A Pulse bemutatkozó lemeze a napokban landolt a streaming platformokon. Modern metál-vagy saját maguk szerint heavy pop – a műfaj, amiben mozognak. Érdekes, színes debüt anyag, ITT írtunk is róla, de érdemes volt a srácokat is megkérdezni arról, hogy ők hogyan élték meg az első lemezük munkálatait, és hogy merre tartanak ezután. A leirat alapját szolgáló hangfelvételben repetatívan ismételt csúnya szavak nem kerültek begépelésre.
Bár beszéltünk már róla, hogy lesz lemezetek, de azért elég „derült égből ” lett megjelenés, különösebb marketing sem előzte meg. Miért most, miért így?
Alapvetően nem is lemezként gondolunk a Solara című dologra, hanem úgy mint egy éra lezárására. Nálunk sosem volt nagy marketing felhajtás a dalok előtt, hiszen alapvetően mindig arra törekedtünk, hogy ne teljen el úgy időszak, hogy ne legyen szó rólunk a social media felületeken vagy a Spotifyon. Mindig azon dolgoztunk, hogy kerüljenek ki dalok, amelyek a körforgásban tartanak minket. Így nem is volt célunk nagylemez, single-ket pakoltunk ki folyamatosan. Talán most jutottunk oda, hogy az adott időszak és stílus dalait összegyűjtsük, és lezárjuk. Innentől egy új fejezet következik a zenekar életében, ami különbözni fog az eddigiektől.
Területileg elég „szétszórt” zenekar vagytok. Hogyan alakult ki ez a felállás?
Az elején mi is féltünk ettől a földrajzi csapdától. De a XXI. század vívmányainak segítenek nekünk. Tudunk annyi mennyiségű és minőségű ötletet rögzíteni, amit átküldünk a másiknak és ő tud hozzátenni. Produktív a „próba”. A havi egy fizikai próba mindenképp megvan – néha kettő is – itt a gyakorlás a lényeg, ez mindenkinek a lelkiismeretére van bízva. A próba már annak a közös kibontakozása, amit mindenki otthon megcsinál.
Ebből következően érdekes kérdés, hogy nálatok hogy néz ki egy próba, a dalírás folyamata, meg úgy az egész zenekari működés általában?
Mi nem vagyunk az a klasszikus értelemben vett zenekar, akik lemennek a próbaterembe és összerakják a dalokat. Mindenkinek van otthon kisebb-nagyobb home studiója, ahol olyan minőségben tudunk rögzíteni, amit továbbküldve a többi tag tovább tud gondolni. Nálunk így születnek a dalok.
A dalaitok, bemutatkozó lemezetek stílusában egyértelműen a modern metál (AWS/ NFR stb.) vonalat követi. Miért ez az irányvonal lett a befutó?
Egy első lemeznél mindenki hozza amit „otthonról hozott”. Nyilván inspirált minket az AWS, a Bring Me The Horizon, a Falling In Rivers, a Bad Omen. Ezek hallhatóak a dalainkban. Egy friss csapatnál idő, amíg megtalálja a saját hangját. Ahhoz képest hogy egy éve raktuk össze ezt a formációt, így nézve nagyon szép eredményeket értünk el. Az új dalok már sokkal experimentálisabbak lesznek, a SOLARA világától eltérően.
Hogyan látjátok a rock/metál helyzetet ma itthon?
Lenne neki tere, de nagyon be van skatulyázva a műfaj és a zenekarok is. Mi olyan jellemzőket viszünk bele vagy kódolunk a zenébe, hogy a jövőben ne csak a sötétség,a depresszió, a ventillálás jelenjen meg témaként. Ez a műfaj nem csak a negatív életérzésekről szól, bár sokan ezzel hozzák szinkronba. Szerintünk sokkal több embert elérhetne a műfaj, ha kiszakadna ebből a közkeletű véleményből. Mi ezen fogunk dolgozni.
Nektek ez a lemez gondolom, mérföldkő ? Innen mi a következő lépcsőfok?
Mindannyiunknak ez az első nagylemeze, ezért mindenkinek egy mérföldkő. Ez büszkeséggel tölt el bennünket -nem kevés meló van benne. A következő lépés: a fejlődés és saját gondolatok megfogalmazása. Íródnak az új dalok, reméljük, hogy azoknak is olyan jó fogadtatása lesz, mint ezeknek. Minden egyes lemez az adott időszak lenyomata. Ezt is nosztalgikus lesz visszahallgatni majd pár év múlva. Nem gondolom, hogy 10-15 év múlva az lesz, hogy hű de gázok voltunk. Ez a mostani tudásunkhoz mérve a legjobb. Alapvetően a jövőre nézve: keretek közt gondolkodunk a SOLARA alatt, a lemezkészítés közben jöttünk rá, hogy a zenének és a stílusnak van egy szabályrendszere, de minek? Pont attól lesz valami új és színes, ha ezeket a szabályokat átszabjuk. Tudatosan építünk arra, hogy ne legyünk beskatulyázva a modern metál kategóriába. Ez annyira megfoghatatlan, hogy semmit sem jelent számunkra. Nem akarunk egy tizenhatodik magyar modern metál zenekar lenni -akik ugyanúgy szólnak mint a másik tizenöt, és ugyanúgy a mélységről énekelnek. Rájöttünk, hogy gecijó az élet – nem tagadjuk, a miénk az. És arra is rájöttünk, hogy az embereknek szükség van arra, hogy ne ugyanazt az érzést kapják meg… mint más koncerten vagy a munkahelyen. Ha szomorúan jövök el egy koncertről, az nem jó. Nevezhetjük metál koncertnek- vagy Tefál koncertnek. De technikailag mi ezt heavy popnak neveztük el.