Vannak műfajok és zenekarok, akik valamilyen érthetetlen oknál fogva nem örvendenek nagyobb népszerűségnek, én mégis kedvelem őket. Minden bizonnyal ilyen az Overcast és a dirty rock is. Árposszal az ismeretség már nem új keletű, annak idején az első lemezről is írtam (itt olvashatjátok is), közös szerelmünk az Újpest, kollégák is vagyunk. Úgy éreztem, ennyi apropó bőven elég a hóhér-akasztáshoz. Beszélgettünk egy jót és odamondósat!
– Kicsit zűrös időszakon vagytok túl. Stabilizálódott már a zenekar felállása?
– Egy underground banda életében – főleg ha még az underground körökben népszerű trendeket is ignorálják – finoman szólva problémás az állandóságról beszélni. Nem csinálunk titkot abból, hogy már sok évvel ezelőtt a nehezebb utat választottuk, ezért gyakrabban elő fordul, hogy a csapat 1-1 tagja inkább más irányba menne tovább. A többség számára a -lázadó zenészélet- már eleve nehezen összeegyeztethető a magánélettel, és a mindennapi boldogulással. Ha nem hiszel maximálisan abban, hogy jó felé haladsz, akkor előbb vagy utóbb fel fogod adni a harcot. A zenekar eddig minden gödröt túlélt, sőt merem állítani megedződött a változásoktól. A –keménymag- valahogy mindig talpra áll. A változás most sem került el minket, mivel legutóbb a szólógitárosunk, Pityu döntött úgy, hogy más irányba megy tovább. A döntését mindannyian elfogadtuk, sőt a magam részéről még az sem kizárt, hogy egy másik formációban folytatjuk tovább a közös zenélést, mindamellett, hogy számomra az Overcast az örökös első.
– Már bő egy éves az első lemezetek, a Kurvára mindegy! Mielőtt rátérnénk az új EP-re, azért kicsit mesélj nekünk az első lemezről is! Milyennek érzed most?
– Ha valaki tényleg komolyan veszi azt amivel foglalkozik, akkor az illető jobb esetben erősen kritikus a saját munkájával szemben és ezzel mi sem vagyunk másként. Ezzel együtt is azt mondom, hogy a Kurvára Mindegy lemezzel a rendelkezésre álló erőforrásokból sikerült kipréselnünk a maximumot. A lemez viszonylag alacsony költségvetésből, egy remek hangmérnöknél, Zsigmond -Rusty- Gábornál vettük fel, akivel tényleg élmény együtt dolgozni és nem csinált titkot abból, hogy mennyire büszke erre a munkájára. Az eddigi életem során ez az első olyan felvételem, aminek a hallgatása közben simán elfelejtem, hogy a saját lemezünk szól, és frankón el tud vinni a cucc. Van, hogy út közben az aktuális – és persze örök – kedvencek, mint mondjuk a Slayer, Spiritual Beggars, vagy Ørdøg lemezei helyett spontán a saját albumunkra kattintok, és hiába hallgattam végig a megjelenés előtt vagy százszor, mégis élvezem. A Kurvára mindegy lehet, hogy nem kapott hatalmas sajtót, mégis akad olyan zenei újságíró, akinek a 2015. évi személyes TOP 10 listáján szerepel ez a korong, és persze a rajongóktól is élmény hallgatni a visszajelzéseket. Aki szeretné elérni ezt az anyagot minden gond nélkül el is tudja, hisz minden ismertebb internetes zenei szolgáltató kínálatában szerepel. A Kurvára Mindegy sikere bizonyította, hogy nem hiába dolgoztunk eddig, és igenis van létjogosultsága annak, amit csinálunk, akár passzol az aktuális divathoz, akár nem.
– Mondod, hogy a korábbi anyagotok nem kapott nagy sajtót. Nem juttattátok el elég helyre az anyagot, vagy csak szimplán ennyire passzívan fogadta mindenki?
– A szakma hozzáállását semmiképp nem nevezném passzívnak sőt! Határozottan jól fogadták a lemezt. Még a Hammer magazin hangpróbáján is figyelmet kaptunk, így legnagyobb büszkeségünkre nyomtatott sorok is jelentek meg erről a lemezről, az online felületekről nem is beszélve. Hatalmas köszönet ezért minden létező sajtóorgánumnak, aki figyelmet szentelt nekünk! Egyszerűen szarul jött ki a lépés, hisz egy faszán megalapozott, profi borítóval és hasonlóan dögös tartalommal rendelkező anyag megjelenése után szinte percekkel ütött be a vis major. A volt dobosunk Krisztián egy komoly sérülés miatt kénytelen volt feladni a zenei pályafutását, így hiába is szerettünk volna szörfözni a lemez által felkavart hullámokon, a padlóról kellett újraépíteni a brigádot. Biztos, hogy másként lett volna, ha találunk egy megbízható embert, akit 100%-ban rá tudunk állítani a promócióra, de sajnos megcsappantak az erőtartalékaink. Nem az volt a cél, hogy egy egekig promózott lemezzel maradjon meg az emlékünk, hanem, hogy ismét talpon húzzuk ki a nehéz időket. De attól még a tény adott, hisz sokkal nagyobb visszhangja is lehetett volna a cuccnak. De hülyeség lenne bárkit is hibáztatni. Levontuk a konzekvenciát, és tovább építkeztünk. Most meglett az eredménye.
– Elkészült a folytatás. Mit várhatunk Tőle?
– Az igazat megvallva már jóval hamarabb ki akartuk adni a cuccot, de ahogy az lenni szokott, próbáltuk kihozni a rendelkezésre álló keretből a maximumot. A dobok felvételét leszámítva a legutóbbi jó tapasztalatok miatt ismét úgy döntöttünk, hogy Rustyval dolgozunk együtt. Erre a kislemezre összesen négy dal került fel, melyből három a közelmúltban kivált Szajkó Pityu szólógitáros nevéhez köthető. Cím szerint ezek a dalok a -Kisördög-, -Méreg- és a -Glória-. És van egy teljesen új dal is, ami a korábbi hagyományokhoz híven Gábor szerzeménye. Ez a nóta a -Pokoli fény- címet viseli és nem sokkal a felvételek megkezdése előtt született meg a próbateremben. Pityu minden túlzás nélkül az általam ismert egyik legjobb szólós és mivel közös megegyezéssel vált szét az utunk, szerettük volna, ha ezen az anyagon még ő tolja fel a szólókat és persze a saját részeit, ám a megbeszélt időpontokra valami mindig közbejött, így akkora lett a csúszás, hogy amellett döntöttünk, hogy Gábor fog feljátszani minden gitártémát. Nem szépítek, Gábornak napjai voltak rá, hogy megírja és feltolja a szólórészeket és szó szerint vérét adta az anyagért. A srác egy megveszekedett fanatikus, totál szétbarmolta az ujjait a felvétel előtti napon, majd feltolta, amit kellett. Később megkaptam a nyers szólókat és leesett az arcom a meglepetéstől. Félreértés ne essék, mivel a jelenlegi felállás a kezdeti időket idézi, egy pillanatig sem aggódom a végeredmény miatt, de Gábor többet tett le az asztalra, mint ami elvárható. Nem agyon bonyolított -tananyag- szólókat írt, hanem olyanokat, amiknek személyiségük van, a Glóriáé például egyenesen gonosz. Hogy mire számíthattok ettől a kislemeztől?! Sosem ismételtük Önmagunkat, ezúttal sem tettük. A -Mérged- nem egy újabb -Kurvára mindegy-, hisz az új dobosunk Nikosz stílusgyökerei is karakteres szerepet kaptak, a feléneklés is teljesen más stratégia szerint zajlott és egy rakás olyan apróságot vettünk fel a dalokhoz, ami teljesen új a zenekar életében. A -Mérged- a karcosabbik énünket reprezentálja, és totál máshogy szól, mint a nagylemez. A hangzás amúgy egy érdekes folyamat végeredménye. A dobok külön kerültek rögzítésre, és totál más stílusban, mint amihez Rusty hozzászokott, így kapásból szűkült a mozgástér. A srác nekilátott a keveréshez egy adott elképzeléssel, majd úgy döntött, hogy – ahogy Ő fogalmazott – hagyja, hogy a dalok keverjék magukat. Aztán persze minden létező megközelítésből átrágtuk magunkat az anyagon, kértünk pár módosítást, és végül meglett a végeredmény.
– Szerinted ez a stílus, ami a réteg rétegének szól, mennyire viheti előre a zenekar szekerét? Mit érhet el itthon az Overcast? Angol nyelvű dalokban sosem gondolkodtál?
– Szerintem anno a Black Sabbath sem gondolta, hogy a zenéjükkel pár év alatt történelmet írnak. OK ez túlzó hasonlat volt, de érted, hogy mire célzok. Én abban hiszek, hogy ha valamit jól van összerakva, arra előbb vagy utóbb lesz kereslet, ha pedig nincs mögötte minőség, akkor a divattal együtt a dalok is feledésbe merülnek. A közízlés nem formálódik, ha nincs, aki szembefordul az elvárásokkal. Lehetnénk egy a sok kitaposott ösvényeket követő banda közül, de nem, mi a kibaszott öntörvényű Overcast vagyunk, és ez a játék ettől hiteles. Azt a zenét játsszuk, ami zsigerből jön, és azért magyarul, mert igenis van létjogosultsága az anyanyelvünkön történő megszólalásnak. Sőt fokozom, a közönség is igényli, hogy jól megírt magyar dalszövegeket hallhasson. Sokszor úgy érzem, hogy akár ki is próbálhatnánk, hogy szólal meg egy-két ötlet angolul, de eddig ez nem volt több pillanatnyi elmezavarnál.
– Mennyire próbálkoztok bekerülni fesztiválokra? Koncert fronton mennyire lehet -eladni- a zenekart? Vannak kitűzött célok ezen a téren (is)?
– Az új kislemez már a jelenlegi felállást fogja reprezentálni, és amint publikáljuk az első dolgunk lesz, hogy elküldjük a szervezőknek. Vannak preferált, mondjuk úgy -álom fesztiválok- amikre szeretnénk eljutni, és rengeteg visszajelzés jött arról, hogy a motorosoknak is bejön, amit művelünk, így nyilván szívesen megyünk találkozókra is. Aki már látta és hallotta élőben a bandát, annak nem kell -eladni- a produkciót. Gátlástalan társaság vagyunk, ha felszabadulunk egy színpadra, imádjuk azt, amit csinálunk, és azt még inkább, ha ez a közönségre is ráragad, ez ennyire egyszerű. Nekünk erről szól a Rock n Roll.
– Klubszinten sikerült eljutnotok mindenhová a lemezzel, ahová szerettetek volna, vagy a már említett tagcserék befolyásolták a turnét is?
– Nézzük a dolgok jó oldalát. 🙂 Egy olyan szintű sokk után, ami minket ért általában a feloszlás, vagy a hosszabb ideig történő elvonulás szokott következni. Ráadásul az elmúlt években a logisztikát többnyire Krisz oldotta meg, így a kilépésével ez a -luxus- is megszűnt létezni. Szóval örülök, hogy talpra álltunk, és még a koncertezésre is maradt energiánk, de az biztos, hogy az új cuccal lesz mit bepótolnunk. Ott van például Esztergom, és még sok más remek város ahol szeretnénk bányaszintre gyalulni a színpadot. Szóval jöhetnek a felkérések!
– Nem gondoltatok még rá, hogy befizetitek magatok valami nagyobb banda elé egy körre?
– Volt már erre példa, és előfordulhat, hogy lesz is. Vannak ötleteink, de ezek is majd az EP publikálása után fognak konkretizálódni. Rendesen meg akarjuk járatni az új dalokat, és erre a turné a legjobb megoldás, ez eléggé adja magát.
– Az anyagiak miatt készült csak egyetlen klip a lemezhez? Terveztek mozgóképet, esetleg lyric videókat a Mérgedhez is?
– A klipekre is érvényes a -nem adunk ki fércmunkát- elv. A Legszebb lány több helyszínen, ha jól emlékszem 4 vagy 5 blokkban forgott, profi stábbal, konkrét forgatókönyvvel, több alternatív vágással. Inkább legyen egy, amibe minden benne van, mint 2-3 felejthető. A videóról amúgy kifejezetten jók a visszajelzések, mindenkinél átjött a lényeg, és bőven van igény rá, hogy hasonló tartalommal jelentkezzünk. Nekem pl. kifejezetten tetszenek a lyric videók, de ha ilyesmire adnánk a fejünket, akkor is a minőség lenne az első és legfontosabb. Az új mozgóképes projektünk már erősen érlelődik. A helyszínnel és koncepcióval kapcsolatban is elég konkrét az elképzelés, de ezt nem lövöm még le…
– Mik azok a dolgok, amiktől ihletet merítesz a dalíráshoz? Lehet ez zenekar, előadó, film, könyv, bármi…
– Szinte minden, de a legutóbbi felvételek valahogy mégis erősen szex centrikusak lettek. J Inspirált már könyv, film, álom, emlék, öröm, csalódás, szóval szinte minden, ami egy, nyitott szemmel járó és némi fantáziával megáldott szövegírót alkotásra ösztönözhet. Azt pl. még interjúban sosem meséltem el, hogy a Legszebb lányt egy szociológia előadáson feldobott téma inspirálta. De ott van pl. a Glória ami egy fénykép, vagy a Sztár, amit egy kisebb veszekedés alapján született meg. Kifejezetten szeretem a szövegeimben megvillantani egy adott érme mindkét oldalát és egy kicsit sem jövök zavarba, ha kétértelmű, vagy épp nagyon is egyértelmű szövegekben testesül meg a végeredmény.
– Ha már említetted a Sztárt, ami az én személyes kedvencem, akkor adja magát a kérdés: ez az ironikus vonal esetleg kaphat nagyobb teret a későbbiekben? Szerintem kifejezetten jól áll Nektek.
– Az iróniának nálunk évtizedes hagyománya van. Az -Ős Overcast- szövegek szinte kivétel nélkül hordoztak ironikus üzeneteket, és nem is kell ennyire messzire menni, hisz ott van pl. a 2012-es -Törjön szét- kislemez EGO-ja, ami talán a valaha volt legcsípősebb dalszövegem, ami még anno a WHY? (az Ős Overcast 2004-2006 utódzenekara, a későbbi újraalakulás alapja) formáció korában született és a sors fura fintorának hála később az újságírói ténykedésem miatt gyakorlatilag öniróniába fordult át a tartalom. Ezt a gúnyos, odamondós énemet valahogy sosem sikerült levetkőznöm, és nem is igazán szeretném.
– Mi az a pont, aminél azt mondanád, hogy ennyi, kész, elég volt, szögre akasztom a mikrofont, elértem mindent, amit akartam?
– 1999-óta zenélünk együtt Gáborral (Kispál Gábor – gitáros / zeneszerző), azaz lassan két évtizede tépjük egymás idegeit. Addig egészen biztos, hogy nem nyugszom le, míg a második X-et ki nem húztuk. Amúgy ez egy nagyon jó kérdés. A színpad egy kegyetlenül addiktív dolog. Nehezebben viseltem azt az időszakot, mikor épp pár hónapig nem volt zenekarom, mint amikor épp nem volt nőm, márpedig ez azért elég durva függőség. Minél többet érsz el, annál jobban hiányzik, és biztos eljön az a pont, amikor azt mondom, hogy ennyi volt, de nem hiszem, hogy ez azért következne be, mert -megvolt már az összes…-, hanem mert addig tudom a maximumot hozni.
– Elképzelhetőnek tartod, hogy az Overcast annyira felfusson, hogy egyszer ez legyen a megélhetésed is akár?
– Sosem úgy gondoltam a zenekarra, mint potenciális megélhetési forrásra, ettől még persze bármi megtörténhet. Alapvetően realista embernek tartom magam, így nagyjából látom, mik a tényleges lehetőségeink, de nem állítok falakat magunk elé, merek nagyot álmodni. Tény, hogy sokkal könnyebb lenne, ha hozna egy stabil alapot és 100%-ban a zenekarral tudnánk foglalkozni.
– Üzensz valamit az Olvasóknak?
– Legyetek nyitottak, mozduljatok ki, járjatok koncertekre, élvezzétek az életet teljes hangerőn, és persze kövessétek a zenekart. Találkozzunk a következő Overcast bulin!
https://www.facebook.com/OvercastMusicHungary
https://www.insgy.com/user/overcast.music.hungary/3895852247