– Honnan jött ez a Stiff Bastard meg a Dead Horse Metal?
– A Septic soraiban annyi tagcsere történt az idõk során, hogy mindannyian szükségesnek éreztük a névváltást, a Stiff Bastard pedig Ricskónak jutott eszembe, miközben Lemmy önéletrajzát olvasgatta, tehát végül is mondhatjuk, hogy a Motörhead ihlette, csak úgy mint mindent ezen a földön, aminek jogos a létezése, hahaha.
A Dead Horse Metal, a logónk alapján jutott eszünkbe stílus meghatározásként egy füstös buliban, és igazán kifejezõnek gondoltuk a súlyos, büdös, szõrös, paraszt muzsika megbélyegzésére.
– Milyen a viszonyotok most Lalával (ex-Septic gitáros), illetve a Doghitters-el?
– Bár abszolút baráti körülmények között váltunk el Lalával, kicsit késõbb mégis volt némi sértõdés és fújás, de rendeztük a dolgokat és most abszolút rendben van a viszony köztünk. Beszéltünk is közös bulikról, bár konkrétumok ez ügyben még nincsenek. A Doghitters-nek tiszta szívbõl a legjobbakat kívánjuk, hiszen most mindenki pontosan azt a zenét játssza, amit mindig is szeretett volna, így reméljük nekik is sokáig fog menni a dolog.
– A bemutatkozó lemezetek a „Dead Horse Metal – An Alan Smithee album” októberben jelent meg. Bemutatnátok az Olvasóinknak néhány számot, amelyek különösen közel állnak a szívetekhez, néhány mondatban?
– A szövegeink elég egyértelmûek, nem is igazán szeretjük megmagyarázni, ugyanis jobban, érthetõbben nem nagyon tudnánk, mint ahogy azokat a Ricskó megírta. Egyébként a Soul Inventory és az Alan Smithee a nagy kedvencek, mert ezekben szerepel két nagyon jó barátunk, Oszi (Knapp Oszkár) a Wrong Side Of The Wall-ból és Orsi (Mészáros Orsolya) régi barátunk. A felvételek iszonyú tivornyába torkolltak aznap. 😀 Emellett zeneileg is kedvelt ez a két dalt, de ebbõl a szempontból talán még az A Farewell Song To Intimacy is „odabasz”, élõben legalábbis biztosan. Aztán ott van még „rejtett dal” a Friday Night = Rock'n'Roll, amit nagyjából 4 perc alatt írtunk, 8 perc alatt vettünk fel, ennek ellenére egy csapásra „sláger” lett.
– Tudom, hogy korainak tûnhet a kérdés, de tervezitek már a folytatást?
– Abszolút nem korai, a folytatásra egészen konkrét tervek vannak, ha az anyagi hátteret sikerül megoldani valahogy, akkor egy kislemezt még idén szeretnénk kihozni, ingyenes terjesztésben. Egyébként az egész album letölthetõ a myspace oldalunkról teljesen ingyen, de cd-n is pár száz forintért, vagy 1-2 sörért megkaphatja akárki.
– Készítettetek klipet a lemezhez? Terveztek (továbbiakat)?
– Klipet nem készítettünk, pedig rengeteg ötletünk volt, de sajnos az anyagi rész szólt itt is közbe. Remélem egyszer meg tudjuk valósítani valamelyiket. Viszont egyik barátunk (Gyõzõ Ákos Tibor) készített nekünk egy hangulatos kis összefoglalót a BZF Tehetségkutató estéjérõl, ezt a youtube-on vagy az oldalunkon is megnézhetitek, szerintem érdemes!
– Milyenek a visszajelzések a lemezre a „szakmai” körökbõl, illetve a rajongóktól?
– Igazán rossz kritikát nem kaptunk még rá, csak néhány építõ jellegû észrevétel jelenti eddig a negatív oldalt. Nagyrészt meglepõen pozitív a szakma véleménye is. A „rajongók” (bár szeretnénk azt hinni, hogy inkább csak szimplán barátaink vannak) pedig nagyon szeretik. Ez lejön a koncerteken, az e-mailekbõl, telefonhívásokból és a személyes gratulációkból is; ez pedig az egyik legszebb oldala a zenélésnek számunkra.
– Ti, így kicsit több mint fél év távlatából mennyire vagytok elégedettek a lemezzel?
Szerintünk bemutatkozásnak tökéletes. Nagyon büszkék vagyunk rá és az egész folyamatra. Arra, hogy csóró vidéki suttyókként sikerült összefogva megdolgozni azért, hogy kizárólag saját zsebbõl finanszírozni tudjunk egy lemezt, amit az ország talán legjobb stúdiójában vehettünk fel. Így tudjuk ingyenesen terjeszteni és bárki számára elérhetõ. Nyilván lehetett volna még csiszolni néhány dalon. Talán az éneket is elkapkodtuk kicsit, de igazából most is büszkék vagyunk és évek múlva is azok leszünk a lemezre és a zenekarra.
– Ebben a rohadt „válságban” mennyit tudtok koncertezni havonta?
– Teljesen változó. Volt olyan hónap mostanában, hogy egyetlen bulink volt, de volt olyan is, hogy egy hétvége alatt négy: április elején, amikor Budapesten, Székesfehérváron, Szegeden a bécsi Gasometerben is játszhattunk, aminek az volt az apropója, hogy 2009.12.27-én Budapesten az A38 hajón megrendezett BZF (Borsodi Zenei Fesztiválok Tehetségkutató) országos döntõjének keretein belül I. helyezést értünk el. 400 zenakar közül nyertünk és jutottunk tovább az ABC (Austrian Band Contest 2010) további fordulójába, ahol nemzetközi szinten a legeredményesebb magyar zenekar lettünk Most kicsit leálltunk a koncertekkel és a már említett kislemezhez írjuk a dalokat a próbaterembe zárkózva. Nyárig úgy tûnik még 3 bulink lesz összesen, ezek közül is a legnagyobb kétség kívül Május 29-én a Dürer Kertb nagytermében a Middle Finger Club-os testvérzenekarokkal egy hatalmas ingyen buli, ahol vendégként a The Idoru is fellép majd. Reméljük erre minél többen eljöttök!
– Vannak olyan zenekarok, illetve emberek, akiknek sokat köszönhet a zenekar, és szívesen megemlítenétek az interjú keretein belül?
– Túl sok ilyen lenne, és ezt nem azért mondjuk, mert lusták vagyunk összeszedni, hanem mert ez az igazság. Mindenesetre megemlítenénk a családjainkat, akiknek hihetetlenül sokat köszönhet a zenekar, valamint a Middle Finger Club-os zenekarokat (Wrong Side Of The Wall, Plastic Bitch, My Small Community, Nuke). Akik amellett, hogy remek muzsikusok, igazi aranyemberek is, mindenképp figyeljetek rájuk! Van még rengeteg zenekar, szervezõ és még több barát országszerte akiket megemlítenénk, de ahhoz tényleg egy külön oldal kellene.
– A vége felé közeledve következzen elsõ „formakérdésünk”; Ti a zenélésbõl éltek? Ha nem, akkor ki mivel foglalkozik, amikor nem a színpadokat koptatja?
– Haha, dehogy élünk belõle, sokkal inkább emiatt halunk éhen! 🙂 Persze panaszkodni nem szeretnénk, de tény, hogy keresni még nem kerestünk vele. Viszont amikor csak van lehetõségünk belerakni egy kis pénzt, meg is tesszük, hiszen elõrelépni csak úgy lehet. Ha folyamatosan minden téren próbáljuk fejleszteni magunkat és ugye azt nem kell ecsetelnem, hogy milyen drága mulatság a zenélés. Azért reméljük elõbb-utóbb el tudjuk juttatni arra a szintre a bandát, hogy bejöjjön annyi pénz, ami visszaforgatva elég a továbblépéshez, és nem kell esetleg mindenkinek másodállást vállalnia fél évvel a stúdiózás elõtt.
Dominik egyébként passzív féléven van az egyetemen és dolgozik. Dénes igen jó nevû tetováló mûvész, Lacesz egyetemista Gyõrben, Milán pedig gyógy-masszõrnek tanul és Playboy fotózásokon masszírozza a lányokat. Ricskó pedig dolgozott már gyermekvédelmi szolgálattól kezdve szex shop-on át lemezboltig, jelenleg pedig egy underground hc/metal pubban oltja az emberek szomját.
– Második formakérdés; Erre nem kötelezõ válaszolni. Nem érdekel, hogy kire, de Ti magánemberként eljártok szavazni?
– Igen, de csak kötelességtudatból. Zenébe inkább ne keverjünk politikát.
– Tervek a közeljövõre?
– Dominik tervezi, hogy felépül, Dénes tervezi, hogy külföldre is nyit a szakmáját illetõen, Lacesz tervezi, hogy befejezi a sulit, Milán soha nem tervez semmit, Ricskó pedig tervezi, hogy elad egy csomó sört, majd megiszik legalább annyit a többiekkel. Ezen kívül a kislemez ugyebár és egy komolyabb õszi turné (Middle Finger Tour).
– Kimaradt valami?
– Nagyjából mindent érintettük, jó kérdéseid voltak, úgyhogy köszönjük szépen az interjút!
– Üzentek valamit az Olvasóinknak?
– FÉM! + azt, hogy ha csinos topmodell alkatú lányok vagytok, nyugodtan zaklassatok bárkit a zenekarból, a Dénes kivételével. Neki már van egy ilyen.
Ja, és ezen kívül azt, hogy kövessétek nyommal csínytevéseinket legjobb barátainkkal, azaz a Middle Finger Club körüli tevékenységeinket! Hamarosan elindul a közös honlap, fellelhetõk leszünk myspace-en, facebook-on, iwiw-en, twitteren, és ahol csak el tudjátok képzelni.
– Érdemes lesz figyelni, megígérjük!
– Köszönöm az Interjút!
– Mi is köszönjük, és minden jót kívánunk!