Mark Tremonti egészen különleges helyet foglal el a zenei toplistámon. Bár sem az Alter Bridge, sem a Creed nem az a banda, amit minden nap hallgatok, Tremonti szólóalbumai valahogy mindig betalálnak. Tremonti zenéje már korábban is lenyűgözött, ezért annak idején egy Alter Bridge koncertre is csak azért mentem el, hogy élőben lássam őt. És bár a koncertet inkább csak egy kellemes élménynek szántam, nem számítottam rá, hogy Tremonti mesteri gitárjátéka, hangja és kisugárzása ennyire magával ragad majd. Pontosan ezért alig vártam, hogy meghallgassam a 2025 januárjában megjelent legújabb lemezét.
Mark Tremonti legfrissebb albuma, The End Will Show Us How, egy igazi zenei gyöngyszem, ami tele van lendülettel, érzelemmel és egy jó adag kreatív energiával. Ez nem csak egy album – ez egy érzelmi hullámvasút, ahol minden dal egy-egy izgalmas állomás. Az AlterBridge és a Creed legendás gitárosa, hatodik szólóalbumán ismét bizonyította, hogy nála a tehetség és a szenvedély kéz a kézben járnak, és hogy még mindig képes meglepni a hallgatóságot. Ráadásul nem is akárhogy!
Az album nyitó dala, a „The Mother, The Earth & I,” már az első pillanatokban beránt és magával ragad. A sötét és misztikus hangulat keveredik Tremonti nyers és energikus gitárjátékával, és intenzív, ezer közül is felismerhető hangjával olyan, mint egy hatalmas adrenalinfröccs. Ez a dal tökéletes alapját képezi az albumnak, amely innentől kezdve újra és újra meg akarsz majd hallgatni.
A „One More Time” egy óriási robbanás, ezzel beindul a zenei fesztivál. A riffek szinte szikráznak, a dob lüktet, a refrén pedig garantáltan belemászik az ember fülébe, és ott ragad napokig. Ez a dal maga az élő bizonyíték arra, hogy Tremonti mesterien egyensúlyoz a fémes rock zenei irányzat és a dallamos megközelítés között. a dal hallgatása közben az ember úgy érzi, mintha behúzta volna egy örvény, ahonnan nem is akar kijutni.
A „Just Too Much” érzelmesebb kalandozásra hív, de ettől csak még elég mély nyomot hagy. Hitelesen idézi meg a ’90-es évek grunge és alternatív rock hangulatának keveredését. Tremonti hangja tele van szenvedéllyel, és minden egyes hangban ott van valami megfoghatatlan varázs. Ettől aztán tuti libabőrös lesz az ember, akárhányszor meghallgatja.
A „Nails” egy fergeteges energia-bomba! Dinamikus és lendületes, tele van olyan riffekkel, amelyekre az ember automatikusan rázza a fejét. Ez a dal garantáltan felpörget még a legszürkébb, legálmosabb hétfő reggeleken is. Tökéletes ébresztő! Az erőteljes hangzás mellett pedig van benne egy játékos elegancia, ami igazán különlegessé varázsolja. Mint egy különleges aromákat tartalmazó finom, erős kávé.
A címadó „The End Will Show Us How” pedig maga a nagy finálé. Olyan, mintha a világ elhalkulna, hogy helye legyen a hangoknak, aztán az ember csak ül, és próbálja feldolgozni az élményt. A szöveg tele van mélységekkel és magasságokkal, a hangszerelés pedig annyira intenzív, hogy az ember úgy érzi, mintha egy zenei vihar hullámain szörfözne.. Ez a dal egy mestermű, és tökéletes pontot tesz az album végére.
A produkciót a zenekar régi munkatársa, Michael „Elvis” Baskette vezényelte le. Az album hangzása kifogástalan, minden egyes hang tökéletesen a helyén van. Eric Friedman gitárjátéka, Ryan Bennett dobolása és Tanner Keegan basszusjátéka pedig tovább erősíti azt a szoros köteléket, ami a Tremonti albumok mögött áll.
Az album a múlt, a jelen és a jövő összefonódását tükrözi. A dalok ismétlődő tartalmai – mint a személyes küzdelmek, az önreflexió és a jövőbe vetett remények – csodás egyveleget hoznak össze, ami zenei mélységeket és magasságokat érint meg azoknál az embereknél, akik hallgatják és lehetőséget ad arra, hogy részt vegyenek egy különleges zenei utazáson.