Horror.Színház? Hát ez meg mi a túró lehet? Gondoltam magamban, amikor először mesélt róla Kónya Úr, hogy ilyet szervez. Imádom a horrort, a színházat nemkülönben, de a kettő együtt egy olyan bizarr egyveleg, ami rendkívüli vékony jégen táncol, egy roppant érdekes határmezsgyén. Ám annyi hülyeséget kipróbál az ember, amiről előre tudja, hogy semmiképpen sem sülhet el jól, hogy miért éppen ez lett volna a kivétel? Ráadásul itt nem volt rossz előérzetem.
Felsétáltunk, helyet foglaltunk az első sorban, majd vártunk. Hamarosan kialudtak a lámpák, sejtelmes zajok, hangok szűrődtek ki a hangfalakból, majd sercent egy gyufa, felvillant a láng, a fény pedig utat hasított magának a sötétségben. Gyertyát gyújtottak a színpadon, ezzel adva kellemes hangulatvilágítást a darabnak. Az érzés, miszerint egy horror-darabot nézek, nálam már itt rendben volt. Első piros pont.
A horror baromi nehéz műfaj. Amennyire könnyű megteremteni a hangulatot, annyira könnyű elcsúszni a képzeletbeli banánhéjon, és egy öncélúan vérengző giccsparádévá varázsolni a produktumot. Szerencsére a Telihold a klasszikusok ösvényén indul az elején, és végig azon is marad. Nincs vér a darabban, nincsenek nagyon csicsás maszkok és szörnyek, van ellenben torokszorító atmoszféra, néhol még egy-egy jól elhelyezett poénosnak ható élethelyzet is. Második piros pont.
A darab történetét csak nagyon röviden ismertetném, mert igazából nem is lényeges annyira szerintem: Wal (Lőrincz Levente) és Oli (Berecz György) elmennek lazítani egy hétre a hegyek közé egy kunyhóba. És kész. A többi már legyen az előadás meglepetése. Harmadik piros pont.
Levente sokat mesélt nekem utólag a darabról, de szerencsére teljesen laikusként ültem be, így a meglátásaim is laikusak maradtak. A rendezés zseniális, akárcsak a játék maga. Egyetlen pillanatig sem gondoltam azt, hogy valamelyik Úr többet, vagy kevesebbet hozna ki a szerepből, mint amennyit az megkíván. Mindenből annyi és ott, ahol kell. (Ez az igazi 3D-s mozi emberek!) Levente írója, rendezője és lelke is a darabnak egy személyben, viszont Gyurival válik egésszé és kerekké a darab. Én nem láttam ugyan a másik Olival a Teliholdat, viszont nem is szeretném. Abban azonban biztos vagyok, hogy mindig szeretném újra megnézni, amikor csak tehetem. Levente és Gyuri is kap egy-egy piros pontot. (És bárhonnan nézzük: 5 piros pont az egy ötös. 😉 )
Nagyon jó ötlet volt András részéről, hogy legyen rendszeres a horror-színház. Remélem Levente másik darabja, a Vamp-musical is bemutatásra kerül, hiszen roppant kíváncsi vagyok rá. Sajnos ezt a műfajt idehaza kicsit mostohagyerekként kezelik. Örülök, hogy Esztergom ebben kicsit előremutató lehet, és a helyes megítélésre sarkallhatja az embereket. Ám ezt elsősorban Lőrincz Leventének és a Rejtélyek Házának kell megköszönnünk! Hajrá!
https://www.facebook.com/rejtelyekhaza
