Soha nem volt még ennyire aktuális egy lemezcím. A Nagy Tomi által szobaprojektként megálmodott Neonhal az idéntől visszatér az egyszemélyes produkció felálláshoz. A Keveházi Tamás (gitár, vokál) , Györki Szilvi (dob), Mészáros Péter (basszusgitár) trió pedig egy másik formációban folytatja. A változásra vonatkozó döntés éppen a Szétszakít és Összerak lemez munkálatai közben realizálódott, így a címadás egyfajta nomen est omen. Lássuk, hogyan zárja le ezt a korszakot a Neonhal egy 31 perces, 9 dalos dalcsokorral.
A Neonhal kezdeti időszakában az egy szál gitáron összerakott dalok Csatlós Pali hangmérnöki-produceri munkáinak köszönhetően nagyon gazdag hangszerelést kaptak. Aztán a zenekaros felállás és a ezzel együtt a koncertezős korszak kezdetekor a csapat lemezein is tetten érhetővé vált a mindinkább naturalisztikus hangzás. Itt érezhetően és érthetően az volt a koncepció, hogy a stúdióban való megszólalás élőben is reprodukálható legyen. Az egész Neonhal hangzás dalról dalra, lemezről lemezre haladt egy szerethető, tiszta „ősrock” hangzás felé, ahol az akusztikus hangszerek is egyre nagyobb teret kaptak. Az elmúlt években ebben a törekvésben a zenekar tettestársa Kovács Károly, a KÁ stúdió hangmágusa volt. A Szétszakít és Összerak ennek a folyamatnak egyfajta csimborasszója. A lemezt nyitó Nem hősköltemény egy fülbemászó, tábortűz feelinget hozó akusztikus gitárral kezd, a folytatásban pedig a Fel se fogtam még egy karakteres elektromos gitárriffel tartja fent a figyelmet (és van benne egy nagyon jó minimalista, reverbes szóló is). Aztán jön a Hömpölyög, ami hirtelen húzza be a féket, egyfajta southern hatású gospelt idézve. Az Ezer dalból aztán újra felpörgeti a hangulatot. Ez lett a Neonhal történetének legszarkasztikusabb száma, egyben, jelentem személyes kedvenccé vált első hallásra. A Veled teljesebb (kvázi a címadó dal, hiszen itt jelenik meg a szövegben a Szétszakít és Összerak) ugyanezt a vonalat viszi, de a hangzás kicsit finomabb, már-már a The Police-t juttatja a hallgató eszébe. A Keretre feszít aztán megint lassít, a The Lumineers világát (és mélységét) idézi. Az Egyben láthatod utazós rock, ha angolul lenne, bármikor rákerülhetne egy Route66 válogatásra. A legnagyobb kaland már-már punk…és a szöveg alapján egyfajta búcsúdalnak se rossz. A Minek túlgondolni pedig egy ütemes lezárás, ami csak azért fura, mert olyan mintha egy-két dal még hiányzott volna a lemez koncepcionalitásából….de persze nincs vége, csak kicsit más lesz ezután.
A teljes anyag itt hallgatható meg:
A csapat december 13-án a debreceni Stage Underground Klubban mutatja be a lemezt. Ez az utolsó alkalom, amikor Szilvi, Keve, Peti és Tomi együtt játszanak, utána a más irányba eveznek tovább.