Számos, adott esetben 50-60 esztendős sztereotípia él a rockzenészekkel kapcsolatban, ám az biztosan nem tartozik közéjük, hogy ők lennének a tudományos élet meghatározó szereplői. Pedig nem egy van közöttük, aki nagyszerű, sőt neves rock előadóként ért el fontos eredményeket különböző tudományos területeken. Némelyikük csak érintőlegesen kötődik a zenéléshez, és fő tevékenysége a kutatás, mások világsztárok lettek, és amellett szentelnek időt szeretett civil hivatásuknak. E kivételes „szerzetek” kis csoportjából szerepelnek alább hatan.
Brian Cox (D:Ream, Dare)
Brian Cox a ’90-es években a brit D:Ream, majd rövid ideig a Dare billentyűse volt. Előbbi formáció 1989-ben alakult, s a Things Can Only Get Better című számuk a nemzetközi slágerlistákra is felkerült, sőt politikai kampánydal lett az Egyesült Királyságban. Cox session- és élőzenészként vett részt a működésükben. Már fiatalon fizikusi pályára lépett, részecskefizikából PhD-t szerzett Manchesterben, majd a CERN (Európai Nukleáris Kutatási Szervezet) kísérleteiben dolgozott. A Higgs-bozon kutatás kommunikációjában is ismert szereplő, miközben a tudomány népszerűsítésének egyik legismertebb arca lett. Jeff Forshaw-val közös könyve, a Fekete lyukak az utóbbi évek egyik legjobb közérthető elméleti fizikai kötete, amely magyar nyelven is elérhető.
Daniel J. Levitin
Daniel J. Levitin pályáját zenészként, majd producerként és hangmérnökként kezdte. Együtt dolgozott többek között Stevie Wonder és a Grateful Dead köreivel. A stúdiómunka során szerzett tapasztalatai vezették a zene és agy kapcsolatának kutatásához. Nem sokkal később idegtudományból PhD-t szerzett, majd egyetemi kutató és oktató lett. This Is Your Brain on Music című könyve alapmű; tudományos publikációi a zenei percepció (a zenei hangok érzékelése és agy általi feldolgozása) és a memória működését vizsgálják.
Greg Graffin (Bad Religion)
Greg Graffin a Bad Religion alapító énekese. Az 1980-ban indult zenekar a kaliforniai punk egyik intellektuális csúcspontja, terjedelmes diszkográfiával, melynek egyik legfényesebb ékköve az 1988-as Suffer. Dalszövegeikben filozófiai és tudományos témák jelennek meg. Graffin evolúcióbiológiából PhD-t szerzett, miközben aktívan turnézott, majd a University of California oktatója lett. Kutatásai az evolúció és vallás kapcsolatát érintik, könyveket és tanulmányokat egyaránt publikált.
Dexter Holland (The Offspring)
Dexter Holland a The Offspring énekese, gitárosa és fő dalszerzője. Az 1984-ben indult zenekar a ’90-es évek punk-reneszánszának kulcsszereplője, az 1994-es Smash pedig minden idők egyik legsikeresebb független albuma. Holland producerként és kiadóvezetőként is tevékenykedik. Már befutott zenészként szerzett PhD-t molekuláris biológiából a University of Southern California intézményében. Kutatásai a HIV-vírus működésére fókuszálnak, és tudományos publikációkban is dokumentáltak.
Brian May (Queen)
Brian May az 1970-ben alakult Queen gitárosa. A kvartett a rockzene valaha létezett legnagyobb ikonjai közé tartozik, rekordokat döntő stadionturnékkal és több mint 300 millió eladott lemezzel. May jellegzetes hangzását alapvetően saját építésű gitárja, a Red Special adja. Asztrofizikai tanulmányait fiatalon kezdte, majd a világsiker miatt megszakította, és évtizedekkel később fejezte be PhD-jét. Kutatásai az interplanetáris porra irányulnak, tudományos cikkeket publikál és ismeretterjesztő munkát is végez.
Milo Aukerman (Descendents)
Milo Aukerman az 1977-ben indult Descendents énekese. A hardcore punk és a pop-punk egyik alapzenekara jelentős hatást gyakorolt a későbbi generációkra. Aukerman karaktere a „punk nerd” archetípust testesíti meg. Biokémiából PhD-t szerzett még fiatalon, és ipari kutatóként (pl. DuPont) dolgozott. Tudományos pályája gyakorlati orientációjú, miközben együttesével időszakosan, de következetesen aktív maradt.
Borítókép: Készítő: Muhamma Shafiq | Forrás: Muhamma Shafiq / Dreamstime | Szerzői jog: Muhamma Shafiq