Zeus ereje lesújt a Dürer Kertben – avagy mi köze van a napfényes Görögországnak a mocsárbűzös stoner rockhoz? A megoldás a Planet of Zeus, akik első önálló magyar bulijukat nyomják majd le február 25-én a Dürer Kertben.
A magyar underground mitikus ősidejében, amikor még a Budapest RNR nevű szakmai platform létezett, és még Kovács „Senior Hal” Krisztián a Fish! nevű tánczenekara mellett működtetett egy Saint Patrol nevű stoner/grunge bandát is – nos, ekkor, és ezen társaság révén találkoztam a Planet of Zeussal. Leftlovers című daluk – amely a mai napig a legnagyobb slágerük – volt a belépőm a görög underground rock világába – és most, hogy szembe jött velem a budapesti koncert híre a LiveNation oldalán, rájöttem, hogy a zenekar azóta van rajta folyamatosan a lejátszási listámon.
A Planet of Zeus, bár idestova negyed évszázados múltat tudhat maga mögött, mindig vállaltan egy őszinte és nyers underground banda voltak. Ez egyrészt az általuk képviselt stílusból fakad, másrészt a mentalitásukból.
Saját biográfiájuk szerint a házibulitól a stadionig mindenhol játszottak már, és a legnagyobb sikerük, hogy csináltak Athénban egy 3000 fős koncertet.
Bár nyilván koptatták a színpadot nagyobb helyeken is, de akkor általában a Clutch, vagy más nagy név előzenekarként.
„Zeuszék” tehát ennyit tudnak, de az a jó bennük, hogy teljesen reálisan látják a saját maguk helyét és helyzetét azon a bizonyos polcon. Sohasem „adták el magukat”.
A Planet of Zeus hat albumot adott ki pályafutása során. Az „Eleven the hard way” 2008 áprilisában jelent meg az angliai Casket Music/ Copro Records gondozásában. A debütáló album nagyszerű kritikákat kapott olyan piacvezető rockmagazinoktól, mint a Metal Hammer és a Kerrang. A folytatás 2011 májusában, a B-Otherside Records gondozásában megjelent „Macho Libre” című második album volt az az album, amely a zenekart Görögországban is meghatározó előadókká tette, és elkezdett európai hírverést kelteni.
a Planet of Zeus körül. Azóta két hivatalos klipjük, a már említett „Leftovers” és a „Vanity suit” már klasszikussá vált.
A harmadik albumukkal, a „Vigilante”-val (2014, ihaveadrum records), a zenekar még magasabbra tette a lécet és megalkotta a saját hangját, amelyben a riffelés és a groove-ok kapták a fő szerepet.
Negyedik lemezükkel, a „Loyal to the pack”-kel új zenei irányba indultak – nem, nem lettek diszkós csapat – amely magában foglalja a dallamosságot, a tisztább, érzelemdúsabb énektémákat.
A Faith In Physicsnem tér el a korábbi anyagoktól, gyakorlatilag blues lehangolt gitárokkal, néhol dallamos az ének, néhol pedig üvöltözésbe csap át.
A legutóbb megjelent Afterlife – amelynek lemezbemutató turnéjának egyik állomásaként fogják a Dürer Kertet érinteni – már egy rétegzettebb és progresszívebb stílusú zenét játszanak, ahol a zenekar egy új típusú energiát hoz be a saját zenei világába. A hangzás nagyon telt, kellőképp modern, de naturális. A dalszerkezetek, főleg vokálok terén viszont erősen emlékeztetnek az Alice In Chains és a Tool világára – ez a lemez már sokkal inkább heavy metál, mint klasszikus stoner.
A csapat vélhetően az új dalokra fókuszál majd a koncerten, de a klasszikusokat is eljátsszák majd.
Ééééés, jelen sorok írása közben jött az örömteli hír, hogy a Red Swamp lesz a support. Úgyhogy, kedves mocsári dögök, ott tali!