Egy sikeres bemutatkozás ugyanúgy magában hordozza az alapozás lehetőségét egy felszabadultabb, művészileg önazonosabb második albumhoz, mint ahogy egy görcsösebb, megfelelni akaró lemezhez is. A 2025-ben alakult Betonnál azonban ilyen külső tényezők nem rúgnak labdába amikor zeneírásról van szó, fontosabb, hogy önmagukat adják akkor is, amikor az elvárások mást diktálnak. Erről, a távmunka jó oldaláról, dalszövegek születéséről, és a 2026-os tervekről beszélgettünk Horváth István „Pityesz” énekessel.
Beszéljünk egy kicsit az első album sikereiről, amikből kijutott bőven a tavalyi évben Nektek. Éreztek bármiféle nyomást magatokon, ami bármilyen formában befolyásolja a következő album munkálatait?
H. I. P.: Nem, abszolút nincs rajtunk semmilyen nyomás. A pozitív visszajelzések ugyan cseppet váratlanul értek minket, de azóta is igyekszünk a helyén kezelni a zenekar eredményeit. Minden embernek örülünk, akinek tetszik a zenénk, minden egyes pluszt értékelünk, ami a zenekart érinti. Visszatérve a kérdésre nyomás azért sincs igazán rajtunk, mert a jelenlegi „alkotói struktúra” másmilyen, mint az Önazonos albumnál volt. Minden ugyanúgy Márktól indul, hiszen Ő az egésznek az alapja. Ő töménytelen mennyiségű dalt írt az elmúlt egy évtizedben és ezekből a felvételekből szerintem most is van neki legalább harminc. Vagy száz. Ezek csupasz kezdemények, de teljes dalok, amelyek dob nélkül meg vannak írva. De vannak olyan felvételek is, amelyeken dob loopok vannak, hogy nagyjából mutasson is valamit fazonilag a dal.
Egy kicsit elkalandozva, ez egy „normálisan” működő zenekarban úgy működik, hogy a srácok lemennek a próbaterembe és jön a „van nekem egy ötletem” játék.
Nekünk viszont van egy Bermuda-négyszögünk! Nabil Debrecenben, Márk Sopronban, Gyuri Szolnokon, mi Bazsival Pesten. Szóval nálunk a próbák csak aktualitás vagy feladat szintjén vannak, azaz akkor próbálunk csak, ha éppen koncertünk van. Tehát koncert előtt egy héttel találkozunk, egyszer-kétszer elnyomjuk a dalokat, aztán ennyi.
Az alkotói munkafolyamat, így távolról működik és mindig a sorban következő ember feladatait helyezi előtérbe. Ha van húsz darab Márk ötlet, akkor azok közül szemezgetünk, kiválasztjuk és sorbállítjuk azokat, amelyekben látunk potenciált arra, hogy felkerülhessen a kettes albumra. Említettem, hogy vannak olyan dalok, amikre rakott midi loopokat, de ha az időm engedi és én is le tudok ülni 1-2 órára a géphez, akkor előveszem Márk szerzeményeit és rádobolok egy 1,0-s verziót midi dobbal. Így előre is dolgozunk tulajdonképpen, mert nem mindenki ér rá ugyanúgy és ugyanakkor. A végeredmény persze az, hogy belép Nabil is és otthon elkezd rögzíteni – már nem 1.0-ban – a dobokat. Aztán hármasban Márkkal a dal részleteit aprólékosan letisztítjuk, amire még egyet demózik Nabil, majd, amikor elkapja a flow, akkor felveszi stúdióminőségben a dalt. Ezek a dobok mennek is editálásra és keverésre. Aztán jön neki a következő dal. És így haladunk tovább a basszusgitárral, szólókkal stb.
Ez most kicsit szétszórtnak tűnhet, pedig nem az. Az Önazonos esetében Márk a teljes album gerincével keresett meg engem és azokon a felvételeken volt már kész dob is. Így könnyedén rá tudtam demózni az éneket az egész albumra, valamint a basszusgitár és a szólók is hasonlóan el tudtak készülni, szinte már egy kész felvételre.
Most nincs ilyen gerinc, vannak témák, amik teljesen a nulláról indulnak. A Kurta és a Magzatpózban fekszem is így készült el. Ez egy olyan alkotási folyamat, aminek a stúdióra való felkészülése teljesen online történik a távolság miatt, azért, hogy amikor felvételre kerül sor, akkor ne legyen már semmilyen kérdés. Nagyjából mégis olyan az egész, mintha tényleg egy próbateremben történne az alkotás, csak itt két véleményezés között eltelik egy-két nap, nincs azonnali visszajelzés. Ami nem feltétlenül baj, mert egy új dalnak kell némi idő. Viszont így sokkal részletesebb is a munka, hiszen részenként haladunk a dalokkal, azaz nem siklunk át a dalon belül olyan részeken, amelyek aztán véletlenül kiderülhetnek, hogy mégsem olyan jók.
Tudjuk, hogy mit szeretnénk hallani a kettes albumon. Minden, amit csinálunk ugyanolyan önazonos lesz. Az Önazonos albumnak az ereje, a dinamikája megmutta, hogy „kik is vagyunk”.
Most dalokban és a minőségben is szeretnénk egy szintet lépni, de ez nem jelenti azt, hogy a lábujjainkkal a földbe kapaszkodva görcsölünk azon, hogy jobb legyen, csak úgy maguktól jönnek a dolgok. A Kurta után a Magzatpózban fekszem mutat meg egy picikét többet abból, hogy mit is tervezünk. Azonban tagadhatatlan, hogy rengeteg olyan dolog történt ezekkel a dalokkal, amelyekre fejben csak úgy nem lehetett felkészülni.
Bekerült két olyan zenész a zenekarba, Gyuri és Bazsi, akik stílusukban sokkal messzebb állnak attól, amit úgy nevezünk, hogy Beton vagy önazonos. Gyuri érkezésével egészen más fajta basszusgitározás került bele a zenénkbe. Gyuri ujjal játszós, néha slappelős basszusgitáros, és az új dalokban egyre nagyobb teret adunk neki ehhez a játékhoz. Nem akarjuk és nem is fogjuk belekényszeríteni olyan diszkomfortos helyzetbe, amiben nem érzi magát otthon. Bazsi pedig a maga fiatalos lendületét, lelkesedését, alázatát, szorgalmát hozta magával a zenei tudása mellett.
Hasonló a példa nálam is. Az Önazonosnál mondogatták, hogy „sokkal több Pityeszes ének kellene” – hát most lesz! Akkor meg majd az lesz a baj! 😊
A dalszövegek hogy állnak? Van-e bármilyen ötleted velük kapcsolatban vagy hagyod hogy az elkészült zene alakítsa az egészet?
H. I. P.: Az Önazonos albumnál automatikusan jöttek a szövegek, elő tudtam kaparni könnyedén az életemből dolgokat, amelyeket megtudtam dalként is valósítani. Minden dalnak van igaz története és valós eseményekből táplálkozik. Az élethelyzeteim, amikbe kerültem, magamnak is köszönhetően, mindig megmozgatták a „költői vénámat”, de ezeket sosem akartam erőltetni vagy erőszakosan belegyömöszölni egy dalba. Az Önazonos albumnál csak ennyi volt: hallgattam a dalt, jött néhány gondolat, visszatért egy emlék, abból jöttek a szavak, a mondatok, abból pedig a rímek.
Nem akarok nagy „megmondóember” lenni, de ha van lehetőségem arra, hogy a saját költészetem keretein belül írjak ilyen helyzetekről és az koherensen pulzáljon a dallal, akkor ezt fogom csinálni. Lehet a vénségemnek köszönhető, de vannak olyan régi helyzetek a mai napig, amik véletlenszerűen jutnak az eszembe, felidegelem magam rajtuk, aztán kiírom magamból. És érdekes módon ezek találkoznak bizonyos dalokkal.
Mikor számíthatunk új kislemez dalra?
H. I. P.: Eddig volt több, mint 10 megjelenésünk, idén már kettő is. Mindegyik megjelenésünk mindig kapcsolódott valamilyen aktualitáshoz, hogy megtámogassa azt. Most, hogy a 2026-os évre július 10-én, Esztergomban a Kill The Mosquitoes fesztiválon kilőjjük az élő fellépéseinket és nyugodt tempóban nyakig merülünk az új dalok stúdiómunkálataiba, szerintem a nagy csendben majd ki kell találjuk, mit és miért jelentetünk meg az album megjelenése előtt.
Elmondhatjuk, hogy az előző album hardcore-os gyökerei kicsit háttérbe szorulnak?
H. I. P.: Bólogatnék nagyon hevesen, hogy így van, de képzeld, nem! Bár, tény, hogy azok a dalok, amelyekkel épp foglalkozunk olyan súlyos mélységekbe passzíroznak be, amelyek eddig még nem volt tapasztalhatóak a zenénkben. A harmóniák, melyek sokkal erősebben, mint eddig, megjelentek Gyuri és Bazsi érkezésével, nem csak szélesebbé tették a dalainkat, hanem súlyosság terén sokkal zordabb hangulatokat szültek, mint vártuk. És ezt a fajta mélységet, most nagyon éljük. Viszont ebből a mélységből kitűnően ki lehet robbanni egy karcosabb, sodróbb HC/thrash szerzeménnyel, szóval meg van ám erre is a terv.
Tehát a válasz: nem.
De az új albummal egy sokkal nyitottabb és minőségibb hangképet fogunk majd képviselni.
Igazából már megválaszoltad a kérdésemet a következő fellépéssel kapcsolatban, ami ugyebár a Kill The Mosquitoes lesz júliusban, Esztergomban. Emellett akkor remélhetőleg láthat benneteket a közönség egy albumbemutató körúton is, ami még nem hivatalos.
H. I. P.: A nemrég említett „csendes időszakban” arra mindenképpen szeretnénk ráerősíteni, hogy akárcsak tavaly, legyen egy őszi-téli budapesti koncert, valakivel csinálni egy önfeledt estét! Tavasszal viszont biztosan lesz egy official lemezbemutató. Aztán az ősz és tavasz közti félévet használnánk ki egy kis csendre. Illetve szeretnénk kihasználni az időt arra, hogy megtervezzük a szintlépést, ami ahhoz kell, hogy a 2027-es évben jelen lehessünk a fesztiválokon.
Számíthatunk tőletek valami újdonságra?
H. I. P.: Hát… Nem tudom… Sőt, nem! Ami újdonság lehet, az a Magzatpózban fekszem, de azt már játszottuk az Instantban. De mivel Esztergomban még sosem játszottunk, ott minden egyes dal újdonság lesz! 😊
És különben is csodálatos este lesz, mert ott lesz az Aczélos meg a Don Gatto, ott lesz a Beerzebub, ott lesznek Dokiék a Nobody Counts-al… Az izmozók napja lesz! Nekünk csak azért nem kell izmozni, mert már benne van a zenekarunk nevében a keménység! Pff! 😊