December, hűvös szél, szitáló jeges eső, helyenként köd. Most már csak egy kellőképpen depresszív metalcore koncert kell ahhoz, hogy igazán „jókedvre” derüljön az ember….
A Dürer gyakorlatilag elővételben megtelt erre az estére, és a pontos koncertkezdésnél már egy bő félház (tehát több száz) ember nézte az előzenekar Plasticocean koncertjét – amit igazán üdvözítő volt látni, mert nem mindenhol ez a trend… Igen, tudom, unalmas, de ezredjére írom/írjuk le: ha már koncertre mentek, nézzétek meg a vendégeket is.
A Plasticocean egyébként számomra egy pár számig/rövid hírig felbukkanó viszonylag új (első anyagukat 2018-ban jelentették meg) metalcore/modern metal zenekar volt eddig, akire azt mondtam, hogy stílusában tök jó zenekar, de mondjuk úgy, hogy „átlagos” – na, az ezzel kapcsolatos véleményem ezen az estén változott meg, ugyanis a Plasticocean dalai NAGYON működnek élőben.
A srácok szép felvezetést nyomtak az AWS előtt, nagyjából egy órán keresztül a teljes életművükből merítettek (ez egyébként 2 LP-t és 8 kislemezt jelent esetükben).
Ezt követően jött a SOLDOUT este másik tanulsága: az a pár száz ember, aki nem tisztelte meg az előzenekart, és csak a főhőst, az AWS-t akarta megnézni, a koncertkezdés időpontjában a bejáratnál feltorlódva álldogált, így a zenekar kénytelen volt a saját koncertjén kicsit csúsztatni. Edukatív célzattal, és némi szóismétléssel (aka Fish!) újra csak azt tudom írni: koncertre érkezés időben, és az előzenekar nem harap.
A kis intermezzo után végül az AWS elkezdte a koncertjét, ami számomra egy hosszú, a zenekartól való tudatos távolságtartás végét is jelentette.
Örs 2021-ben bekövetkezett halála nagyjából olyan hatással volt rám, mint annak idején Chris Cornell halála – egyszerűen képtelen voltam a dalaikat hallgatni. Egy ilyen fiatal tehetség tragikus elvesztése után nekem nem volt lelkierőm olyan dalokat hallgatni, mint például a Temetetlen Halott, vagy a Lelket vennék…a Monster Pie Partyval kötelező darabként játszottuk a setlist részeként a zenekar „Mennyország Touristját”, a Viszlát nyárt, de ezeken az eseteken túl tényleg direkt nem kontaktáltam az AWS-sel.
Természetes módon a gyász időszakában maga a zenekar is kérdőjelekkel küzdött azzal kapcsolatban, hogy hogyan tovább, vagy, hogy egyáltalán van e tovább….
2021 szeptemberében a Budapest Park -ban lezajlott az Örs emlékkoncert, amelyen a hazai zenei élet krémje részt vett, és volt még néhány kisebb megmozdulás, de még ekkor sem volt biztos, hogy az AWS története folytatódni fog.
Jó magam ezektől az eseményektől tudatosan távol maradtam, de persze szurkoltam az AWS tagságnak, hogy jussanak túl ezen- elsősorban emberként, és nem is zenekarként. Ha úgy döntöttek volna, hogy ennek a sztorinak így vége, akkor is abszolút megértéssel fogadta volna a bejelentést a publikum. A csapat azonban, az eddiginél is nagyobb lelki erőről tanulságot téve, a folytatás mellett döntött. Idén januárban bejelentették, hogy a csapat megtalálta új énekesét Stefán Tamás személyében. Az átmenetről egyébként névadó atyánk, Ricsi vlogjában is nyilatkoztak:
Én ekkor azon az állásponton voltam, hogy hajrá srácok, tehetségesek vagytok, bátrak, és erősek – de a magam részéről nekem továbbra se ment az, hogy a dalaikat hallgassam, vagy hogy megnézzem őket élőben. Ez a mostani Düreres koncertig így volt.
Szívmelengető volt látni, hogy a főnixmadárként újjáéledt AWS rajongókkal, fiatalokkal, idősebbekkel, családokkal tölt meg egy koncerthelyszínt, és a rájuk jellemző energikussággal szántják fel a színpadot. A hangzás és a fénytechnika pedig irgalmatlanul professzionális volt – de ezt nyilván már tőlük megszokhattuk korábban is.
Mindezt úgy, hogy egy patikamérlegen kimért dinamikát csempésztek az egész buliba. A csúcspont számomra az akusztikusan előadott Lelket vennék volt, amit gyakorlatilag a közönség egy emberként énekelt végig. Én meg mindezt elszorult torokkal, elbújva, a zenekar háta mögül néztem végig – de a lényeg a végignézés.
Számomra ezen az estén ért véget az AWS -től való önkéntes elvonulásom, a zenekar önmaga bontotta le ezt a gátat bennem. És ez nem a drága gitárok, a dübörgő hangfalak, vagy a villódzó fények miatt volt, hanem azért, mert ennek a zenekarnak mindig is volt, és van is szíve.
Nem vagyok egy vallásos ember, de azért egy ilyen élménnyel belépni az advent időszakába, az a zenén túl spirituális élmény is. Örs egy csoda, ahogy a közönség szokta skandálni. Ilyenkor pedig az ember várja a karácsonyi csodát, adományoz, és kicsit befelé fordulva megnyugszik. Most az AWS adományozott nekem egy kis lelki békét, és egy fellépési lehetőséget is, hiszen utánuk a nagyszínpadon volt szerencsém lenyomni az afterpartyt, úgy, hogy a harcostársam, #monsterpie01 hiányzott mellőlem, de közben az eddigi legnagyobb számú közönség előtt kellett „szörnyű” rockszámokat szelektálni.
Úgyhogy volt kihívás, megnyugvás, könny és kacagás, harsány rock and roll és befelé fordulás egyaránt ezen az érzelmi hullámvasúttal felérő estén.
Csodálatos adventet mindenkinek!