Amikor tavaly augusztusban Fejes egy interjúban azt mondta nekem: készülnek egy olyan turnéra, ahol élőben sosem, vagy nagyon régen játszott dalokat vesznek csak elő, nulla slágerrel, teljesen rákattantam a gondolatra. Kihangsúlyozta: ezek nem csak régi dalok, hanem minden korszakból. Nekem így csak még izgalmasabbnak tűnt ez az egész.
Az estét nyitó AWS intenzív negyven percet tolt, maximálisan kihasználva az időt, amit kaptak a Tankoktól. A bő háromnegyed ház előtt fellépő srácok tavaly a Leander Kills előtt is meggyőztek, most azonban még arra a formájukra is rátettek egy lapáttal. Szemmel láthatóan voltak, akik kívülről tudták a dalaikat, de talán olyan is volt, aki miattuk váltott jegyet, sosem lehet tudni. Egy dolog azonban biztos: az AWS nagyon sokra hivatott. Olyan alapozást toltak, hogy kicsit féltem is, nehezen tudok majd a főhősök műsorára hangolódni.
Az a jó a Tankcsapdában, sok minden más mellett persze, hogy azt csinálhatnak, amit akarnak. Megdolgoztak érte, hogy ott legyenek, ahol vannak, és ezt a pozíciót remekül őrzik, ami viszont még ennél is szimpatikusabb: tényleg élvezik, amit csinálnak. (Ha nem hiszed el, nézd meg a filmjüket, a Három rohadék rockcsempészt.) Ez a turné tipikusan ilyen, hiszen lényegesen kisebb helyeken játszanak, ezáltal kevesebb embernek, vagyis érezhető, hogy most sem a matek a lényeg.
Hallottam az embereket beszélgetni még a kezdés előtt, amiben azt taglalták, vajon mennyire lesz a koncert darabos, mennyire érezni majd, hogy ezek a dalok régen/sosem szólaltak meg élőben? Én sejtettem a választ, ami kb. a Vezér kezdésénél, vagyis a koncert negyedénél már egyértelmű volt: semennyire. A hangulat, a dalok és a színpadról sütő örömzene minden ilyen latolgatást száműzött a francba és hagyta, hogy a zene betemessen. (Pedig az nem is volt, hahaha.)
Az olyan dalok, mint a Kezdet és vég, a Bonanzától kölcsön vett Jel, vagy a Fény a fegyverem és persze a Sztyuárdesz, Kapd be a horgot, vagy a többi, amit nem sorolok fel, mind-mind olyan mosolytengert hoztak a közönségbe, ami miatt, az én olvasatomban persze, már megérte megcsinálni ezt az egész turnét. Annyira vitt magával a buli, hogy csak akkor fogtam fel, hogy itt eltelt két óra, amikor belekezdtek az Utca túloldalánba. Döbbenet volt az egész.
koncert után álltam a pultnál, kértem még egy italt és figyeltem a távozók arcát: mindenki mosolygott önfeledten és valószínűleg arra gondolt, amire én is, soha rosszabb péntek estét! 2009-ben, a Nem hagylak el TOUR dorogi állomásán mondtam azt, hogy ezt a koncertet taán sosem fogják tudni felülmúlni, erre most itt van ez a turné, ami simán megközelítette azt a bulit. Az pedig, hogy Lukács MA 50 éves, szinte hihetetlen. De az már egy másik buli témája lesz a Budapest Parkban tavasszal. Ezek után nem kérdés, hogy ott találkozunk!
https://www.facebook.com/events/1557496257665995/