Travis Barkert a világ nagy része a Blink-182 All the Small Things című videoklipje és az Enema of the State album révén ismerte meg. A zenekar világraszóló sikereit később megtorpanás követte, ez azonban Barker karrierjének nem szabott gátat: Famous Stars and Straps néven ruhamárkát alapított, dobosként és producerként pedig rap- és rockelőadók tucatjaival dolgozott együtt. Mindezek hatására önálló popkulturális ikonná vált. Úgy tűnt, bármihez nyúl, arannyá válik.
Sokáig úgy látszott, Travis Barker zenei pályafutását és üzleti sikereit semmi sem állíthatja meg. Aztán 2008. szeptember 19-én egy repülőgép-szerencsétlenség mindent megváltoztatott. Sokáig kevesen beszéltek arról, hogy a világ egyik legismertebb dobosa miért nem vállal repüléssel járó turnékat, illetve miért nem lép fel Európában.
Augusztus 13-án érkezett meg a Disney+ kínálatába a Travis Barker: Louder Than Fear című dokumentumfilm. A 2017 óta forgatott alkotásban Barker rendkívül személyes betekintést enged traumáiba és az azok feldolgozásáért vívott küzdelmébe.
A film természetesen bemutatja Travis gyerekkorát, korai szárnypróbálgatásait és a Blink-182-be való bekerülését is, középpontjában azonban a 2008-as tragikus repülőgép-szerencsétlenség, valamint az azt követő, hosszú éveken át tartó testi és lelki küzdelem áll.
A balesetben négyen vesztették életüket: a gép két pilótája, valamint Barker két közeli barátja és munkatársa, Chris „Lil Chris” Baker és Charles „Che” Still. Travis és Adam „DJ AM” Goldstein voltak az egyedüli túlélők. DJ AM csaknem egy évvel később, 2009 augusztusában véletlen kábítószer-túladagolás következtében, a baleset hatásaira visszavezethetően hunyt el.
Barker testének 65 százaléka szenvedett harmadfokú égési sérüléseket. Huszonhét műtéten és több bőrátültetésen esett át, és csaknem három hónapot töltött kórházban. Állapota annyira súlyos volt, hogy végtagjainak amputálása is szóba került. Korábbi életmódja és a rengeteg turné miatt már a baleset előtt is rendszeresen fogyasztott fájdalomcsillapítókat, így a szervezete jelentős toleranciát alakított ki velük szemben. Ez rendkívül megnehezítette a balesetet követő, szinte elviselhetetlen fájdalmak kezelését. A testi szenvedés, a gyász és a túlélők bűntudata miatt Barkernek ebben az időszakban többször is öngyilkossági gondolatai támadtak.
A film kíméletlen nyíltsággal foglalkozik a lelki traumák, a poszttraumásstressz-zavar és a túlélőbűntudat feldolgozásával. A balesetet követő hosszú fizikai felépülés mellett Barker életét éveken át a gyász és az aviofóbia, vagyis a repüléstől való rettegés határozta meg. Ezekkel csak jóval később, komoly terápiás segítséggel és jelenlegi felesége, Kourtney Kardashian támogatásával tudott igazán szembenézni.
Kourtney mellett Barker családtagjai – köztük az édesapja és a gyermekei –, valamint számos híresség is megszólal a filmben. Feltűnik Mark Hoppus és Tom DeLonge, a Blink-182 másik két tagja, Machine Gun Kelly, továbbá olyan dobosok, mint Stewart Copeland (The Police) és Tommy Lee (Mötley Crüe). Néhány archív felvételen Taylor Hawkins, a Foo Fighters néhai dobosa is látható. Posztumusz szerepeltetése különösen megrendítő pillanata az egyébként is drámai alkotásnak.
A Justin Krook és Michael Dwyer rendezésében készült, 99 perces dokumentumfilm az év egyik legjobb és legváratlanabb mozgóképes élménye volt számomra, mivel jóval többet nyújt egy átlagos rockdokumentumfilmnél.
Remek választás mindazoknak, akiket érdekel Travis Barker, a Blink-182 vagy általában a modern kori zenetörténet. De azoknak is érdemes megnézniük, akiknek mindez semmit sem mond, viszont vágynak egy inspiráló alkotásra, amely egyszerre gondolkodtat el és szabadít fel – szinte úgy, mint egy igazán jól sikerült coachingülés.