Annak, aki azt hitte, az Agnostic Front lelassult, megöregedett, vagy megpuhult volna, itt a bizonyíték arra, hogy nem. Már az első másodperctől fogva érezni: Roger Miret és Vinnie Stigma nem kényelmesedtek el. Amit az új AF lemezen hallunk, az tiszta, eszeveszett, élesre fent NYHC. A Echoes in Eternity egy olyan robbanás, ami megválaszolja, hogy egy 40+ éves zenekar lehet-e egyszerre releváns, dühös és feszes. A válasz: igen, lehet. Ez nem a nosztalgia lemeze, hanem a kitartás, a lojalitás és a tiszta düh újabb bizonyítéka. Tekerd fel a hangerőt, és készülj fel egy 27 perces pofonbombára, ami olyan mint egy boxmeccs, amiben épp padlóra küldenek.
A New York Hardcore (NYHC) pátriárkái, az Agnostic Front, a „hardcore” szó szerinti megtestesítői, hat év csend után letették az asztalra az Echoes in Eternity lemezt. Ne hagyjuk magunkat megtéveszteni a kissé testidegen, és hosszú címtől: itt nem nagyszabású prog-metal eposzokra meg lírai elszállásokra kell számítani. A címadó dal a „Way of War” már megjelent kedvcsináló singleként és megmutatta, hogy a lemez egy esszenciális, energiától duzzadó, 15 dalos dühkitörés. A tökéletes hardcore lemez tankönyvi példája a stílus atyjaitól.
A szövegek a harcos hardcoret idézik továbbra is: az utcai harcok rohama, ami soha nem ér véget (mint az éjjel…hahaha). Vinnie Stigma a 70 fele közeledve is a színtér egyik legkarakteresebb riff-gyárosa. A dalok zöme – ahogy az a hardcore stílushoz illik – másfél-két perces golyó a fejedbe. Itt aztán nincs sallang, időhúzás, meg hangszeres maszturbálgatás és a ritmusszekció remekül dolgozik a keze alá. Roger Miret pedig maga az örökkévalóság visszhangja. Egyértelmű: ezek a vokálok élő fellépésre vannak tervezve. A refrének mind azt a közösségi élményt hivatottak szolgálni, amit a zenekar a ’80-as évek vasárnapi matinéin épített fel a CBGB’s-ben. A „Sunday Matinee” című dal konkrétan erről, a zenekar és a közönség közti energiáról szól -és remekül meg is idézi az (h)őskorszakot.
A lemez egyik csúcspontja a singleként már szintén megjelent „Matter of Life & Death”, ahol a legendás rapper, Darryl „DMC” McDaniels (Run-DMC) vendégszerepel. Ez a nem annyira váratlan kollaboráció mutatja, hogy az NYHC egy community, ahol megfér egymás mellett a punk, a rap, a hc, és a család tagjai számíthatnak egymásra. Nem mellesleg, a dal annyira zseniálisan illeszti be a rap-et a hardcore reszelésbe, hogy az hallgató számára egyértelművé válik: a hasonló crossover dalokból született meg anno a rapmetal és a numetal -ezzel pedig arra a kérdésre is válaszolunk, hogy az AF miért fontos, sokakat inspiráló és máig aktuális zenekar az egyetemes rockzene történetében.
A producer, Mike Dijan (Crown of Thornz, Breakdown) és a keverő, Zeuss (Hatebreed, Death Before Dishonor) munkájának köszönhetően a hangzás konkrétan HATALMAS. Friss, modern, de mégis abszolút hű az „old school” gyökerekhez. Olyan, mint a banda korai anyagai, de a 21. századi köntösben.
Hibátlan új lemez egy régi kedvenctől. 10/10, de csak azért mert nem lehet 11-et adni 10-es skálán…