Az AWS történetében a Madách-projekt egy külön világot képvisel, egy különleges formátumot. Tavaly novemberben a zenekar két egymást követő estén is megtöltötte a Vígszínház nézőterét. Bár a helyszín most más volt, a koncertsorozat megtartotta a Madách nevet. A koncerteket felvételen is megörökítették, így most visszahallgatható és átérezhető ez a fantasztikus hangulat. A Madách anyagok az AWS diszkográfiájában is kiemelkedőek, mert nem hagyományos stúdiólemezek, hanem egy áthangszerelt dalokból álló akusztikus produkció, kiegészítve vendég előadókkal és színházi elemekkel. Ezzel egy egészen más atmoszférát teremtve a megszokott daloknak. Az első Madách-albumon még Siklósi Örs hangja vezette végig ezt a világot, a Madách 2.0-n azonban már Stefán Tamás énekel aki az Innen szép nyerni albumon már bizonyította, hogy jól illeszkedik a zenekar hangzásába.
Az előző, Madách lemez már a maga idejében is egyfajta csúcspontnak tűnt az AWS történetében. 2018 szeptemberében a zenekar egy rendhagyó koncertet adott a Madách Színházban, ahol a dalaik teljesen új hangszerelésben szólaltak meg, félre téve a tőlük megszokott kirobbanóan energikus hangzást, teret adva a dalok mélyebb rétegeinek. Ez az elementáris érzelmi intenzitás, Siklósi Örs hangján keresztül vált igazán katartikussá. Éppen ezért a legnagyobb kérdés bennem az volt, mielőtt meghallgattam, hogy lehet-e egyáltalán folytatni ezt a történetet?
Néhány évvel ezelőtt nemcsak a zenekar, de mindenki, aki valaha is meghallgatott csak egyetlen AWS számot is, olyan veszteséget élt át, amely után nehéz felállni, sokan azt gondolták: innen már nincs folytatás. Az AWS dalai Örs hangján keresztül kapták meg azt a különös, egyszerre nyers és törékeny érzelmi töltetet, ami igazzá tette a dalokat. Ezt nem lehet pótolni, de szerencsére a zenekar nem is tesz úgy, mintha lehetne.
A Madách 2.0 leginkább azt bizonyítja, hogy egy ilyen örökséget nem másolni, kell, hanem tovább vinni, átadni, kicsit frissíteni olyan formában, hogy megmaradjon az ami eredetileg fontos volt.
Az első pillanatban ránk talál az a hangulat, ami az AWS-t mindig is jellemezte. A „2359” azonnal elrepít abba a kissé sötét, melankólikus világba, amit már megszokhattunk tőlük.
A „Budapest” igazi városi himnusz és személyes hangulatkép. A „Fekete Részem” és a „Köddé Válsz” ékes példája annak a dinamikának, ahogy a mély, súlyos, zaklatott részekből kiemelkednek a nagy érzelmes refrének, katartikus pillanatok.
A „Senki Nincs Már Ébren” és az „Interlude” egy pillanatnyi szusszanás, egy levegővétel, mielőtt az zenekar új lendületet kap, csodálatos ívet adva az egész albumnak.
A „Lelket vennék” mindig is az AWS egyik legmeghatározóbb dala volt, amelyet sokan, köztük én is, elválaszthatatlanul kötnek Örs hangjához, ezért kicsit féltem is attól, mit tudok róla írni, hisz a mai napig nagyon nagy hatással van rám a dal. Az új megszólalás mégis csodásan működik, mert Stefán Tamás nem utánozni próbálja az eredetit, hanem az ő természetes módján a saját hangján ad egy új, izgalmas árnyalatot az egésznek.
A „Sorsforgató” és a „Csend Élet” új erővel tölti meg az album második felét. A zenekar egyik erőssége amikor a kemény energiák egy nyers őszinteséggel megírt szövegvilággal alkotnak kerek egészet. Az AWS soha nem félt túl sok érzelmet vinni a dalaiba, és ez most is tisztán megmutatkozik.
A záró akkord nem is lehetne más, mint a „Viszlát Nyár” ebben a dalban benne van minden, szinte kimondja, a múltat nem lehet újraírni, de a történet itt még nem ér véget.
Stefán Tamás érkezését a zenekar mindig egy új korszak kezdeteként és soha nem Siklósi Örs pótlásaként kommunikálta. Az albumot meghallgatva világossá vált, hogy energikus, érzelmes és egyedi előadásmódjával méltó módon viszi tovább itt is az AWS hangzását.