The Joystix – Asphalt Horsemen turnézáró, Esztergom, Sportalsó 2015.12.12.

Amikor a két banda hozzáfogott a közös turnéhoz, úgy gondoltam, hogy két akkora kedvencemről van szó, hogy amennyi állomásra csak tudok, elmegyek. Végül egy kivételével mindenhol ott is voltam, de valamiért ezt a záróállomást vártam a legjobban. Talán azért, mert bár ez erősen hazabeszélés, a Sportalsó hangulatát különösen kedvelem.

Egész szép számmal összegyűltünk, már a koncert előtt is remek hangulat uralkodott, és némileg meglepett, hogy a The Joystix számára nyugodtan hazainak mondható terepen ezen az estén a kezdő banda szerepét osztották magukra. Mivel Szöszö elég komolyan megfázott az előző koncertre, csak remélni mertem, hogy ezen az estén újra formába lendül és minden flottul fog menni. Szerencsére abszolút elemében volt a trió, és a tavaly megjelent Punchline lemez keresztmetszetén felül eltolták a klasszikus slágereket is. Az pedig külön öröm, hogy a közönség már legalább akkora ovációval fogadja a Disconnected-et, mint a New Generation-t. Sosem fogom megérteni, hogy ennek a zenének miért nincsen nagyobb piaca itthon. (Mondjuk az okot valószínűleg ott kell keresni, hogy külföldön sincs…) Bár hiába nem vonz nagy tömegeket, a feeling annál jobb, minden alkalommal. Martonzoli például igazi rocksztár alkat. Imádom, hogy simán elkezd viccet mesélni, vagy éppen basztatni a közönséget, ha mondjuk nincs akkora beindulás, ahogy azt Ő esetleg elképzelte, ugyanakkor az önirónia is remekül működik nála. Szöszö epés poénjai, szarkazmusa remekül ellensúlyozza Zoli őrületét, és ez a zenében is jól működik. Ha mondjuk a turné nyitódalát, a Bombs Away-t vesszük, a duettben is kijön ez a két külön világ. Így volt ez a Sportalsóban is, ami Zolinak ugyebár hazai terep. Egyetlen gondom volt csak ezzel a koncerttel: hogy vége lett. Simán elbírtam még egy darabig, főleg, ha a Temptation is előkerült volna…



Aztán jöttek Gödöllő rémei, a rettenthetetlen Aszfalt Lovasok. Csont nélkül 2014 legjobb hazai lemezét szállító brigád legalább annyira őrült fazonokból áll, mint a Joystix. Ha az ember nem tudná, hogy nem, simán azt is hihetné, hogy egy amcsi banda muzsikál a színpadon. Nekik is volt állandó nyitódaluk, méghozzá a Lynyrd Skynyrd Still Unbroken című gigaslágere. Ezt a nótát azt hittem anno, hogy csak a szerzői képesek tökéletesen előadni, de hatalmasat tévedtem, mert a Lovasok is. Jó volt látni, hogy jöttek páran Asphalt Horsemen pólóban, kifejezetten a srácokra, és igenis vannak emberek, akik szeretik ezt a muzsikát. Lőrincz Karcsi ezúttal is leénekelte az eget, és a zenekar meghalt a színpadon, hogy a megjelent zsűri minden gondját kívül hagyhassa a falakon és egy tökéletes koncertélménnyel gazdagodva távozhasson. És bár felállástól függetlenül nehéz dolguk volt a turnén, hiszen mindkét zenekarnak „nehéz” a másik után a színpadra lépni, mert itt bizony 110% van minden esetben, a kiegyensúlyozottság mindig meglett a végére. Kíváncsian várom, hogy a következő nagylemezen mit fog mutatni a zenekar, ugyanis a nevüket viselő debütálás nagyon magasra tette azt a bizonyos lécet. Állítólag 2016-ban előrukkolnak vele. Ha itt lenne is késő lenne!


Nyilván nem tudja egy zenekar az ember összes kedvencét eljátszani, hiszen vannak dalok, amik amúgy sem koncertnóták, illetve éppen nincsenek műsoron, és hasonló, de amikor az ember abszolút favoritja kimarad, akkor bizony nehéz hiányérzet nélkül távozni, viszont van olyan, hogy mégis így van. Ez az este bizony ilyen volt. Érezhető volt a zenekarokon, sajnálják, hogy vége a turnénak, de valamiért úgy érzem, lesz még ennek folytatása.

Ez is érdekelhet

Kövess minket!

2,844RajongókTetszik
1,731KövetőKövetés
44KövetőKövetés
64KövetőKövetés
1,348FeliratkozóFeliratkozás