A nem egyértelmű slágerek és az agyonszegmentált zenei szubkultúrák világában egyre nagyobb szerepe van a mikroközösségeknek. Biztos vagyok benne, hogy szinte egyetlen rockzenei lap vagy oldal felületein sem találkoztam volna a floridai Cold Steel nevű zenekar debütáló lemezével, a Discipline & Punish-sal. De a Felütés Podcast 5. szülinapján összefutottam régi cimborámmal, a rock and roll láthatatlan hősével Dajka Bálinttal, aki közölte velem, hogy ez az év lemeze számára, és ajánlott meghallgatni. Így is tettem, íme a végeredmény:
A Cold Steel 2021-ben alakult Tampában, magukat hardcore/thrash/metal kategóriákba sorolják. A Discipline & Punish az első „hivatalos”, teljes hosszúságú albumuk, amely 2025 novemberében jelent meg. A banda klasszikus metal, hardcore-punk és modernebb metalcore elemek ötvözésével egy kemény, kompromisszummentes, energikus anyagot tett le az asztalra, ami minden hangjegyében a ’90-es éveket idézi, amikor egy erős kísérletező kedv, stíluskavalkád jellemezte a bandákat.Brutális energia, letaglózó riffek és ütős atmoszféra -aminek az egyetlen hibája, hogy sajnos nagyjából 30 évet késett.
A nyitódal, “No Escape”, azonnal belevág: nincs primadonna-kedv, csak súlyos, riff-központú támadás — perfekt bevezetés egy agresszív lemezhez. De van groove-os thrash (“Killing Season”), van súlyos hardcore breakdown-os mosh-pit bomba (“Front to Enemy” ), sőt olyan meglepetés is, mint az hip-hop beütésű kollaborációs dal Smoking Mirrors Two-Piece közreműködésével – ami kilép a szokásos metál keretek közül, de aki szereti az Agnostic Frontot, vagy nosztalgikusan emlékszik a Judgement Nightra, az azonnal bele fog szeretni.
A hangszerelés — különösen a három gitárral dolgozó felállás — remekül működik: a gitárok, a basszus és a dob együtt dübörög, az instrumentális rész nem nyom el semmit, ugyanakkor minden szólam hallható és erőteljes. Van dinamikai játék is: gyors, pörgős dalok – például a Protocol -, de lassabb, elszállósabb dalok is, mint a Vantage Point vagy Return to Agony — ez nagyon sokszínűvé teszi az egész anyagot.
A vokalista, Jose Menendez hangja egyszerre hoz thrashes pattogást, és hardcore-metal-core-os dühöt. A vokál és az instrumentális rész közti egyensúly él, semmi nem nyom el semmit, és ez nagyon sokat ad a lemez karakteréhez.
A mix modern, világos és nem sterilizált -a lemez tehát nem csak stílusában, hanem sounddesign terén is idézi a ’90-es éveket, amelyből építkezik. A gitárok súlyosan zúznak, a basszus dübög, a dobok ütnek, a vokál élő és zaklatott -ami ad neki egy őszinteséget. A napfényes floridai Cold Steel sikeresen ötvözi a crossover thrash/hardcore/modern metalcore elemeket — olyan erővel és energiával, ami élőben sem veszítene semmit, így biztos, hogy ez igazi élő bulira termett zenekar. Ajánlom minden régi és új fémzene rajongó figyelmébe.
10/10