Az RKH egy olyan banda, amely ma már kultikusnak számít bizonyos körökben. A zenéjük akkor és most is unikumnak számított idehaza, hiszen (sajnos) elég kevés rap-metal bandáról van tudomásom, pedig nagy rajongója vagyok a stílusnak. A koncerteken hihetetlen hangulatot teremtõ, és szerintem 1000%-os teljesítményt nyújtó banda gitárosával, Mikivel beszélgettem. (Az interjú még márciusban készült, csak sajnos a rengeteg ügyes bajos teendõnk miatt „elfelejtõdött”. Ezért mindenkitõl elnézést kérünk!!! Ígérem legközelebb mindenkit kárpótolunk! :P)
– Miért pont Rózsaszín Kutyaharapás?
– Az RKH egy egészen elmebeteg formációból alakult, ami azt hiszem az elsõ rap-metal banda volt Magyarországon. Egy totál underground zenekarról van szó 1990-1991-bõl, úgy hívták, hogy Ringlós Zima, és a banda egyik számának címe volt Rózsaszín Kutyaharapás. Igen, ha jól emlékszem, a név akkoriban született, már Kõszegi Csabival. Valahol van is egy eredeti RZ kazetta a gyûjteményemben, rajzolt borítóval. Ne röhögj, akkoriban az volt az eredeti, meg a TAKT musik kalóz-kazik Lengyelországból. (nevet) Aztán, az RKH alapító a Ringlós Zima két tagja, a basszeros Kõgabó és a frontember Giulio és a dobos Kõszegi Csabi volt, én pedig pár hónappal késõbb csatlakoztam. Emlékszem, az elsõ próbánk annyira hangos volt, hogy megsüketültem a jobb fülemre fél évig. El voltam tanácsolva a nagy hangerõtõl, még Cavinton kúrán is voltam egy darabig, ami elég érdekes dolgokat is okozott… A kezelés alatt végig négyes-ötös matek dogákat írtam… Aztán a kezelés után soha többet… (nevet) Azóta szigorúan füldugózom koncerten, stúdiósként nem rongálhatom a füleimet.
– Mikor alakultatok, és kik alkotják jelenleg a zenekart?
– A zenekar háromszor alakult igazából. Elõször 1992-ben az õs-RKH aminek az élén Hamar Jani énekelt. A lelkesedése sokat dobott az elsõ idõkön, az elsõ demón még õ énekelt, de az akkori gyors punk-metalos nóták nagy része csak koncertfelvételen maradt fenn. Aztán másodszor 1995-ben, amikor a Marlboro Rock-In tehetségkutató döntõjéig húztuk de már négyes felállásban mert idõközben Janitól elváltak az útjaink. Ott alakult ki a 3 frontemberes felállás ahol mindegyik gitáros énekel, így kézsítettük a Rendhagyás EP-t. Az RKH valamikor '96 végén megszûnt létezni, igazából egyedül maradtunk Csabival, a dobossal. Aztán folyamatosan tervezgettük, hogy újra kéne röffenteni az egészet. Eleinte a régi tagokkal akartuk, de õk valahogy más utakon indultak el. Egyébként Giulio, aki a ritmusgitáros-énekes volt, egy zseniális designer, Kõgabó pedig rádiós mûsorvezetõ lett, illetve könyveket is ír. Megmaradtak az alkotó pályán, csak más területen. Nagyon jók a munkáik egyébként. Szóval, hosszú szünet, és a harmadik alakulás már 2006-ban volt, ez az a felállás, amelyik a 2010-es Tudás Fáj(n)a lemezt is csinálta. Az új tagok: Csabi testvére Kõszegi Krisztián, aki most a frontember és a gitáros, Giulio helyére jött, illetve Küki (Wackor) aki KõGabó helyére érkezett. Egyébként Küki és SzléjerCsabi hatalmas RKH-fanok voltak régen, ha visszamegyünk az idõben, ilyen '93-'94-'95 táján.
– Zeneileg hogyan jellemeznéd az RKH-t?
– (nevet) Totális káosz egyrészt, másrészt irányított szabadelvûség az egész. Nem nagyon kötõdünk egy stílushoz sem. Amúgy érdekes ennyi idõ távlatából játszani olyan régi számokat, amibõl egy csomó minden azóta stílusirányzat lett. Amit most hallani fogtok, azoknak a számoknak egy része '93-as, '94-es, '95-ös, ebbõl a szempontból nem egy mai zene, viszont a szövegek azok fájdalmasan, röhejesen idõszerûek a mai napig. Semmi sem változott.
– A lemezt mikorra várhatjuk?
– Ha minden igaz, akkor március vége felé már kézben lehet az anyag. (megjelent: 2010 április)
– Nem furcsa, a Wackor után, hogy itt nem Te vagy az énekes?
– Egyáltalán nem. Sokkal több idõm marad a gitárra. Egyébként elsõsorban gitáros vagyok. Magamat annyira nem is tartom énekesnek.
– Az RKH csak magyar nyelvû szövegeket ír? Nem próbáltok nyitni külföld felé?
– Egyelõre nem, mert ez a formáció az elején is magyarul volt, és van egy jellemzõ szövegvilága, amit angolba elég nehéz lenne átültetni. De ki tudja? Bár egyelõre az a terv, hogy itthon egy olyan underground szintre fejlõdjünk, mint ahol régen voltunk. Jó érzés, hogy rengeteg olyan fiatal, vagy inkább nálunk jóval fiatalabb zenész van, akirõl kiderül, hogy szerette a bandát, járt RKH koncertekre. Rengeteg ilyen visszajelzés van. Ez egy nagyon jó érzés! (nevet)
– Kiket tudnál megnevezni hatásként?
– Faith No More, Rage Against The Machine, Helmet, AC/DC, Motörhead egész biztos, és ilyesmi zenék. Benne van egészen biztos a régi rock alap is, de a '90-es évek elejének szabadelvû rock/metalzenéje is mindenképpen.
– Egy Wackor interjúból kimaradt kérdés: Nem gondolkodtatok a magyarra váltáson?
– Váltáson nem, viszont egész komolyan tervezgetjük, hogy a réges-régi magyar nyelvû Elmecsere EP-t megcsináljuk modern hangzással, illetve kicsit átdolgozzuk a számokat lényegre törõbbre. Vagy Wackorosabbra, vagy nem is tudom, hogy mondjam. Az elsõ Wackor-anyag még elég kísérletezõs volt, kicsit több irányítottság, ennyi év távlatából, lehet, hogy jót tett volna neki.
– RKH tervei a közeljövõre?
– Nagyon várjuk, hogy kint legyen az elsõ lemez, ami március végén reméljük, hogy megtörténik. Aztán indulunk egy rövid túrára a Septicmen zenekarral, akik nagyon régi barátaink, illetve nyárra megcélzunk néhány fesztivált. Ám mivel a zenekar körül per pillanat még nincsen nagy pezsgés, így mi is null kilométeresen kezdünk, mint bármelyik elsõlemezes banda. 15 év nagyon régen volt. Csak a régi motorosok emlékeznek rá, hogy mi is volt az RKH. Nehéz lesz megindulni. Õsszel szeretnénk egy országos turnét valakivel, ezek a tervek. Meg most készül a második, harmadik, negyedik lemez anyaga. Ez elsõre most elég hülyén hangzik, de annak idején, csak ami lemezalapot a régi társasággal összeraktunk, az kitenne négy-öt lemezt. Ha nem is írnánk új nótákat, csak azokat letisztáznánk, simán megjelenhetne pár új anyag. A terv kihozni belátható idõn belül a második albumot aminek a gerince már most megvan, és utána egy duplát…
– Kimaradt valami?
– Hála a diktafonnak most nem kell gépelnem, tehát az 'n' betû most biztos nem marad ki mint múltkor a Wackor e-mail interjúból… (nevetés)