Az őrület eredete – Distant, Enterprise Earth, The Last Ten Seconds Of Life, Harbinger koncertbeszámoló

Nem csak nevekben, de zeneileg is súlyos deathcore bulit hozott el számunkra a CONCERTO Music az Analog Music Hall nagytermébe. Az Origin Of Madness névre keresztelt turné az év legnagyobb deathcore bulijának ígérkezett előzetesen.

Az angol Harbinger 2015-ös aktivitása óta nem igazán kényeztette el a hallgatókat töménytelen mennyiségű dallal. Főként inkább a mai trendeknek megfelelően a single-k kiadásával építette fel hallgatóbázisát. Nagyon nehéz egy stílus alá bekategorizálni őket. Érezhetően a core műfaj nagyjai voltak a befolyásoló tényező a zenei felépítésben, viszont mivel a stílus igencsak szerteágazó ez bizony az ő repertoárjukat is erősen meghatározza. Egy változatos mashup fültanúi lehetett az a pár tucatnyi ember, aki a viszonylag korai kezdésre odatalált. A metalcore, hardcore és deathcore műfaj tipikus jegyeivel tarkított bő fél órás előadás egy szép összefoglalót nyújtott az elmúlt kb. 20 év core történelméből. S habár a kezdeti mozgásra történő buzdítások süket fülekre találtak, az utolsó számra sikerült egy 3 embernél nagyobb circle pitet összehozni. Láthatóan keresi még az egységes hangzását a londoni gárda, remélem egyszer sikerül megtalálniuk. Nem érzem azt, hogy ezzel a kavalkáddal valaha is többre vinnék, mint egy hosszú este röpke nyitánya.

A 2010-ben alapított The Last Ten Seconds Of Life már sokkal ismerősebb lehet a műfaj szerelmeseinek. Az évek során többször átalakult a line up, egy dolog, ami változatlan évek óta: a már szinte fizikailag is bántalmazó kegyetlenül súlyos témák. A 2022-ben érkezett Tyler Beam alap beszédhangja olyan mély, mint egy átlagember hörgése, így minden egyes szava egy tehervonatként hatott a dobhártyára. Egyszerűen brutális. A mellé párosuló dob és a pincéig hangolt gitárok összessége olyan súlyosságot ad, amit ilyen minőségben kevés banda tud visszaadni élőben. Jó szívvel nem tudom ajánlani őket ömlengésem ellenére sem. Az underground hangzást kedvelők mindenképp adjanak nekik egy esélyt, viszont akik nem szeretik a lassabb, szaggatott tempójú témákat azoknak inkább hathatott unalmasnak, mintsem érdekesnek a produkció.
Számomra az est nyertese a TLTSOL, csak azt sajnálom, hogy ilyen kevés idő jutott nekik. A 2015-ös Soulles Hymns és 2016-os The Violent Sound a mai napig az egyik kedvencem tőlük. Reménykedem egy hosszabb koncertért tőlük a közeljövőben!

A 2022-ben Dan Watsont váltó Travis Worland vezérelte Enterprise Earth nagyon produktív éveken van túl. Ritka, hogy ennyire jót tesz egy bandának a vokalista csere. A debüt single Psalm of Agony bebizonyította, hogy nincs mitől tartani a rajongóknak, tökéletes helyre került a mikrofon. Travis hangskálája szinte végtelen, az állati hangoktól a tisztákig mindent mesterien ad elő. Érezhetően megerősödtek a váltástól, és a tavaly kiadott Death:An Anthology album az év második legjobb deathcore albuma lett, legalábbis számomra. Plusz a néhány hete megjelent Descent Into Madness 6 számos EP-je felér egy új albummal hosszúságban. Az anyag pedig nagyon erősre sikeredett, amit a setlist is hűen tükröz, mivel a bő 45 perc nagyrészét ezen két lemez tette ki.
A Luciferous album egyik legerősebb tétele nélkül nem lett volna teljes az est, a sok újdonság mellett jól esett hallani az Ashamed To Be Human-t.
Aki látott már koncertet Travissel az tudja, hogy szinte védjegyévé vált a póló nélküli performansz, így biztos megijedtek a miatta érkező női rajongók, mikor fázósan pulóverben jelent meg a színpadon. Mindenkit megnyugtatok, az anomália megszűnt a harmadik számra.
Láttam már őket többször, de talán most érződik a legjobban az egész bandán, hogy úgy igazán élvezik, amit játszanak. Gabe Mangold gitáros a műfaj egyik alulértékelt zsenije. A katonás beállásból néha kiszabadulva hatalmas szólókkal szórta az áldást a közönségre a pódium közepén. Habár korábbi fellépéseknél lehetett olvasni kommenteket, melynél többen elégedetlenségüket fejezték ki a banda játékával kapcsolatban. Ma erre nem lehetett panasz, lemezminőségű, hiba nélküli előadást láthattunk. Az egyetlen „probléma” a rövid setlist volt.

A szlovák – holland Distant-ot negyedik alkalommal kaptam el, igaz soha nem önszántamból. Mindig egy általam kedvelt másik banda előtt léptek fel.
Épp ezért volt nekem nagyon furcsa, hogy habár co-headliner turnéról van szó, mégis ők voltak a fő attrakció az Enterprise helyett.
Valahogy mindig hiányzott nekem valami Alex Grnja társulatából zeneileg. Habár a tavalyi Tsukoyomi: The Origin az én meglepetésemre is az év egyik legjobb lemeze lett. A 2017-ben kiadott EP újragondolt és átdolgozott verziója plusz számokkal kiegészülve egy igazi atombomba. Kegyetlen jól szól, hozzájuk képest változatos és élőben is kellemes felüdülés a többi daluk mellett.
Van egy erős magja itthon a bandának, akik folyamatosan követik őket. A banda designja és tematikája nagyon könnyen megfogja a metalhoz alapból sehogy sem kötődő embereket. Szenzációs a merch és az albumok grafikája, így a színpadkép is hibátlan volt, ezt az érdemet senki nem veheti el tőlük.
Az is tény, hogy Grnja albumról albumra egyre többet fejlődik ének terén. Szép lassan a top deathcore énekesek közé kerül nem csak a különböző vokál technikák miatt, amit élőben félelmetesen jól hoz, hanem mint jelenség egyre nagyobbra nő, az én szememben biztosan.
Minden megtett gesztusával és mozzanatában látszik az elkötelezettség a műfaj és banda iránt. A többiek mellette kissé háttérbe szorulnak, de ez egyáltalán nem zavaró, hisz minden tekintet Alexre szegeződik, aki mozog és felszántja a színpadot helyettük is.
A setlist fele a Tsukoyomi tételeiből állt, amit egyáltalán nem sajnáltam, sőt, főként itt tudták megfogni az érdeklődésem.
Nem maradhattak ki a vendégszereplések sem. Egy – egy rövid refrénre beugrottak a korábbi zenekarok vokalistái is. Ezzel a kis kooperációval tökéletesen összefoglalva az estén hallottakat.

Összességében egy igen izzasztó és súlyos esemény részesei lehettünk. Hazudnék, ha azt írnám minden percét élveztem és nem volt mentálisan kimerítő. Illetve nem tudok elmenni a sorrend mellett sem. A headlinerként lejátszott 45 perc eléggé karcsú, bár töménysége miatt meg tudom érteni. Befejezésnek sokkal hatásosabb lett volna egy hosszabb Enterprise Earth szett, de ez csak az én véleményem.

Ez is érdekelhet

Kövess minket!

2,844RajongókTetszik
1,731KövetőKövetés
44KövetőKövetés
64KövetőKövetés
1,348FeliratkozóFeliratkozás