A montreáli The Damn Truth 2010-ben alakult. 2025-ös azonos című albumuk egy erőteljes és hiteles visszatérés a klasszikus rock gyökereihez, vintage hangzással és karizmatikus dalokkal. A banda eddig is híres volt arról, hogy a 70-es évek pszichedelikus és hard rock elemeit keverte saját, nyers energiájú stílusával — ez az album pedig továbbviszi ezt az irányt, de érettebb, konceptuálisabb formában. Ráadásul Budapestre látogatnak július 24-én: így aki meghallgatja az arra érdemes lemezt, az élőben is megtekintheti őket hamarosan. Jegyek és info ITT.
Ami különösen figyelemre méltó a lemezen, az az, hogy az első taktusoktól a Led Zeppelin és az a korszak jut az ember eszébe. Selymesen süppedős akusztikus gitárok és azt váltó elementáris riffelések jellemzik a megszólalást: sokszor egy szerzeményen belül is.
Lee-la Baum énekhangja még mindig lehengerlő, szenvedélyes és dögös. Az új dalokban pedig még mélyebb érzelmi rétegeket tár fel -mer önazonos lenni, és ez egyszerre ad intimitást és hitelességet a daloknak -és persze a hölgy néha maga is gitárt ragad.
Tom Shemer gitárjátéka tele van karakterrel, fuzz-os, vintage riffekkel, de megmarad líraian melodikus -akusztikus vonal is. A sound tökéletesen hozza a hőskorszakot megidéző hangképet, és nagyon ízlésesen vannak vegyítve a stílusok.
A Py Letellier és Dave Traina által alkotott ritmusszekció pedig tökéletes alapokat nyújt mindehez.
A hangzás letisztult, de nem túlpolírozott – érződik a tagok közti kémiai. Korábban is Bob Rock (Metallica, Aerosmith, Mötley Crüe, Bon Jovi) volt a producerük és most is sikerült megtartani a dinamizmust. A felvételek a Bryan Adams által üzemeltetett Warehouse Studios-ban készültek Vancouverben, amely ideális akusztikájáról híres, és épp azelőtt az AC/DC is ott dolgozott .
A The Damn Truth nemcsak koncepció szinten hozta el a klasszikus rock élményt – ők valóban élő, közös játékra épülő zenekarként működnek. Bob Rock azt mondta nekik, hogy “Játsszatok együtt, élőben, és hallani fogjátok, ezek igazán rock’n’roll dalok” – és valóban ez egy ízig vérig tökös, színpadi előadásért kiáltó lemez, ami a legjobb értelemben idézi fel a rockzene hőskorát.