Húsz év alatt sok minden változott az AWS életében, de a zenekar a legnehezebb időszakok után is ment tovább. Most új dalokkal és egy különleges koncerttel készülnek a huszadik születésnapjukra, amelyet november 14-én a Papp László Budapest Sportarénában ünnepelnek. A jubileum előtt Bencével és Tomival beszélgettünk az elmúlt évekről, a zenekari életről és a közelgő Aréna-koncertről.
Az idei év egy meglehetősen fontos mérföldkő az AWS életében. Húszéves lett a zenekar, és most egyszerre készültök az Arénára, jönnek az új dalok, közben pedig ugyanúgy mennek a koncertek és a zenekar hétköznapjai. Mennyire szól most minden november 14-ről nálatok? Van még élet az Arénán kívül?
Bence: Bizonyos szempontból úgy gondolom, hogy az arénás koncert egy egyszeri és megismételhetetlen buli lesz. Volt már nagy koncertünk, hol pozitív, hol negatív dolog miatt, de egy dolog biztosan nem változik, mi mindig a maximumot igyekszünk nyújtani.
Tomi: Azt tudni kell, hogy ez egy jóval nagyobb volumenű dolog lesz, mint bármi, amit eddig csináltunk, ezért természetesen nagyon sok izgulással és izgatottsággal is jár, ezerrel dolgozunk rajta, hogy az AWS történetének a legnagyobb koncertjét vigyük színpadra. Közben természetesen megvannak már a tervek a jövő évet érintőleg is, egyértelműen nem áll meg az élet november 14. után sem. (Mosolyog)
Nemrég megjelent a Pillanatom, a klip pedig az elmúlt egy év koncertjeiből rak össze egyfajta lenyomatot. Ha visszanéztek erre az időszakra, mi 2026 eddigi legjobb pillanata, ami elsőként beugrik?
Tomi: Minden egyes koncertélmény, ha mondhatjuk, de ha ki kellene emelni egyet az elmúlt időszakból, akkor a Sziget Fesztivál különösen kedves volt számunkra. Egyrészt, mert nagy öröm volt tizenöt év után visszatérni, másrészt meg mert nagyon sok kedves ember volt ott, és baromi jó hangulatot
Ennyi idő alatt egy zenekarban valószínűleg már mindent tudtok egymásról. Van olyan tulajdonsága valamelyikőtöknek, ami a többieket az őrületbe kergeti?
Tomi: Nyilvánvalóan vannak ilyesmik, de semmi hatalmas dologra nem kell gondolni. Lehetne említeni Roni hanyagságát, Soma makacsságát, Bence szigorúságát, Dani OCD-jét vagy Tomi szeleburdiságát, őrületbe kergetni egymást sosem sikerült, és nem is félünk ettől.
Tudnátok mesélni egy-egy konkrét esetet? Melyik volt a legemlékezetesebb?
Tomi: Fordultunk már vissza félúton a VOLT Fesztivál felé, mert otthon maradtak a cintányérok, amiket Roni direkt az ajtóhoz készített, hogy gyakorlatilag ne tudjon úgy kilépni, hogy nem esik át rajtuk. (Nevet) Ez persze abban a pillanatban nem volt vicces, de az idő megszépíti ezeket a dolgokat is. (Nevet)
Nemrég láttam a Linkin Park Unshatter című filmjét, és közben többször eszembe jutottatok, a nézőtéren ráadásul a sok Linkin Park-póló között AWS-pólókat is láttam. Nem szeretném a két történetet párhuzamba állítani, hiszen teljesen más élethelyzetekről beszélünk. A filmben viszont nagyon erősen megjelent az, hogyan tud egy zenekar egy mindent megváltoztató veszteség után újra felállni úgy, hogy közben megőrzi azt is, amit korábban együtt felépítettek. Volt olyan pont az AWS történetében, amikor valamelyikőtök komolyan azt gondolta, hogy ennyi volt, én ezt nem akarom tovább csinálni?
Bence: Ellenkezőleg, valahogy mindig is az volt a belső indíttatás, hogy ezt csinálni szeretnénk, szóval csinálni is fogjuk, lesz, ami lesz. Örs elvesztése után is egészen hamar körvonalazódott az a gondolat, hogy habár még nem is tudjuk, hogyan, de szeretnénk továbbvinni a zenekart. Ez az 5 ember együtt a falon is átmegy!
Amikor ma megszólal egy dal az Örssel közös időszakból, mennyire tudjátok ugyanazt a dalt játszani, amit annak idején, van, aminek megváltozott azóta a jelentése?
Bence: Nem gondolom, hogy a dalok jelentése megváltozott volna, ugyanazt a zenei hagyatékot visszük tovább, amit az előtte lévő 16 évben. Mi is ugyanúgy állunk a színpadra, ugyanazok a szándékaink, szeretnénk gondolatokat/érzelmeket teremteni és ébreszteni. Sok dal jelentését továbbra is együtt írjuk a közönséggel.
Tomi, volt olyan dal az előző időszakból, amit eleinte nagyon nem éreztél magadénak? Ha igen, változott azóta a viszonyod hozzá?
Tomi: Hogy őszinte legyek, eleinte technikailag a legtöbb ilyen volt. Egyszerűen máshogy énekelek, más a kényelmes lágém, a hangkarakterem. Mai napig van dal, aminél úgy érzem, hogy az én előadásomban nem feltétlen hozza azt az energiát, amit kellene, de közben van sok olyan is, ami kifejezetten menő új színét mutatja. Az elmúlt pár évben úgy gondolom, sikerült jól a képemre formálni a régebbi számokat is. Ami viszont biztos, hogy azokat a dalokat, amiket nem én írtam, is igyekeztem mindig úgy előadni, hogy annak üzenete a legjobban átjöjjön mindenkinek!
Mikor éreztétek először azt, hogy Tomi már nem „az új énekes”, hanem egyszerűen az AWS énekese?
Bence: Szoktuk mondani, hogy Tomi nem az AWS új énekese, hanem az új AWS énekese. Ez azért is helytálló, mert kb. a közös munka első percétől azt éreztük, hogy neki helye van köztünk. Nagyon hasonló életutat jártunk be, hasonló körökből jöttünk, hasonló veszteségeken mentünk keresztül, és éppen ezért nagyon hasonló hullámhosszon rezgünk.
Van még olyan dolog, amin össze tudtok veszni egy próbán, vagy mostanra megtanultátok, melyik csatát teljesen fölösleges megvívni egymással?
Bence: Rendszeresen „összeveszünk”, ez az alkotói folyamatunk egy nagyon fontos része. (Nevet) Azt is szoktuk mondani, hogy nálunk 5 dudás van a bizonyos csárdában, és ez ugyanannyira nehezíti a dolgokat, mint amennyire könnyíti, de végül várhatóan jó végeredményt hoz.
Az Aréna-koncerttel az AWS eddigi történetét is megidézitek, és a Madách világa is része lesz. Mi okozza most a nagyobb fejtörést, hogy mi kerüljön bele, vagy hogy mi az, amit kénytelenek vagytok kihagyni?
Tomi: Egy ilyen tematikus koncertre valóban nem a legkönnyebb összeállítani, hogy milyen dalokat szeretnénk játszani. Mindenképpen belenyúlunk majd a zenekar 20 évének összes időszakába, és szeretnénk egy teljes életmű-koncertet adni, amennyire ez lehetséges. Az áthangszerelt dalokat nagyon sokan szeretik, ezért gondoltunk arra, hogy gyakorlatilag saját magunk előzenekara legyünk, és a tőlünk megszokott energikus koncertet egy pár csendesebb, intimebb dallal, azaz egy „Madách-blokkal” vezessük fel.
Az AWS-koncerteken a fénytechnika régóta szinte együtt él a zenével, és kisebb helyeken is elképesztően látványos show-t raktok össze. Lehet ezt még fokozni? Az Aréna mérete új lehetőségeket ad, vagy éppen ez a kihívás? Lesz olyan vizuális húzásotok, amivel még azokat is meg tudjátok lepni, akik sokszor láttak már benneteket?
Tomi: Ahogyan te is említetted, mindig is nagy hangsúlyt fordítottunk a látványra. Azt gondolom, hogy aki ellátogat az Arénába, az most sem fog csalódni ilyen téren. A hely adottságai és mérete egy olyan szabad kezet enged az önmegvalósításnak, amivel maximálisan élni fogunk. (Mosolyog)
Egy interjúban mesélte Bodor Máté, hogy a Tábor Fesztiválon Soma minden előzetes megbeszélés nélkül hirtelen a nyakába akasztotta a basszusgitárját, ő pedig így került fel a színpadra. Mennyire mindennaposak az ilyen váratlan, vicces helyzetek? És hogyan emlékeztek vissza erre az esetre?
Bence: A humor és a vicces, néha egészen kiszámíthatatlan szituációk lételeme a zenekarnak. (Nevet) Az említett szitu lehet, hogy kívülről váratlannak tűnt, de Máté többször játszotta velünk azt a dalt, nem raktuk volna egy teljesen idegen helyzetbe! (Mosolyog) Nagyon régi barátunk, mindig szívesen állunk vele egy színpadon!
Van olyan AWS-dal, amit a közönség sokkal fontosabbá tett az évek során, mint amilyennek ti gondoltátok, amikor megszületett?
Bence: Azt gondolom, hogy a „Lelket Vennék” című dalunk. Eredetileg egy klasszikus punk-rock dalnak született, de végül a Madách színházas hangszerelésben teljesítette be sorsát. Azóta az egyik legismertebb dalunk.
Ha mindenkinek külön kellene megneveznie azt az egy AWS-dalt, amelyikről azt gondolja, hogy a legjobban megmutatja a zenekart, melyik lenne az?
Tomi: Nem fáj.
Bence: Hajnali Járat
Volt olyan ötletetek, ami akkor abban a percben zseniálisnak tűnt, ma viszont már csak néztek egymásra, és nevettek rajta, hogy ezt mégis hogy gondoltuk?
Bence: Valószínűleg az, amikor egy koncerten eljátszottuk, hogy Soma összeesik, és Örs feltámasztotta Jézus erejével. Nem aratott nagy sikert az előadás.
Ennek a koncertjelenetnek azért biztosan megvan a maga története. Hogyan született az ötlet, és hogyan emlékeztek vissza rá ma?
Bence: Úgy gondolták, hogy mekkora poén egy ilyet úgy eljátszani, hogy sem a zenekar többi tagjának, sem a crewnak nem szólnak róla. Már a helyi mentősök rohantak a színpad felé, amikor az „előadás” végére értek, és leesett mindenkinek, hogy ez csak egy közepesen elsült poén volt. (Nevet)
Az Aréna most a legnagyobb cél előttetek. Biztos vagyok benne, hogy már megvan a következő nagy cél is, lehet róla beszélni, vagy ezen a hídon majd akkor menjünk át, amikor odaértek?
Bence: Amint megünnepeltük a zenekar huszadik születésnapját az Arénában, beszélhetünk és beszéljünk is majd arról, hogyan tovább. (Mosolyog)
Nyerj két belépőt az AWS Aréna-koncertjére! 🎟️
A Broadway Jegyiroda felajánlásának köszönhetően most két belépőt sorsolunk ki az AWS november 14-i, jubileumi Aréna-koncertjére!
Ha szeretnél ott lenni, nincs más dolgod, mint elolvasni az interjút, és válaszolni egy egyszerű kérdésre:
Melyik fesztiválra tartott a zenekar, amikor félúton vissza kellett fordulniuk az otthon felejtett cintányérok miatt?
📩 A megfejtést küldd el Facebook-üzenetben a Rics & Green oldalának, majd az interjút megosztó Facebook-poszt alá kommenteld oda, hogy neked melyik a kedvenc AWS-számod!
A mindkét feltételt teljesítő, helyes megfejtést beküldők között egy szerencsés nyertest sorsolunk ki, aki két belépőt nyer.
Beküldési határidő: 2026. október 25., vasárnap, 23:59.
Sorsolás: 2026. október 26., hétfő.
A nyertest Facebook-üzenetben értesítjük.
Sok szerencsét mindenkinek! 🤘
A nyereményjáték a Broadway Jegyiroda felajánlásával valósul meg. A játékot a Facebook nem támogatja, nem szervezi és nem kezeli.