A mozgókép és a zene mindig kéz a kézben jártak. A kultikus és ikonikus filmek zenéi ugyanúgy a közös tudat részévé válnak, sőt, sokszor önálló életre kelnek. Senki nem vitatja Indiana Jones, Superman, vagy a Gladiátor örökbecsű dallamainak létjogosultságát. A ’90-es években mainstream zenekarok számos felkérést kaptak arra, hogy sikervárományos filmek betétdalait megírják: így született például az Aerosmith I don’t want to miss a thing című dala az Armageddonhoz, vagy a popkultúra egyik legismertebb (és legnyálasabb?) tétele, a Celine Dion féle My Heart Will Go On… és akkor még nem is beszéltünk az olyan klasszikusokról, mint a Judgement Night…ez a kategória egyszer külön cikket fog érdemelni, de addig is érdemes azt vizsgálni, hogy mi a helyzet abban az esetben, ha már létező dalokból válogatják össze a leginkább odaillőket a készítők? A világ legjobb (film)válogatás lemezei, amelyeket a köznyelv ősi dakota nyelven soundtracknek nevez.
10. Pulp Fiction
A Ponyvaregény soundtrackje legalább annyira kultikus lett, mint maga a film -olyannyira, hogy 1994-ben platinalemez lett az USA-ban, több mint 1,5 millió eladott példánnyal. Tarantino mindig is különösen nagy hangsúlyt fektetett a zenére: a válogatás nála nem háttér, hanem dramaturgiai elem. A rendező nem klasszikus filmzenét rendelt, hanem meglévő dalokból szelektált – úgy, hogy a saját kazettagyűjteményéből válogatott: már a forgatókönyv írásakor fejben volt, melyik jelenethez milyen zene fog szólni. Például a Chuck Berry – You Never Can Tell dalra írta meg Vincent Vega és Mia Wallace twist-jelenetét. A dalcsokorban 60–70-es évek surf rock, soul, pop és rock and roll dalai keverednek eklektikusan. A zenék használatát a Universal Music része intézte, és Tarantino kifejezetten olyan számokat választott, amelyeknek viszonylag könnyen megszerezhető volt a licensze: ennek köszönhetően rég nem hallott klasszikusok fedeződtek fel újra.
9. Forrest Gump
A szintén 1994-re datálható Forrest Gump soundtrack is legendás lett – több mint 2 órányi zenét vonultat fel, az 1950-es évektől a ’80-as évekig, szinte „zenei időutazást” kínálva az amerikai popkultúrában. Ugyanakkor pont emiatt a válogatás körül több jogi probléma is adódott. A Forrest Gump volt az egyik első film, ahol annyira „sűrű” zenei válogatás készült, és emiatt a stúdió (Paramount) belső vitákat folytatott arról, hogy a jogdíjak nem nyomják-e agyon a költségvetést.A filmben közel 50 dal csendül fel -a soundtracken azonban csak 32 dal jelent meg. Ennek oka, hogy egy dupla CD kiadásához már nem sikerült minden előadó licenszkezelési jogát teljeskörűen megszerezni. Olyan kaliberekről beszélünk, mint Elvis Presley, The Doors, Bob Dylan, Aretha Franklin, Lynyrd Skynyrd vagy a Creedence Clearwater Revival. A legérdekesebb talán a The Doors szereplése: több dal is szerepel az anyagon (pl. Break On Through, People Are Strange). A felhasználást Ray Manzarek és John Densmore (a zenekar túlélő tagjai) sokáig nem akarták engedni, mert túlzottan kereskedelmiesítésnek érezték. Végül kompromisszum született, magas, de korántsem a legmagasabb jogdíjért. Priscilla Presley kiadója nagyon szigorúan védi az Elvis jogokat, így a Hound Dog sok forrás szerint az egyik legdrágább dal a filmben. Később más filmek (pl. Almost Famous, Good Morning Vietnam) zenei licencelésénél is hivatkoztak a Forrest Gump gyakorlatára.
8. The Crow
A film atmoszféráját is erősen befolyásolta, hogy a zene épp olyan sötét, melankolikus, és olykor agresszív, mint maga az alkotás. A producer / music supervisor kezdeti elképzelése az volt, hogy az albumon szereplő zenék legyenek olyan előadóktól, akiket a közönség nem ismert annyira, vagy legalább olyan dalok legyenek, amiket még senki nem hallott tömegesen; tehát nem rádió-slágereket akartak gyűjteni. Stílusban nagyon sokféle hatás keveredik: goth, industrial, alternatív rock, metal, sötétebb tónusú balladák. Voltak „összeválogatott” dalok, de olyanok is, amit az adott zenekar kifejezetten ehhez a filmhez készített.Például a The Cure – „Burn” az album nyitódala is ilyen. Az „It Can’t Rain All the Time” szintén külön készült a filmhez, maga a cím is egy idézet az egyik dialógusból. Ez a film végén hallható fő ballada. A Helmet “Milquetoast” című dala a filmben „Milktoast” címen szerepel. Eredetileg a Helmet harmadik stúdióalbumára készült, de végül itt került felhasználásra. A Stone Temple Pilots eredetileg egy másik (Only Dying), új dalt szántak az albumra, de Brandon Lee halála után azt kivették, és helyette „Big Empty” került be az end-credits részbe. A tragédia után több döntés változott meg: bizonyos számokat visszavontak, másokat kiválasztottak, hogy kevésbé legyenek érzékenyek a kialakult helyzetre.
7. Transpotting
Irvine Welsh (a regény szerzője) komoly szerepet játszott a zenei válogatásban, segített összekötni a filmkészítőket a zenészekkel, hogy meg lehessen szerezni a jogokat alacsony költséggel, vagy akár minimális díjért. Ő személyesen ismert sok zenészt, ami sokat segített.Egyes zenék már léteztek vagy kiadás alatt voltak, másokat kifejezetten azért választottak, hogy illenek a film hangulatához. A cél nem az volt, hogy slágerlistás számokat válogassanak össze, hanem hogy a zene hangulat-építő eszköz legyen, ami a film narratívája és lelke szempontjából működik. A filmben szinte minden jelentősebb jelenethez tartozik zene („needle drop” stílusban), tehát nem egy háttér-score-ra épül, hanem a dalok aktív részei a történet elbeszélésének. Ez segített abban, hogy a soundtrack ne csak “jó válogatás”, hanem szerves része legyen a film élményének.
6. Bronx Tale
A soundtrack erősen támaszkodik arra az időszakra, amelyben a film játszódik: 1960-as évek Bronx. A zene stílusok mixe — doo-wop, soul, R&B, korai rock/pop — segít abban, hogy ne csak vizuálisan, hanem audio szempontból is hiteles legyen a kor.
A film zenéjét részben különböző előadók számai alkotják, de van eredeti komponált rész is Butch Barbella munkájából.Barbella, nem egy nagynevű filmzeneszerző (nem olyan ismert, mint mondjuk Ennio Morricone vagy John Williams), de dallamai jól alkalmazkodtak a film hangulatához, átvezetésekhez, hogy a váltás a dalok és az eredeti score között ne legyen zavaró. Van néhány dal amit hallani lehet a filmben, de nem szerepel a hivatalos soundtrack-albumon is (ezt összefoglaló néven „missing songs” néven emlegetjük)Ilyen például That’s Life – Frank Sinatra.
5. Peacemaker (series)
A Peacemaker a Suicide Squad spin-off sorozata, amely 2022-ben készült el James Gunn dirigálása alatt, John Cena főszereplésével.
A dallamos rock kedvelőinek egy aranybánya ez a válogatás: Gunn azt nyilatkozta, hogy a sorozat egyik nem titkolt célja az volt, hogy az emberek újra felfedezzék ezeket a kissé elfeledett glamrock bandákat. Ez annyira jól sikerült, hogy a kultikussá vált és a rendező elérte, hogy senki se tekerje át az intrót (ritkaság sorozatoknál). Az intrónál a Wig Wam dala került felhasználásra, és a példájuk bizonyította, hogy a jól megválasztott zene karriert menthet: a banda a Peacemaker után ismét nemzetközi turnéra indult és a Spotify hallgatottságuk a sokszorosára nőtt.
Gunn nem csak nagy neveket (Mötley Crüe, Hanoi Rocks) hozott, hanem alig ismert bandákat is (The Cruel Intentions, Sister Sin, Dust Bowl Jokies). Azt akarta, hogy a közönség keressen rá ezekre a rejtett kincsekre – így nem csak egy szórakoztató sorozatot, hanem egy edukációs hatású soundtracket is kapunk, amely révén a hallgató mély betekintést nyerhet a ’80-as évek rockzenéjének világába. John Cena és a stáb nagy része nem ismerte ezeket a dalokat – a forgatás alatt viszont mindenki „glam metal fanatikussá” vált, és a sajtóturnékon is sokszor hivatkoztak rá, hogy a playlist „átmosta az agyukat”. A rajongók pedig szintén elkezdték követni ezt a zenei irányt.
4. Cobra Kai (series)
A Karate Kid történetének folytatása elsőre talán egy kétségbeesett, és boomer vállalkozásnak tűnt Zabkáék részéről, de az első évad sikere sokkal nagyobb lett, mint gondolták – így végül 5 szezont élt meg a sorozat, mire az egész történet lezárást kapott. A történet a ’80-as évek alapfilmjében gyökeredzett, ezért a soundtrack -főleg az első két évadban – szándékosan rájátszott a nosztalgia érzésre. A készítők tudatosan használják a zenét is a retro célra: a Karate Kid filmek ikonikus zenéihez való visszautalások, és az is, hogy olyan dalok jelennek meg, amik a karakterek múltjához kötődnek. Például a “You’re the Best” visszatér! Vagy, a sorozat nyitójelenetében a Johhny Lawrence-t alakító William Zabka beugrik egy ütött-kopott Pontiac Firebirdbe, elfordítja a kulcsot, és elkezd üvölteni a Poison. Innen lehet tudni, hogy a készítők nem bíztak semmit a véletlenre, az igazi ’80-as évek „karate + hair metal + tesztoszteron” hangulatot a muzsikával jócskán alátámasztják. Az már csak hab a tortán, hogy olyan párbeszédek hangzanak el random, hogy: „Szereted a REO Speedwagont?” „Férfi az, aki nem szereti?” ű
3. Singles
Cameron Crowe 1992-es romantikus vígjátéka Seattle-ben játszódik, épp a grunge robbanás közepén. A filmben szereplőként felbukkannak a Pearl Jam zenészei (a Citizen Dick nevű fiktív zenekar tagjaiként), egyes jelenetekben pedig megjelenik a Soundgarden és az Alice in Chains – a soundtrack pedig kiérdemelte a kifejezést, amellyel évtizedek óta illetik: „térkép a grunge-hoz”. A helyi Sub Pop kiadó, és több helyi zenekar segített Crowe-nak abban a törekvésben, hogy a helyi alternatívabb és undergroundabb előadók kerüljenek reflektorfénybe a film és a soundtrack kapcsán.
2. Almost Famous
Cameron Crowe zenéhez való kapcsolódása mély, egyértelmű, és megkérdőjelezhetetlen. Nem véletlen, hogy ezen a listán két, az ő nevéhez fűződő film is szerepel. A Majdnem Híres gyakorlatilag a saját életrajzi története: a ’70-es évek, a rock aranykora, és egy kis srác, aki testközelből éli meg a nagybetűs rock and rollt.
Itt a blogon is írtam már erről bővebben, de a filmhez készített hat betétdal is egy külön sztori, amiről a Grungery hasábjain bővebben lehet olvasni ITT. Maga a válogatás azonban a nagybetűs rockzene Best Ofja, minden idők legjobb válogatása, az egyik legjobb rock’n’roll válogatásként tartják számon, sokan „bevezetőnek” tekintik a klasszikus rock világába. Led Zeppelin, Elton John, The Who, Lynyrd Skynyrd, Rod Stewart, Cat Stevens… satöbbi. A film egyik legnagyobb különlegessége, hogy Led Zeppelin-dalok felhasználását is sikerült engedélyeztetni. Ez hatalmas ritkaság, mert a zenekar rendkívül szigorúan szabályozza, hol szólhatnak a felvételeik. A Crowe személyes kapcsolata segített ebben.A 17 dalt tartalmazó soundtrack Grammy-díjat nyert 2001-ben a Legjobb filmzenei album kategóriában.De vannak dalok, amelyek a filmben hallhatók, de nem kerültek rá a hivatalos soundtrackre viszont -sokszor rajongói listákon, bővített válogatásokban tűnnek fel: “Paranoid” – Black Sabbath, “Roundabout” – Yes, “Baba O’Riley” – The Who, “Mona Lisas and Mad Hatters” – Elton John, “Colour My World” – Chicago, “Voodoo Child (Slight Return)” – Jimi Hendrix, “Tangerine” és Misty Mountain Hop– Led Zeppelin (nagyon emlékezetes a film vége felé), “Strangers in the Night” – Frank Sinatra (csak egy rövid részben hallható)
- Guardians of The Galaxy
A Guardians of the Galaxy film (Awesome Mix Vol. 1) soundtrackja az utóbbi évek egyik legnagyobb pop-kulturális sikertörténete. A film rendezője, James Gunn döntése volt, hogy a filmben a ’60-as és ’70-es évekbeli dalokat használják, amelyek Star-Lord anyjától kapott kazettáján szerepelnek. Ez a mixtape az ő földi kapcsolatát, otthonát, múltját testesíti meg -így a filmben szereplő dalok nagyon erős emocionális tartalmat adnak a történetnek. Az Awesome Mix Vol. 1 volt az első olyan soundtrack album, amely kizárólag már korábban kiadott számokból állt, és mégis elérte az Nr. 1. helyet a Billboard listán. A válogatás 12 számot tartalmaz, de eredetileg sokkal több dal szerepelt volna rajta. Gunn többször megszellőztette ezeket a dalokat, így a rajongók közt kering egy Meredith Quill’s „Complete Awesome Mix” válogatás is, amelyen ezek a dalok is szerepelnek. Konkrétan az alábbi dalokról van szó: „Lovely Day” – Bill Withers, “Mama Told Me (Not to Come)” – Three Dog Night, “For Once in My Life” – Stevie Wonder, “You Make Me Feel Like Dancing” – Leo Sayer, “She’s Gone” – Hall & Oates, “Magic” – Pilot, “Livin’ Thing” – Electric Light Orchestra, “Somebody to Love” – Queen,“Lights” – Journey.