A Steel Panther megjelentett hatodik sorlemezét, amivel ugyanott folytatják a dolgokat, ahol abbahagyták -ők voltak azok, akik napjainkba olyan hitelességgel interpretállták a ’80-as évek hajmetálját, hogy azt a stílusalapító (utód)zenekarok is megirigyelhetnék néha.
A banda az első, felvezetésnek szánt kislemezzel belőtte az irányt és a célt. Az 1987 című dal, a szintis hangzásban, életérzésben, de még a neonfényben úszó design elemekkel is azt sugallta, hogy itt aztán 80-as retro lesz, a szó legszorosabb és legjobb értelmében.
Ezen az önként vállalt „kultúrmisszión”még az sem változtatott sokat, hogy a Covid járvány és annak zeneiparra gyakorolt negatív hatása a banda egységére is hatással volt. Az alapító tag Lexxi Foxx egy kisállat kozmetikát nyitott, és úgy gondolta, hogy az új vállalkozásnak szenteli ezután az életét, és szögre akasztotta az Acél Párduc tagságot, meg a basszusgitárt.
A Spyder nevű új tag azonban remekül illeszkedik a csapatba, a kötelezőt hangszeres játék és feeling szinten is lehozza, így a csapat gond nélkül tud tovább száguldani a sex-drugs-rock and roll által kikövezett úton.
Az új Steel Panther kihúzott egy 13 dalból álló csíkot, ami pont olyan (jó), mint az eddigi anyagok, tehát aki szereti a bandát és/vagy az általa képviselt stílust annak az egész lemez és a hozzá szállított látványvilág egy bő háromnegyed órás orgazmus lesz.
Starr úr 50 felett is hozza az energiát és az énekhangot, ami a stílus sajátja, Satchel pedig a Van Halen féle gitáriskola legjobb képviselője a 2020-as években. Persze ha kell néha egy kis rásegítés a virgázásra, akkor mindig van pár haver aki beugorjon, most például Dweezil Zappa tette tiszteletét az Is My Dick Enough című dalban-és ezzel a dalcímmel el is értünk a zenekar egyik nagy erősségéig. A 2020-as években elég nehéz már olyan szinten polkorrektnek maradni, mint korábban. A Steel Panther ezt -szerencsére – meg se próbálja. Az említett fütyis dalon kívül van puncis dal is – Magical Vagina címmel- de a többi dal sem a diplomatikusan körülírt vaskosabb poén kategóriába tartoznak.
Még a balladának szánt On Your Instagram is olyan, mintha egy „őskori” glam rock zenekar írt volna egy szarkasztikus dalt a jövőbe tekintve az Insta generációnak.
A lemezen található dalok jelentős része magas színvonalú, egy két dalnál – pédául a All That And More című tételnél – érződik egy kis „töltelék” szándék, de azért elmegy ez is, hiszen alapvetően ez egy remek hangzású, jó dalokkal bíró, és abszolút önazonos lemez.
A metál, a rock, a giccs, a dög, a vicc, a szarkazmus egyszerre van jelen, a legteljesebb egységet képezve.
A 2019-es Heavy Metal Rules egységes vélemény szerint az életmű egyik gyengébb darabja lett, és sokan féltették a zenekart a megöregedéstől, és az alkotói válságtól.
A most megjelent On The Prowl című dalcsokorral azonban a zenekar ismét egy remek formát mutat, és az internetes felvételek tanulsága szerint élőben is süt a sztori…reméljük, a közelben ezt mi is megtapasztalhatjuk hamarosan, addig is marad a barátság extrákkal….
10/9 (csak az egy-két töltelékdal miatt).