorsnak tartottak.
Az ő nyomdokaikba lépő Cro-Mags, Agnostic Front, Murphy’s Law, Leeway és a Sick of It All már kifejezetten a NYHC (New York Hard Core) stílust képviselték. A hardcore gyerekek számára a nyolcvanas évek eleji New York, a csillogó drogosokkal és a pulzáló neon ikonokkal, mintha a múltban ragadt volna -de ők már a következő évtizedre készültek -a jelen ugyanis túl nyomasztó volt akkoriban…A gyors tempó, az agresszív vokál és a súlyos breakdown-ok lettek az újonnan születő stílus védjegyei. A mozgalom résztvevői gyakran skinheadek, straight edge-esek vagy szimpla dühös fiatalok voltak, akik egy-egy fellépésen szinte háborús zónát csináltak a klubokból. A hardcore kettős negatív műfajként született: lázadás a lázadás ellen. A korai punkok meg voltak győződve arról, hogy a rock and roll rossz irányba ment, és elhatározták, hogy helyrehozzák, durva dalokkal és goromba viselkedéssel leeresztve az arénarock nagyképűségét. Legs McNeil, az egyik underground New York-i fanzine szerkesztője -aki segített megalkotni a „punk” kifejezést – a mozgalmat korai időszakában a „gyenge hippikultúra” és a kulturális kimerültség egyéb tüneteinek elutasításaként látta. De amikor a punk is unalmassá vált, megjelentek a hardcore gyerekek, akik alig várták, hogy felülmúlják az idősebbeket. Az ideológia az volt, hogy felülmúlják a punkokat, visszaszerezzék a műfaj vad ígéretét, mely szerint a rockzenének többnek kell lennie, mint puszta szórakozás: fenyegetést kell jelentenie a mainstream kultúrára és kritizálnia kell azt. Ezt az üzenetet olyan hitelesen képviselték, hogy az évtized végére a város az USA legtermékenyebb, és valószínűleg a leggyűlöltebb zenei színterévé vált. A New York-i hardcore-t rendszeresen (és gyakran jogosan) kritizálták erőszakosságáért, bigottságáért, ostobaságáért, ugyanakkor tény, hogy nagyon újszerű és aktuális volt a mozgalom mondanivalója. A zajos és brutális zene túl jól illeszkedett a konfliktusokkal teli városhoz….
Kultikus helyszínek
A CBGB természetesen megőrizte jelentőségét, de a hardcore színtérnek saját fészkeket kellett találnia.A New York-i hardcore szcéna tovább költözött a belvárosba, az East Village-be, ahol romos épületek álltak, amelyeket bárki elfoglalhatott, akinek volt hozzá bátorsága. Az Avenue A-n két üzlethelyiség volt, ahol a zenekarok tagjai lóghattak és koncerteket adhattak. Néhány hardcore srác a közeli elhagyott lakásokban lakott, és szinte mindannyian utcai érzékenységet fejlesztettek ki. Az A7 Club -egy apró bár az East Village-ben – lett a NYHC valódi epicentruma. az Avenue A vitatott terület volt. Alex Kinon, aki az Agnostic Frontban játszott, azt mondja, hogy egyszer rálőttek a Tompkins Square Parkban, és Vinnie Stigma , a gitáros (aka. Godfather of NYHC) úgy reagált, hogy egy szemetesfedélből rögtönzött pajzzsal rohant a lövöldözés felé, hogy segítsen a zenésztársának. Itt formálódott közösséggé a szcéna, itt alakultak zenekarok, itt cseréltek demókat, és itt verték egymást véresre a circle pit-ben (ami a stage divinghoz hasonlóan szintén itteni „találmány”). Később fontos szerepet játszott még a ABC No Rio (egy punk-aktivista közösségi tér), valamint a Wetlands Preserve, amely a crossover vonalat is befogadta. A hc mozgalom zenekarai és közösségei New Yorkot csatatérként ábrázolva ösztönözték a törzsi összetartást, amely néha faji összetartásba torkollott -ebben az időszakban ugyanis elég nagy volt az átfedés a hardcore rajongók és a skinheadek közt.
Beastie Boys és Dog Eat Dog, avagy a crossover és a határátlépések
A szcénából kinövő, globális sikereket elérő Beastie Boys története jól illusztrálja a New York-i színtér sokszínűségét. Eredetileg hardcore zenekarként indultak a ’80-as évek elején, olyan számokkal, mint a Polly Wog Stew, de hamar áttértek a hiphopra – amely szintén New York utcáiból nőtt ki.
A punk és hiphop közti átjárás nem volt ritka: a lázadás, az utcai kultúra és a DIY szemlélet közös nevező volt. A Beastie Boys későbbi albumaikon, például a Check Your Head-en, újra visszanyúlt hardcore gyökereikhez.
A folyó másik oldaláról, New Jerseyből származó Dog Eat Dog már a ’90-es évek elején hozta el a hardcore, funk és rap fúzióját. Az ő All Boro Kings című lemezük például kultstátuszt ért el Európában is, és sokak szerint előkészítette az egész nu metal hullámot.
Társadalmi és kulturális hatás
A NYHC nemcsak zene volt – életforma is. A ’90-es évek elején , 60 mérfölddel északabbra, Connecticutban, egy Ray Cappo nevű tinédzser megalapította a Revelation Records lemezkiadót, amely a new yorki hardcore új generációját nevelte ki. Hogy ez mennyire igaz, annak alátámasztására elég egy sztori róluk: Az 1990-es évek elején a Revelation kiadta az Inside Out lemezét, egy forrongó kaliforniai zenekarét, amelynek énekese, Zack de la Rocha később a Rage Against the Machine frontembereként vált ismertté… Cappo elkötelezte magát a „straight edge” mellett, egy drogellenes filozófia mellett, amely a nyolcvanas évek elején a washingtoni színtéren született. A straight edge mozgalom (alkohol-, drog- és gyakran húsmentes élet) a színtér része lett a Youth of Today, Judge és más Connecticutból érkező bandák hatására. Az általa vezetett fiatalok ruhaviselet kedvelték azt, amit az első generációs tagok „külvárosi import divatnak” neveztek: Nike cipőket, kapucnis Champion pulóvereket, egyetemi kabátokat -ez akkoriban egyfajta antiszociális magatartás volt,egy olyan klubban, mint a CBGB, ahol mindenki fekete bőrkabátot viselt. Ugyanakkor ez a viselet ma már a hétköznapok része, a világon szinte mindenhol. A második generációs hardcore arcok nagyban hozzájárultak a mai street fashion kialakulásához… A punk-majd később hardcore szcéna láthatóan komoly hatással volt a graffiti -és vizuális kultúrára, a gördeszkás közösségekre, a fanzinokra, sőt, az amerikai politikai aktivizmusra is és a divatra is.
Örökség és új hullám
A hardcore új generációja egy kevésbé agresszív és maszkulin közeget teremtett. Cappo és az általa „inkubált” fiatalemberek új utat találtak a hardcore-ra. A korszak egyik legjobb zenekar a Queensből származó Gorilla Biscuits volt, amelynek szövegei őszinték és meglepően személyesek voltak. Az egyik dal, a „Things We Say” arról szólt, hogy a meggondolatlan megjegyzések hogyan sérthetik meg az emberek érzéseit.
A New York-i hardcore a metal és a hip-hop műfajokkal is kereszteződött, így hatása messze túlmutatott az East Village-en.A kilencvenes-kétezres évek zenekarai – mint a Madball, H2O, Biohazard, vagy a Pro-Pain – továbbörökítették ezt a hagyományt. A kétezres években olyan új generációk vitték tovább a lángot, mint a Trapped Under Ice (Baltimore-ból, de erősen NYHC-hatású), vagy az olyan crossover rap-hardcore bandák, mint a Show Me The Body.
A New York-i punk-hardcore színtér története nemcsak zenei krónika, hanem egy város története is – a kitaszítottaké, az idealistáké, az agresszíveké és az utcaművészeké. Ezt a hangot pedig sokan világszinten átvették tőlük. Egy örökösen változó, mégis önmagához hű maradó kollektív kiáltás a társadalom pereméről -egy újabb (ellen)kulturális érték, amit New York adott a világnak…