A hajdúsági grunge legenda, a Phaidon alapvetően inaktív állapotban van már hosszú ideje, de az alakulásuk 30. évfordulója alkalmából csináltak egy pár koncertet és készülnek néhány érdekességgel. A zenekar oszlopos tagját, Rásó Pétert faggatjuk a miniturné közben, amelynek záróakkordja december 28-án a Trident zenekar társaságában lesz majd Berettyóújfaluban.
– A 30 éves jubileum szép, kerek, ráadásul jó ideig nem is volt aktív a zenekar, ezért, főleg a fiatalabb olvasók kedvéért adja magát az egyébként közhelyes kérdés: hogyan indult a Phaidon sztorija annak idején?
1994. februárjában alakult a zenekar Hajdúszoboszlón, akkor még Acheron néven. Bazsi (Venyige Balázs – basszusgitár) gyerekkori barátom volt, és ő mutatott be Janónak (Takács János – dob) aki épp egy dobszerkót kapott Karácsonyra. Sőt,volt egy kis gitárerősítője és egy elektromos gitárja is, és mivel nekem még hangszerem sem volt, nemhogy erősítőm, így adott volt a helyzet. Bazsi szerzett egy Jolana basszusgitárt, és el is kezdtünk próbálni. Eleinte én énekeltem, de rájöttem, hogy nem vagyok énekes, másrészt nem egyszerű egyszerre gitározni és énekelni, azóta is inkább vokálozni szeretek. A legkorábbi dalok máig megvannak, az én Videoton magnómmal vettük fel őket, ami egyben basszusgitár erősítőként is funkcionált. Elég hamar saját dalokat kezdtünk írni, a legelső dalok szövegeit Bazsi barátnője, Anita írta.
Szinte pontosan egy évre rá meg is szerveztük az első koncertünket, az egyik általános iskola tornatermében, ahol a keresztanyukám tanított. Időközben a Metal Hammerből kiderült, hogy az Acheron név foglalt, ezért gyorsan másik név után kellett néznünk. Bodega barátunk hozott egy listát érdekes szavakkal, kifejezésekkel, és mindenkinek ez tetszett a legjobban. A Phaidón (így hosszú ó-val) egyébként Platón egyik híres dialógusa a lélek halhatatlanságáról. Ezt még akkor nem tudtuk, de jól hangzott. Az első bulin a saját dalok mellett Tankcsapda nótákat toltunk. A koncert megvan VHS-en, elég vicces mai szemmel visszanézni a 16 éves akkori önmagunkat, de hát ez így van rendjén… Nem sokkal később megtaláltuk az énekesünket Bekker Jani személyében, ő már akkor Pearl Jam-et és Chainst is hallgatott, éneksítusban behozta ezt a vonalat, és mindenkinek tetszett. Akkoriban már voltak rockzenei tehetségkutatók, be is neveztünk két ilyenre az első években, nyerni nem nyertünk, de tapasztalatot és barátokat, rajongókat is szereztünk (volt egy későbbi, elég furcsa, vicces sztori, 2000. nyarán történt, a Wanted magazinban olvastam a Mezőtúri Fesztivál fellépőit, egyszer csak megláttam magunkat a felsorolásban. Nem is értettem, hogy kerültünk oda, mindenesetre nagyon örültünk a fellépési lehetőségnek. Odamentünk, lenyomtuk a bulit, nagyon jól sikerült, a visszhang is jó volt, pl. ott találkoztunk a Hammeres Uzseka Norbival először. Este megnéztük a Clawfingert, Pócsi Pisti barátunk segítségével még közös fotó is készült velük, örültünk, haza jöttünk. Aztán kb. két hétre rá, hívtak Budapestről, hogy gratulálnak, és nem is érdekel minket mit nyertünk? Én meg visszakérdeztem, hogy mégis miről van szó? Kiderült, hogy a fellépés egy tehetségkutató volt a fesztiválon belül, és megnyertük. Egyébként a mai napig nem derült ki, hogy ki nevezett be minket). Folyamatosan írtuk a dalokat, 1996-ban vettük fel az első demónkat Patival (Kovács Zoltán) A fény árnyékában címmel, ezen 7 saját dal szerepelt, ebből hármat el is játszunk most a jubileumi koncerten. Mindenképp meg kell említenem az ebben az időszakban nyújtott segítségükért Sthurm Attilát és Dobó Pisti barátunkat, akik kölcsönadták a cuccukat, sőt, Atti még szólózik is a demón az egyik dalban. A következő évek dalírással, felvételekkel, koncertekkel, turnékkal és tagcserékkel teltek. Az első országos turnénk a debreceni Carbon Cage-el volt 1997-ben.
1998-ban felvettük a Contrastot szintén Patival, 1999-ben pedig a P.O.L.I.P.-ot. Töfinél Szolnokon (Töfihez visszamentük 2004-ben is a Nem a csendet és az Élve kellt felvenni).
A Pócsi hozta össze a FreshFabrikkal közös turnét, neki köszönhetjük a Vörös Andrist, de pl. a Pócsit meg a Black-Outnak köszönhetjük… szóval, rengeteg barátságot köszönhetünk a zenekarnak. De ez már tényleg egy hosszabb történet 😀
– A hazai grunge/rock rajongókban elég mély nyomot hagyott a banda anno, szép sikereket könyvelhettetek el. Ti hogyan emlékeztek a zenekar legaktívabb éveire?
Így visszagondolva többféle időszakunk volt, például amikor a legkreatívabbak voltunk, számomra az a hat tagú felállás időszaka volt 1999-2000-ben, amikor már Cézi (Ferenczi Tibi – basszusgitár) és Paszti (Asztalos Attila – ének) is a zenekar tagja lett (én még kb. hetedikes voltam, amikor Pasztit láttuk Bazsival koncerten a legendás szoboszlói hard rock zenekar, a Project frontembereként, Cézi pedig ott basszerozott. Aztán kikészültünk, amikor Pasztit később meghallottuk a Tridentben, óriási volt). A legaktívabbak (vagy legambiciózusabbak) pedig talán akkor voltunk, amikor 2003-ban a Tankcsapda egyik előzenekara voltunk (a Szeggel együtt). Az egy intenzív időszak volt, eleve hétvégenként bejárni az egész országot, és annyi ember előtt fellépni – tényleg király volt.
– Mióta tekinthető inaktívnak a banda?
Ez a legjobb kifejezés, hiszen sosem oszlottunk fel, csak egyszerűen nem értünk rá. Ez lehet hülyén hangzik, de tényleg így van. Egy idő után kb. mindenki elkezdett mással is foglalkozni: Paszti megcsinálta a Benzint Labival, Céziék elkezdtek Pityivel P.Box-ozni, később Szűcs Janó barátunk meghívására Cézivel és Janóval beszálltunk egy amerikai énekesnő, Jessie Galante magyarországi turnézenekarába, aztán Pasztiék Cézivel feltámasztották a Projectet, oda hívtak gitározni .Egyszerűen kifáradt a történet, ennek több oka is volt, egy idő után nem tudtunk szintet lépni, lemezszerződéshez jutni, vagy egy koncertszervező menedzsmenthez
szerződni. Elfogyott a lendület.
2006-ban azért még felvettünk egy lemezanyagot Cézinél, ami azóta is fiókban pihen, bár pár dalt feltettünk a YouTube-ra. 2010-ig csináltunk pár itthoni bulit a Művelődési házban, Galéria Rock Fest elnevezéssel (a néhai Kovács Gábor igazgató baráti segítségével), vendég zenekarokkal, barátokkal (pl. Frogshow). Ezután hosszabb szünet következett, családot alapítottunk, gyermekeink születtek. A 2010-es években azért csináltunk pár koncertet. Legutóbb 2015-ben jubiláltunk, majd 2019-ben az én negyvenedik, majd Paszti ötvenedik szülinapi buliján játszottunk Káposztás Geri barátunknál a Rock Cafe-ban.
– A ti , vagy a közönség igénye inkább ez a rövid évfordulós turné?
Is-is. Egyre többen kérdezték barátok, ismerősök, majd én is elkezdtem ezen agyalni, hogy lehetne összehozni, hiszen dátum szerint tényleg 30 éve alakult a zenekar. Alapvetően az volt a koncepció, hogy az összes egykori tag jelenjen meg a színpadon (egy kivételével sajnos, Bazsi az alapító basszusgitárosunk tragikusan fiatalon, 2008-ban elhunyt. Az ő emlékének is ajánljuk ezeket a koncerteket). Mindenki azonnal benne volt a buliban, a nyár eleje óta felvettük a fonalat ott, ahol anno letettük. Szó szerint felültünk a nosztalgiavonatra, előjöttek a régi emlékek, sztorik. A próbák eleinte komoly kihívást jelentettek, ugyanis van a régi tagok közt olyan, aki egyáltalán nem fogott hangszert a kézbe legalább 15-20 éve. A régi dalokat is le kellett porolni, hogy újra kézben legyenek. Mindez viszont tényleg jó hangulatban telt.
– A zenekarnak több felállása/időszaka volt, ez hogyan jelenik meg majd a színpadon?
Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a fiam Levente (16) is zenél, sőt óriási Phaidon fan. Így amikor felajánlotta, hogy szívesen elbasszusozza Bazsi témáit az első demós dalokban, szinte könnybe lábadt a szemem. Pont annyi idős, mint mi, amikor azokat a dalokat írtuk. A próbákon egészen varászlatos atmoszféra alakult ki így. Időközben az első énekesünk, Bekker Jani is hazaköltözött Németországból, örömmel vállalta a felkérést. Nálunk inkább basszus fronton volt jövés-menés, de szerencsére Cézit és Orbán Szabit sem kellett győzködni, hogy jöjjenek játszani. A korábbi ritmusgitárosunk, Himmer Krisztián pedig annyira kedvet kapott az egészhez, hogy az utóbbi időszakot nagyon komoly hangszer és erősítő vásárlásokkal töltötte.De Janónak és Pasztinak sem kellett kétszer mondani, hogy csináljuk. Így az összes időszak / felállás meg lesz jelenítve a színpadon, olyan dalokkal is, amiket nagyon régen vagy egyáltalán nem is játszottunk élőben.
– A koncerteken túl mivel készültök még?
Nem vettünk fel új dalt, ha ilyesmire gondolsz, épp elég a koncertekre készülni. Egyelőre tervben sincs ilyesmi. Eredetileg egy bulit terveztünk, Gerinél a Rock Cafe-ban, de aztán hamar kiderült, hogy Mátészalkán Sityuék (az idén 25 éves Közel10) borzasztóan megsértődnének, ha nem mennénk oda is. 😀 De régi vágyunk volt a Tridenttel egy közös buli is, nekem ők az egyik abszolút magyar etalon (meg a Black-Out, de most nem akarok mindenkit felsorolni).
– Mi várható Phaidon név alatt a jövőben?
Ez már komplikáltabb dolog, de az biztos, hogy megjött a kedve mindenkinek újra összejárni, próbálni. Majdnem mindenkinek van más projektje, Jani dolgozott a Smoulder Heavennel, meg ott van neki az akusztikus projektje, a BekkerCover, Céziéknek ott a Moneyroll, Pasztiék tolják a Zárórát (épp a Tankcsapda előtt, decemberben a Főnixben), Janó a Died By Johnny dobosa jó ideje, nekem meg ott a ZZ Copy (ZZ Top tribute, akikkel idestova nyolc éve járjuk Európát), aztán ott van a DC/79 (Bon Scott-os AC/DC tribute) amit Rókával (Szedlják János) pár éve reinkarnáltunk. Szóval egyikőnk sem unatkozik, a lényeg, most épp itt vagyunk.
Phaidon 30 jubileumi miniturné záróbuli:
2024.12.28. Berettyóújfalu, Civil Udvar (w/ Trident)
Esemény: ITT