Tél vége, az idő kicsit borongós, de már érződik a közeledő tavasz. Egy ilyen februári random kedd ideális egy stoner rock ünnep megtartására.A hazai support, a Red Swamp lehúzott minket a Dimebag ihlette súlyos riffek mocsarába, majd megérkeztek a görög istenek, és lesújtottak ránk hangszerekkel, mint Zeusz villámai. Koncertbeszámolónk.
19.30 – még a ruhatárban voltam, mikor hallottam, hogy Greg bácsi és népi zenekara belecsapott a lecsóba. A koncerterembe érve szembe tűnő volt, hogy itt az egy négyzetméterre jutó szakállak, trucker hat stílusú baseball sapkák, favágó ingek és a sörbüfögésszag ugrásszerűen megnövekedtek – tehát hazaértem. Az elkövetkező bő fél órában a jelen lévők a világ legjobban hangosított Red Swamp koncertjének lehettek fültanúi – ez többek közt annak is köszönhető, hogy a zenekar korábbi ütőse, Farkas Zsombor ült a keverő mögött, aki kívülről tudta a dalokat. Itt tagadjuk meg az alkalmat, hogy köszönetet mondjunk neki, és a hozzá hasonló névtelen rock and roll hősöknek, akiket a közönség sokszor nem lát, de nélkülük nincs koncert, ugyanolyan fontos alkotóelemei ők is a shownak, mint a színpadon látható zenészek. A Down legacyjának (haha) magyar örökösei röviden összefoglalták az életművüket, a korai zsengéktől a godamn című slágeren át az legfrissebb megjelenésig minden belefért a műsorba.
Rövid technikai szünet, tűpontosan 20.30- kor, a meghirdetett időpontban színpadon voltak a görögök, akik az első önálló hazai koncertjük keretében érkeztek este a Dürerbe.
Az életmű viszonylag sokszínű – erről bővebben ITT már írtunk – és mindezt remekül össze is sűrítették egy nagyjából másfél órás, világszínvonalú és energikus koncerten is. A hangzás irgalmatlanul jó volt – újfent pacsi a kezelőszemélyzetnek – a zenekar pedig, mint az induló turnéjuk első állomása, isteni energiával szántották fel a világot jelentő deszkákat. Kívánom nekik, hogy tartson ki ez a lendület végig.
A koncert vége felé már ordított a közönség, hogy legyen Leftlovers, ez ugyebár a zenekar egyik korai nagy sikere, vagy mondhatjuk, hogy ez az ő slágerük. Visszagondolva, én is ezzel a dallal ismertem meg őket. Lett visszataps, Leftlovers, majd még egy kis zúzás, és a Planet of Zeus egy remek koncertélményt hátrahagyva távozott a színpadról.
Az ilyen típusú kis klubkoncertek nem csak remek zenei élményt, hanem találkozási pontot is jelentenek a zenei közösségben: sikerült összefutni Senior Hal úrral, Csaba úrfival a Muddy Rootsból, a Felütés Podcast egyik felével (aki megírja kommentben, hogy melyik felével, az nem kap egy felütést hahaha), és a Slowmesh legénységével is.
Az est legnagyobb nyertese pedig Mark, a TundraStruck nevű internet rádió tulaja/szerkesztője, aki emailban kapott tőlünk egy csomó jó hazai, de angolul nyelvű bandát.
Köszi LiveNation, remek alkalmak ezek a közegnek a találkozásra, a buli pedig 10/10 volt.