Tankcsapda, AWS – Tatabánya, Roxxy Music, 2018. 02. 09

Amikor tavaly augusztusban Fejes egy interjúban azt mondta nekem: készülnek egy olyan turnéra, ahol élőben sosem, vagy nagyon régen játszott dalokat vesznek csak elő, nulla slágerrel, teljesen rákattantam a gondolatra. Kihangsúlyozta: ezek nem csak régi dalok, hanem minden korszakból. Nekem így csak még izgalmasabbnak tűnt ez az egész.

A turné szinte minden állomása teltházas elővételben, így nem lepett meg, hogy a Roxxy előtt is várt minket a tábla: TELTHÁZ, jegyárusítás nincs. Őszintén? Pontosan erre számítottam, mikor meghirdették ezt a rövid, tavaszi kört. Pedig a Roxxy nem annyira kicsi, bőven 400 felett van a befogadóképessége. Oké, tudom én, hogy ez lényegesen kevesebb, mint egy átlagos TCS-koncert közönsége, de azért most kihangsúlyozták: NO SLÁGER. (Oké, tudom, hogy ez is relatív.) Örültem, hogy végül eljutottam erre az állomásra, ugyanis ez a tatabányai klub túlzás nélkül az ország egyik legjobb klubja. Most is jelesre vizsgáztak bejutásnál, hangzásnál, mindennél.

Az estét nyitó AWS intenzív negyven percet tolt, maximálisan kihasználva az időt, amit kaptak a Tankoktól. A bő háromnegyed ház előtt fellépő srácok tavaly a Leander Kills előtt is meggyőztek, most azonban még arra a formájukra is rátettek egy lapáttal. Szemmel láthatóan voltak, akik kívülről tudták a dalaikat, de talán olyan is volt, aki miattuk váltott jegyet, sosem lehet tudni. Egy dolog azonban biztos: az AWS nagyon sokra hivatott. Olyan alapozást toltak, hogy kicsit féltem is, nehezen tudok majd a főhősök műsorára hangolódni.

Az a jó a Tankcsapdában, sok minden más mellett persze, hogy azt csinálhatnak, amit akarnak. Megdolgoztak érte, hogy ott legyenek, ahol vannak, és ezt a pozíciót remekül őrzik, ami viszont még ennél is szimpatikusabb: tényleg élvezik, amit csinálnak. (Ha nem hiszed el, nézd meg a filmjüket, a Három rohadék rockcsempészt.) Ez a turné tipikusan ilyen, hiszen lényegesen kisebb helyeken játszanak, ezáltal kevesebb embernek, vagyis érezhető, hogy most sem a matek a lényeg.

Ahogy elkezdődött a Világ disco, máris libabőr. Bejött a Három főszereplő széles mosollyal és elindult a varázslat, amire a zsúfolásig telt klub várt. Már itt is elég komoly kórus volt, de aztán a másodiknak felcsendülő Hiába szóltam abszolút ovációt kapott, és szerintem mindenki teli torokból üvöltötte Lukáccsal az egészet. Akárhány alkalommal látom őket, annyiszor ütközik ki, hogy van ebben a zenekarban, ezekben a dalokban valami, amit csak Ők tudnak. A fülledt klubban ez a mágia talán még egy kicsit jobban is érvényesül, mint egy fesztiválon és itt most nagyon éreztem, hogy együtt lüktet az egész Roxxy velük. Ezt a borzongató érzést egészen a koncert végéig megőrizték, sőt, talán még rá is tettek egy lapáttal.
Hallottam az embereket beszélgetni még a kezdés előtt, amiben azt taglalták, vajon mennyire lesz a koncert darabos, mennyire érezni majd, hogy ezek a dalok régen/sosem szólaltak meg élőben? Én sejtettem a választ, ami kb. a Vezér kezdésénél, vagyis a koncert negyedénél már egyértelmű volt: semennyire. A hangulat, a dalok és a színpadról sütő örömzene minden ilyen latolgatást száműzött a francba és hagyta, hogy a zene betemessen. (Pedig az nem is volt, hahaha.)


Az olyan dalok, mint a Kezdet és vég, a Bonanzától kölcsön vett Jel, vagy a Fény a fegyverem és persze a Sztyuárdesz, Kapd be a horgot, vagy a többi, amit nem sorolok fel, mind-mind olyan mosolytengert hoztak a közönségbe, ami miatt, az én olvasatomban persze, már megérte megcsinálni ezt az egész turnét. Annyira vitt magával a buli, hogy csak akkor fogtam fel, hogy itt eltelt két óra, amikor belekezdtek az Utca túloldalánba. Döbbenet volt az egész.

koncert után álltam a pultnál, kértem még egy italt és figyeltem a távozók arcát: mindenki mosolygott önfeledten és valószínűleg arra gondolt, amire én is, soha rosszabb péntek estét! 2009-ben, a Nem hagylak el TOUR dorogi állomásán mondtam azt, hogy ezt a koncertet taán sosem fogják tudni felülmúlni, erre most itt van ez a turné, ami simán megközelítette azt a bulit. Az pedig, hogy Lukács MA 50 éves, szinte hihetetlen. De az már egy másik buli témája lesz a Budapest Parkban tavasszal. Ezek után nem kérdés, hogy ott találkozunk!

Ez is érdekelhet

Kövess minket!

2,844RajongókTetszik
1,731KövetőKövetés
44KövetőKövetés
64KövetőKövetés
1,348FeliratkozóFeliratkozás