Mikor karácsony este kibontottam Bridge ajándékát egyfajta földöntúli öröm fogott el, csakúgy, mint előző este a Watchmen képregényektől. Nagyon örültem a kötetnek, hiszen az Aerosmith mindig is a kedvenceim egyike volt, akárcsak a frontember Tyler. Kíváncsi voltam, milyen is lehet egy Rock N Roll memoár, ahogy azt az alcím hirdeti. Még aznap éjjel nekiláttam az olvasásnak…
Akkor mégis mi tartott eddig? A lustaság. Nemrég sikerült csak befejezni, viszont pár kedvenc részt már újra is olvastam. 🙂
Mindenekelőtt felteszek egy kérdést: Olvastatok már zenei életrajzot? Nos, akkor nagyon gyorsan felejtsétek is el! Ez ugyanis teljesen más. Sok helyen már-már regényszerű, az események folyása pedig sokszor csapongó, de nem negatívan. A megértés könnyebbsége miatt néhol be vannak szúrva dalszövegek, gyerekkori élmények. Ugyanis ez a könyv jóval többről szól, mint az Aerosmithről…
Végigkísérhetjük Tyler gyermekkorát, zenei karrierjének kezdetét, a zenekar megalakulását, a konfliktusokat, csúcs és mélypontokat. Akik olvasták a Walk This Way-t, azok számára is jócskán található újdonság benne, főleg, hogy a szemszög ezúttal teljesen más. Sokkal inkább zenei, de mégis sokkal emberibb néhol.
Az egyetlen szívfájdalmam csupán az, hogy a 2004-es Honkin on Hobo lemez szimplán kimaradt a sztoriból, míg a Guitar Hero Aerosmith kap jópár oldalt… Ezen felül a vége felé egy ponton majdnem átmegy melodrámába, amiért kár, akárcsak a fordító balfasz megjegyzéseiért, miszerint Tyler téved, Tyler túloz, blablabla… És akkor mi van? 🙂 Ő Steven Tyler, megteheti! 😉
A kivitelre semmi panasz nem lehet, de a minőség a Cartaphilusnál megszokott ugyebár. Dombor védőborító, keményfedél, varrva-ragasztva, színes képek benne, pazar külcsín! 🙂 Köszönjük Cartaphilus, ismét! 🙂
A belbecs összességében kiváló, a fentebb említett részt leszámítva! 🙂 Nálam felkerült a polcra a Heroin Naplók, a Dirt, a Johnny Cash könyv és a Walk This Way bibliák mellé! A helye ugyanis vastagon ott van! 🙂
10/10 Alapmű!