Amikor júniusban megvettem a jegyet, a küzdőtér már megtelt, így be kellett érnünk az ülőhellyel. Utoljára 2008-ban volt szerencsém a The Offspring-hez a VOLT-on és hát nem hagyhattam ki, hogy újra lássam őket. Volt egy csomó fenntartásom, főleg a Dome miatt, mert még nem jártam ott és az előzetes vélemények, amiket hallottam nem voltak túl bíztatóak, sokan mondták, hogy nem jó a hangzás stb. Így indultunk neki, tegnap, október 31.-én, „Trick or treat!” felkiáltással és azzal a reménnyel, hogy az Offspring ezt megugorja és nem árulok zsákbamacskát, az elején leszögezem, hogy ilyen zseniális, fergeteges, fantasztikus koncerten nem tudom mikor voltam utoljára.
A Simple Plan baromi jól bemelegítette a terepet és Pierre Bouvier egészen jól megtanulta magyarul azt a 3 szót, amivel beférkőzött a szívekbe.
Őket még nem láttam élőben, de nem okoztak csalódást. Ott már megnyugodtam, a hangzással nem lesz gond. Kicsit úgy éreztem magam mintha egy Amcsi középiskola végzős bálján lennék, a banda hozta a hangulatot és a What’s New Scooby-Doo? megkoronázta a bulit.A srácok megadták a lendületet, a közönség már velük együtt üvöltött az ülő helyek pedig szép lassan átalakultak álló helyekké.
Az átállás sokszor végeláthatatlan perceit kitöltötték egy laza csókkamerás átvezetéssel persze volt benne booty cam és fuck you cam is.
A The Offspring nem szarozott az első másodperctől belecsaptak a lecsóba.
Olyan energiával szólalt meg a Come Out and Play, hogy végigszáguldott a gondolat, ha ez így megy a végéig, leesik a fejünk!
Dexter hangja? Igen, néhol elcsúszott, néhol hamis volt, de mikor nem? Hisz így szeretjük. Ez egy koncert volt, nem egy stúdió album.
Noodles hozta a tőle megszokott punk figurát. A köztes szövegek („Imádunk titeket!”„Ti vagytok a legjobb közönség! ”Budapest a legjobb hely; ide kell költözni”) Persze mindenki tudja, hogy mindenütt ezt mondják, de abban a pillanatban ez láthatóan szívből jött. Érezted, hogy akkor és ott ők is élték ezt, nem csak üres szavak voltak.
A Crazy Train meg a Paranoid feldolgozásnál lehetne fanyalogni, de minek?
Nem várhatjuk el ugyanazt a hangot, hisz sem a műfaj, sem az ember nem ugyanaz, viszont a tisztelgés megvolt maximálisan.
A Gone Away zongorás verziója pedig libabőr. Gyönyörű ívet adott a koncertnek. Fehér zongora és füst, mintha a felhőkön játszana Dexter… giccses? Mint az állat! Hogy jön ez a Punkhoz? Sehogy! Viszont ott volt a helye és kellőképp meghatotta a népet. Simán belefért még egy Hey Jude is, hiszen minek vinnék ki egy szám után a zongorát, ha már becipelték.
Na meg kellett egy kis pihenő arra a zúzásra, ami ezután következett.
Why Don’t You Get a Job? amikor ezt egy tömött MVM Dome üvölti és labdák hullanak a nézőtérre… fergeteges!
Majd „Give it to me baby! Uh huh uh huh” vagy ahogy mi magyarok ismerjük „Ahaa Ahaa”, és a The Kids Aren’t Alright –, ennél a résznél már a tömeg messze túlénekelte a zenekart.
Az egész őrületet a Self Esteem zárta „Oh, way, oooh yeah, yeah…” és amikor csend lett csak állsz és nézel, hogy ennyi? Vége? Ne már! Elindulsz kifelé és tudod, hogy a füledben még hetekig visszhangzik majd ez az egész, egy eszméletlen zenei extázis.