A XVII. kerületi majális csúcspontja és lezárója minden évben valamilyen nagykoncert szokott lenni este 20 órás kezdettel. Ez már hagyománnyá vált, hogy a kerület vezetése igencsak neves együtteseket szokott elhívni ilyenkor, ami természetesen vonzza az emberek érdeklődését. Idén is nem kevés izgalommal böngésztem a programot, és nagy örömre a szervező brigád eltalálta az ízlésemet, ugyanis a Hooligans együttes érkezett hozzánk a Népkertbe.
Az örömömet nem csak maga az együttes okozta, hanem az, hogy okkal remélhettem, mint mindig, hogy nagykoncert élménnyel gazdagodhatok megint. Ugyanis pár éve a Republic együttes dolgozta meg ugyanezen színpad deszkáit, és én naivan akkor azt gondoltam, hogy hát kerületi koncert, annyi pénzt nem áldoznak rá, max. egy órát lenyom a banda, és akkor már örülhetünk. Ehhez képest Boros Csaba fellépett a színpadra, s kijelentette, hogy reméli, hogy remekül fogjuk érezni magunkat az elkövetkezendő 2 órán keresztül. Hoppá! Hát ezt nem láttam szembejönni! Viszont most már gondoltam erre, s biztos voltam benne, hogy ismét teljes értékű zenei élményben lesz részem. Nagyon jó jósnak bizonyultam – ilyen háttérélménnyel a tarsolyomban persze könnyű volt –, ugyanis egy és háromnegyed órán át szórakoztattak minket a „huligánok”.
Nem voltam teljesen vakon a kerületi Holligans koncert feeling tekintetében, ugyanis két éve már megtekintettem őket ilyen környezetben, a XVIII. kerületi Bókay-kertben, ahol igen élvezhető koncertet prezentáltak a tisztelt publikumnak. Ezen emlékekkel a lelkemben érkeztem a kerületi pódium elé, ahol Khronosz is jelen volt, ugyanis tűpontosan 20 órakor el is kezdődött a koncert, szemmel tartva azt, hogy 22 órakor tutira be kell fejezni a nyitott tér miatt. Már az első percben érezni lehetett, hogy itt ma sem fogunk csalódni, hiszen Csipáék full energiával vetették bele magukat az estébe, ahol az együttest és a hangzást két csinos háttérénekes leányzó dobta fel a férfiak nagy örömére. A remek koncert alatt több dologra is kiterjedt a figyelmem. Egyrészt arra, hogy értő és szerető közönség gyűlt össze aznap este is, és nem csak úgy arra bóklászó emberek ilyen felkiáltással: ha már itt vagyunk és ingyen van, nézzük már meg kicsodák ezek! Az elejétől fogva látszott, hogy a hozzá értő publikum együtt lélegzik a bandával, s énekli a dalokat, tapsol, táncol, jól érzi magát. Nyilván az ilyen jellegű kerületi koncerteken mindig kulturáltan viselkedik a közönség, s „ereszd el a hajamat” jellegű tombolás nem szokott beköszönni, hiszen a hallgatók sorát a legváltozatosabb életkor alkotja: a csecsemőtől kezdve az élemedett korúig itt mindenkit meg lehetett találni. Visszaemlékezve a két évvel ezelőtti hasonló koncertre, a műsor felépítése nyilvánvalóan változott, s szerintem ez előnyére vált a tartalomnak. Ugyanis most a műsor úgy lett felépítve, hogy jobban keveredtek a keményebb és a „lájtosabb” számok a Bókay-kertes fellépéshez képest. Akkor kicsit blokkosítva volt ez a különbség, s most így vegyítve, a közönség felváltva örömködhetett hangosabban, ki-ki a neki jobban tetsző stílus alatt. Ugyanis a 2021-ben elkészült Zártosztály lemez megjelentével – ami igencsak keményre sikeredett – egy újabb korszakot nyitott a banda. Én ezt nagyon üdvözítően fogadtam, s azóta is a kedvenc lemezem, de biztosan voltak olyanok, akik az ennyire kemény hangzást nem szeretik, s inkább a régebbi dalokat preferálják jobban, s ez nagyon is látszott a közönségen. Igencsak érdekes körülnézni emiatt a stílusváltás miatt a publikum sorain, abszolút látható volt, ki melyik korszakot szereti inkább. Én is úgy voltam, hogy amikor a két utolsó lemez számai jöttek, akkor nagyon be tudtam indulni, míg a régebbieken „kulturáltan szórakoztam”. Gondolom felismerhették a fiúk, vagy esetleg volt valami visszajelzés, mert a számlista most remekül lett felállítva, nem kellett senkinek sem sokat várni egy-egy kedvenc számára. A teljes műsor fantasztikus volt, a „huligánok” és a közönség nagyon egymásra találtak, Csipának sem kellett megerőltetnie magát, hogy megénekeltessen minket, mindenki nagyon fogékony volt mindenre. Viszont a technikában nem vagyok biztos, hogy mit hozott a zenekar magával, és mi volt az önkormányzaté, de minden remekül szolgáltatta az est hangulatát. A hang és zene abszolút tökéletes volt, teljesen betöltötte a Népkert teljes területét, a színpad előtt tűzvető ágyuk voltak felállítva, amikből nem sajnálták a naftát, s a sárkányok lehelete folyamatosan áradt belőlük. Nem álltam közel a színpadhoz, mégis annyira lehet érezni még egy ilyen nyitott térben is a meleget, amit árasztottak. Volt még konfetti eső is, ami ilyenkor mindig boldog mosolyt csal a kisgyerekek arcára, s ez nekünk felnőtteknek a szívünket csordultig megtelíti. Sajnos a végén csak egy ráadás számot kaptunk, pedig a maradék negyedórában talán beleférhetett volna még kettő, de ez már csak egy kis kukacoskodás.
Összefoglalva nagyon remekül éreztük magunkat, állíthatom ezt biztosan a többi ember nevében is, mert körbe-körbe nézve mindig azt láttam, hogy mindenki széles mosollyal az arcán énekel, táncol és élvezi ezt a kellemes estét. A Hooligans is biztosan egy jó élménnyel hagyta el a tett helyszínét, s ha újra felkérést kapnak, biztos vagyok benne, hogy egy percig sem haboznak, hogy szórakoztassák a kerület népét. Még azt is el tudom képzelni, hogy új rajongókat is szereztek, akik még most igencsak fiatalok, de hamarosan már lehet, hogy ők fogják követelni a szüleiktől, hogy: anya, menjünk Hooligans koncertre!