Egyike vagyok azoknak, akiknek a „nu metal” volt a kapudrog a metál zenéhez. Behúzott a Linkin Park és a Papa roach, megtartott a Machine head és a Hatebreed, függővé tett a Killswitch engage és a Trivium.
Azóta is ások mélyebbre és mélyebbre, folyamatosan keresem az új zenéket, ismerkedek együttesekkel és műfajokkal, legyenek most kialakulófélben lévők, akár olyanok, amik gyerekkoromban törtek utat és lemaradtam róluk anno. Ha egyet kellene mondani, ami a legközelebb áll hozzám, akkor talán a metalcore lenne amit megjelölnék, de a hardcore és a modern metal legalább annyira közel áll hozzám és a thrashtől és melodeath-től sem idegenkedek.
Még ennél is régebbi szerelem a film világa, illetve igazi kis művészlélekként szeretek rajzolni és az utóbbi években rengetek időt áldozok a koncertfotózásra.
Az írással eddig csak kacérkodtam, volt pár próbálkozásom a Metal hammerben, illetve a megboldogult Fangoria magazinban. Hogy a Ric$ & Green mennyire lát majd fantáziát az irományaimban, azt egyelőre homály fedi, de remélem, ki tudunk építeni egy olyan hosszútávú munkakapcsolatot, amin mindenki nyer valamit.
