A Fish! énekese szerint a KIES az ország második legjobb koncert zenekara… ha pedig ő mondja, elkezd odafigyelni az ember. A csapat korai anyagai kétségtelenül hozták a szerethető, kissé fésületlen dallamos pop punk rock (van ilyen?) vonalat, de számomra olyannyira egyértelmű volt a Foo Fighters hatás a dalaikon, hogy inkább csak szimpatizáns voltam.
A 2021-es, Nincs az a sor, amibe szívesen beállnék című lemeznél éreztem először azt, hogy a srácok tudták, vagy merték kicsit megtalálni a saját hangjukat, és ez volt az az anyag, ami után már koncertre is elmerészkedtem (és igen, valóban iszonyat jók élőben).
A ma hajnalban megjelent negyedik LP, a Világmegváltó Lemez címet viselő, 17 tételt felvonultató kiadvány az, amire első hallgatásra azt merem mondani: KIES rajongó lettem. Ahogy főszerkesztőnk és alapító atyánk, Szénégető Richárd nagytiszteletű metál pápa fogalmazott: egy dolog hiányzik erről az anyagról, a hiba.
Van rajta viszont egy csomó sztárvendég, akik nem udvarias háttér vokálozással, vagy jópofa duettezéssel pipálták ki a sztorit: nagyon erős a gyanúm, hogy mindegyikük saját magát beleengedve a kreatív folyamatba, társszerzőként aposztrofálható. A Mudfield-ből ismert Kovácsovics Máté le se tagadhatná magát a Szemtől szemben című dalban, a Pulius Tibivel készült Rakéta akár egy Supernem dal is lehetne, a Csillagod vagyok című tételt pedig Köteles Leander teszi magára jellemzően pátoszossá a szöveggel és a refrén énekdallamával. Myra Monoka a Rózsa című dalban pedig igazi partner, és az a helyzet, hogy a női hang nagyon jól áll a KIES fél-akusztikus muzikális tábortűz stílusának.
Persze az önálló, vendégművészek nélkül készült dalok is megérdemlik a figyelmet: a punkos dühöngéstől a befelé forduló „slow motion” dalok sorakoznak egymás mellett, ráadásul remek dinamikával egymás után pakolva. A záródal, a Nem felejtelek el pont olyan, mint egy jó DJ búcsúdala a buliban: pörögtél, lassultál, gyorsultál, sírtál, nevettél, de itt egy egyértelmű tempo, amin még el tudsz táncikálni, de érzed, hogy ennek most itt vége… viszont legközelebb újra akarsz jönni…
Persze a Foo Fighters mellett továbbra is hallhatóak a hatások – mint például a Green Day, vagy akár a közreműködők anyazenekarai -, de ez már egy önálló hangú KIES, nagyon őszinte szövegekkel, feltárulkozással. Az album sodró, magával ragadó, néhol már-már kifejezetten intim. Nagyon hiányzik ez az „emberszagú” zene ma már, ahol nem csak sound van, meg dalhossz, hanem érzelem is.
Biztos vagyok benne, hogy ezzel a lemezzel – hozzám hasonlóan – egyre több ember vallja majd magát büszke KIES rajongónak.