Marginális érdeklődésre predesztinált véleménycikk következik.
Az Almost Famous (magyarul: Majdnem Híres), Cameron Crowe önéletrajzi ihletésű rock and roll mozija, amely Billy Crudup és Kate Hudson főszereplésével készült, és idén 25 éve, az ezredfordulón került a mozikba. (Érdekesség, hogy eredetileg Brad Pitt kapta a férfi főszerepet, de ő visszalépett, ezért került Billy a képbe, mint Russel Hammond). A film négy Oscar-jelölést kapott, amiből végül a legjobb forgatókönyvnek járó díjat nyerte meg Crowe. A hetvenes évek rockzenei közegében játszódó, old time rockklasszikusokkal telespékelt romantikus vígjáték (vagy szerelmi dráma?), egy fiktív zenekar, a StillWater szemüvegén keresztül mutatja be az ifjú William Miller, vagyis gyakorlatilag Crowe, rockújságíróként induló karrierjét, és ezen keresztül a rock and roll hőskorszakát. A film cselekményét a rendező saját élményeire alapozta: Cameron, fiatal rockzsurnalisztaként, a Led Zeppelint kísérte el egy turnéra (erre egyébként egy vicces mellékszereplő bevonásával utalnak a filmben). Ez az alkotás a rock-roadmoviek aranytestű istene, műfajának legjobbja (szerintem pedig minden idők legjobb filmje, de ez nyilván szubjektum). Mégis: az óriási kritikai elismerést nem követte kimagasló közönségsiker, jó esetben is azt mondhatjuk, hogy a kultikus státuszt kivívta magának a mozi.
A film bemutatását követően nem sokkal indult a rockzenei életrajzi filmek tömeggyártása (persze a zsáner már előtte is ismert volt). A Nyughatatlan, a Ray, később a sokat vitatott Bohamian Rhapsody, az Elton John film vagy a meglehetősen pszichedelikus értelmezésű Elvis… ez pedig mind kül-, mind belföldön azt indukálta, hogy az online platformok zenei témákkal foglalkozó tartalomgyártói ma már lépten-nyomon rangsorokat, évfordulós megemlékezéseket, és egyéb anyagokat szentelnek ezeknek a zenés filmeknek. A közelmúltban Szepesi Matyi, a Konyha frontembere fejtette ki egy hasonló témában a véleményét, és a Felütés legutóbbi adása is egy ilyen toplista felállítására tett kísérletet. Mindkét helyen felvetettem, hogy a Majdnem Híres – bár fikciós, de önéletrajzi ihletésű anyag – van annyira hiteles a műfajban, hogy megérdemelné az említést, vagy a mélyebb elemzést is. Mindkét helyről az a válasz jött, hogy igen, a film remek, szeretjük, de mivel nem illeszthető be a sorba, nem lesz róla szó. Kis kutatással rájöttem, hogy külföldi vloggerek esetében is hasonló a helyzet. A film ugyanis önéletrajzinak túl fikciós, fikciósnak túl személyes hangvételű. Crowe Oscar-díjas forgatókönyve ugyanis a rock‑újságírás és a személyes nosztalgia metszéspontjában született: minden karakter szíve-lelke ott van a vásznon, még az epizódszereplők is saját okokból kedvelhetők.
Nosztalgikus szerelmeslevél a rock’n’roll világához, egy 15 éves fiú, William Miller szemén át látva a ’70-es évek turnébuszainak kaotikus, euforikus és gyakran kegyetlen valóságát. Crowe saját fiatalkori élményeit ültette vászonra, amikor fiatal újságíróként a Rolling Stone-nak dolgozott, és ez a személyesség minden képkockán érezhető. Az alkotással foglalkozó filmkritikusok a mélylélektani coming‑of‑age kifejezést használják több helyen a skatulyázásra, de nem vagyok benne biztos, hogy ilyen műfaj egyáltalán létezik.
Summa summarum: a negyed százada bemutatott műremek két szék közt esik fenékre, ha „utógondozásról” van szó. Pedig, ha van olyan alkotás, ami megérdemelné, hogy generációkon átívelő legyen, az ez.
Az Almost Famous ma is működik, mert nemcsak film, hanem egyedülálló élmény: megtanítja, hogy a zene menedék és út, a kutató riporter ereje pedig örök. Akinek fontos a hangulat, az emberi történet és a rockkultúra, annak ez a film kötelező. Úgyhogy, kedves kult tartalmakat gyártók: itt egy jó téma, ami az utcán hever, a 25 éves évforduló pedig remek apropó…