A The Poster Boy 2011-ben alakult Budapesten, egyfajta hazai alter-rock supergroupként. Az alapító tagok közt az Amber Smitből ismert Poniklo Imre, Mayer R. Noel (The Walrus) és az egykoron a Kispált is erősítő Michael Zwecker dobos szerepelt. A banda 2017-ig volt igazán aktív, aztán egy hat éves szünet után, szinte a semmiből kijöttek egy új lemezzel az idén.
De miért most? A csapat alapvetően mindig a szövegcentrikus, lassú -vagy középtempós dallamos rock képviselője volt. A fő dalszerző Michael Zwecker, aki a Covid idején egy jelentős magánéleti változás kapcsán kapott újra ihletet.
A Hooks című lemez dalainak fókuszában a szerelem elmúlása és újra felfedezése áll, így vannak melankólikusabb és joválisabb dalok egyaránt.
Alapvetően ez egy szélsőségektől mentes , klasszikus angolszász gitármuzsika , a ’90-es, 200-es évek legjobb éveit idézve. A hangzás sokszínű, de kellőképpen nyers, nincs az anyag feleslegesen agyon editálva, vagy túl krémesre keverve. Hallatszik, hogy itt hús-vér emberek szólaltatnak meg igazi hangszereket, van benne szív, lélek és egy kicsi kosz, de ez kell egy igazi rock and roll lemezhez.
A The Rembrants, a The Verve, a New Radicals, az Editors, vagy a Kasabian rajongói egész nyugodtan barátkozzanak ezzel az anyaggal, de ha valaki egyszerűen egy kicsit nyugisabb, utazósabb zenei élményre vágyik, akkor ebben a lemezben az megtalálja a számítását. Manapság egyre ritkább a teljes lemez megjelentetése is, de a lemezhallgatás az végképp egy boomer szokás. A Hooks azonban kifejezetten igényli a végighallgatást, sőt, egyenesen végighallgattatja magát.
Soundtrack az élethez: domboldalak, folyók, utazás bent és kint, érzelmi hullámvasút.
Ezek a dalok kicsit arra késztetnek, hogy az ember eltávolodjon a szürke hétköznapoktól és a materiális dolgoktól: persze van karrier, pénz, meg lakástöresztő, de akkor is emberek vagyunk, érzünk, csetlünk, botlunk, nevetünk, vagy sírunk, átgondolunk, tervezünk és újratervezünk. Ezt a feelinget fogja meg nagyon jól a The Poster Boy új anyaga.
Ez egy nagyon kedves és szerethető zenekar őszinte és önreflektív anyaga, az ezévi hazai felhozatal egyik rejtett kincse. Megérdemli a figyelmet, részemről bőven 10/10, és talán a fentiekből kiderül, hogy melegen ajánlom mindenkinek.