A Hot Action Cop 2001-ben alakult amerikai nu metal csapat, akik egyes internetes információk szerint a mai napig (vagy legalábbis a közelmúltig) léteznek, de eddigi munkásságukat tekintve egész nyugodtan tekinthetjük egyslágeres csapatnak. A banda ugyan 2014-ben még egy lemezt dobott piacra, és még 2021-ben is jelentettek meg egy single-t, de az első lemez sikerét soha nem sikerült megközelíteniük sem. Ez a kultikus státuszú első anyag viszont épp a napokban ünnepelte a megjelenési évfordulóját – egész pontosan a huszonharmadikat. Lássuk mit rejt a szexis borító.
A zenekar nevét viselő 2003-as kiadvány, amelyről a Fever for the Flava című tétel lett világsiker. A nóta egy karcos hip hop alappal és agyas gitártémákkal operáló igazi ugrálós utcai himnusz, amely a maga korában a korát megelőző hangzással és odamondogatós szleng szöveggel érte el a kívánt hatást.
Hogy ilyen mértékű kislemez siker után mi volt az oka a csapat hobbizenekarrá való visszaavanzsálásának, az rejtély, de az internetes infók szerint a klubszcénából azóta sem sikerült kilépniük. Az elmúlt bő két évtizedben pedig az volt a legnagyobb sikerük, hogy a világ kedvencévé vált autó szimulátor, a Need for Speed soundtrackjén szerepelhetek egy nótával: természeten ez a már említett Fever for the Flava volt… ja és a S.W.A.T. című FPS is kölcsönvett tőlük egy nótát. Hogy melyiket is? Igen, emlékeim szerint a Fever for the Flava címűt. Ezek után már el sem sorolom azokat a hollywoodi rágógumi mozikat, amelyekben felhangzik az említett dal, hiszen legalább egy tucat ilyen létezik. Érdekesség, hogy a játékba, a rádiókba és a filmekbe szánt verziókat alaposan át kellett szövegezni, mivel a Hot Action Cop dalai eredetileg meglehetősen explicit, szexuális túlfűtöttségű szövegekkel születtek.
Ne szépítsük, ez tipikusan az a zenekar, amely az első lemezre előtte az összes puskaporát, és szerencséjüknek köszönhetően az óta is a sok évvel ezelőtti sikerből élnek. A jóval később megjelent második lemezük gyakorlatilag a zenekari bibliográfiában plusz egy sor, a korábbi tűznek már nyoma sincs rajta. Legutóbb 2021-ben dobtak ki egy single-t, a Dirt Bike Rider című szerzeménnyel. Ez a tétel hozza a műfaj és a zenekar összes szerethető vonását, mégsem sikerült túl nagyot robbantani vele.
Volt már erre példa a könnyűzene történetében, de a „one hit wonder” jelenség elemezgetése helyett nézzük magát a kultikus első lemezt, hiszen az unásig emlegetett Fever for the Flava mellett még 11 másik szám is szerepel az anyagon.
Az öt tagú zenekar az akkori rappet a vegyítsünk lehangolt gitáros rockkal alapreceptet, egy kis punkos dühvel és egy némi reggies lazasággal spékelte, mindezt pedig sajátosan futurisztikus hangzással adták elő.
Az biztos, hogy Rob Werthner és Tim Flaherty, a két gitáros sem a Delay-el, sem a Flangerrel nem spóroltak, és a billenyűs/sampleres szerepében besegítő Michael Baker producer is sokat hozzátett az „űr-hangzáshoz”.
Ennek köszönhető, hogy a megjelenését követően több, mint két évtizeddel később, a gyorsan változó sounddesignek és trendek világában is megállja a helyét az anyag.
A számok szerkezet és építkezés tekintetében egytől egyik szinte már szélsőségesen dinamikusak – jó értelemben véve –, és az egy-két szimplán darálós tételt leszámítva, szinte mindenhol érdekes átmenetekre számíthat a zenebarát, aki elkezd ismerkedni ezekkel a nótákkal. Jó példa erre a szintén Need For Speed válogatásán helyet kapó Going Down On It, amelyre első hallásra azt hiszi az ember hogy Asian Dub Foundation, a középrészben hallható akusztikus elszállós betétet hallgatva meg Bob Marley ugrik be. Gyakorlatilag ez a lemez egyfajta híd a Red Hot Chilli Peppers laza funkja, és a Limp Bizkit ugrálós nu metalja között.
Persze a lírai oldalt se felejtsük el, az In a Little While vagy a Busted című tételeket bárhol, bármikor lejátszhatják biztosra menő rádiós szerkesztők, vagy randi céljából kiszemelt csajoknak is…
Ha úgy tetszik, ez a nu metal és pop punk jellemezte korszak egyik kultikus party lemeze. Aki kedveli vagy kedvelte a Sum 41, a Papa Roach vagy a Linkin Park világát, annak kötelezően ajánlom a Hot Action Cop-ot, mint a korszak egyik méltatlanul elfeledett klasszikusát, ami nem csak remek muzsika, hanem egyfajta kordokumentum is, a szövegek és a zene tekintetében egyaránt.