Rendezte: David Frankel
Főszereplő(k): Jack Black, Steve Martin, Owen Wilson
Történet: Három madarász elhatározza, hogy benevezve az idei Vad Évadra (amikor a madarász dokumentál minden madarat, amit az évben látott) új csúcsot állít be. Az egyik tartja a jelenlegi rekordot, a másik kettő először vág bele. Vajon együtt, vagy egymás ellen hatékonyabb a dolog?
Fogalmam sem volt, hogy mit várjak ettől a filmtől. Egy felől sosem hallottam még róla, annak ellenére sem, hogy a három főszereplőből mondhatni mindhármat kedvelem. A rendező neve teljesen homály volt, kicsit utána nézve láttam, hogy nem véletlenül, hiszen az Ördög Pradát visel című filmen kívül semmit sem láttam tőle. Nem is igazán vártam semmi pluszt, vagy katarzist a filmtől, az viszont nagyon is érdekelt, hogy volt képes ekkorát zakózni a tengerentúlon, három ilyen kaliberű névvel a plakátokon.
Igazából erre a költői kérdésre a válasz nem érkezik meg, sőt, egyre távolabb kerülünk a megoldástól, ahogy peregnek a történések a szemünk előtt. Ugyanis ez a film, hiába van a komédia címszó ráaggatva cseppet sem egy tipikusan hasunkat fogva hahotázós amcsi gyökérség. Sokkal inkább hasonlítanám egy finoman mosolygós, de erősen motivációs filmhez. A család, a barátok és az apró örömök élvezete, a természet szépsége, a kitartás és a pozitív gondolkodás, valamint az apa-fiú viszony nagyon fontos alkotóelemei a történetnek. A másik, hogy hihetetlen ahogy a fanatizmus van ábrázolva. Annyira életszerű (sok helyen erősen magamra ismertem, bevallom), hiszen akinek van bármi szenvedélye, az biztosan szélesen fog mosolyogni végig.
Magát a sztorit felesleges is boncolgatni, hiszen a fenti pár mondatban minden benne van, amit tudni kell. Aki a színészeket szereti, ezúttal sem fog csalódni. Annak ellenére, hogy nincs kifejezetten jó és rossz szerep, illetve kimondott főszereplő, mindhárman lubickolnak a szerepükben. A mellékszereplők közül elsősorban Rosamunde Pike, akit ki kell emelni. Szuper a csaj, mint mindig. A rendezés tisztes iparosmunka, se hozzá nem tesz, se el nem vesz a sztoriból. Még azt is megkockáztatom, hogy szinte mindegy lett volna, hogy ki rendezi. (Nyilván akinek egy kicsi érzéke azért van a kamerakezeléshez.)
Ha konklúziót kell vonnom, mint a kritikák végén általában, akkor azt mondanám, hogy a Vad Évad egy nagyon aranyos, és szerethető film, ami akár egy fárasztó nap után, akár egy családos délutánon roppant kellemes szórakozás lehet, ha semmi világmegváltót nem várunk tőle, ám mégis vágyunk egy kis pozitív tartalomra és kellemes kikapcsolódásra. (A bukás ténye abból a szempontból kifejezetten örömteli, hogy biztosan nem kell egy esetlegesen giccsbe hajló és elrontott folytatástól tartanunk.) Nyilván szívesebben tenném a polcra blu-ray formátumban, de ha jól láttam a szomszédoknál is csak DVD-n jelent meg. És végre ismét kellemeset csalódtam a magyar szinkronban az utóbbi idők pocsék fércmunkái után!
Köszönet a DVD-ért az esztergomi Babits könyvesboltnak! (https://www.facebook.com/babitsbolt)
10/8,5