A The Cult a ’80-as években élte fénykorát. A zenekar igazi nomen est omen csapat, hiszen igazából az a fajta dark rock, amit ők nyomnak, egyaránt befogadható volt a rockerarcoknak, de az alteros, gót arcoknak is. Mivel hazánkban nagyon erős volt annak idején a Pecsa Depeche Mode klub, sokan szerették a The Cure-t, és a Fekete Lyuk is teret adott a szűk, de keménymag jellegű közönségnek, így meglepő módon a Cult kultikusabb (haha) itthon mint például a Def Leppard vagy a Mötley Crüe – akik szintén nemrég jártak hazánkban, erről bővebben ITT.
A hazai The Cult koncertek néhány évente ismétlődnek – legutóbb 2017-ben jártak erre – és stabilan hoznak egy pár ezer fős nézőközönséget. A mostani Budapest Parkos buli is egy nagyjából ¾ teltházat tudott produkálni, ez nagyjából 3-3500 főt jelent. Demográfiai összetétel szempontból döntő többségben a 45-60 közti arcok voltak jelen, számos régi The Cult póló, vagy fekete/góth kabát és kalap előkerült, de persze a merch pultban is lehetett megfelelő outfitet szerezni, ha az embernek akadt felesleges 17.000 forintja egy pólóra -és itt most kitérhetnénk egy, a rajongói hozzáállás versus túlárazás versus zeneipar helyzete okfejtésre, de az önmagában megérne egy hosszabb cikket, így térjünk vissza inkább magára a koncertre.
Ian Astbury indián kultúrához való vonzalma közismert, és a The Cult zenéjében, látványvilágában – sőt a zenekar névválasztásában is – szembeötlő. Az viszont, hogy már az előzenekar kiválasztásában is visszaköszön a frontember ebbéli imádata, az elég ritka. Lili Refrain egyébként egy olasz származású hölgy, de ha azt mondanák hogy sziú vagy dakota, azt is simán elhinném. Napjainkban egyre nagyobb divatja van az egy személyes női multiiunstumentalista, loop-pedálos produkcióknak – itthon például Saya Noé az egyik legjelesebb képviselője ennek a műfajnak. Lili Refrain is ebbe a kategóriába sorolható, csak ő zeneileg és a performance minden elemében is az észak-amerikai őslakosok kultúráját ragadja meg és tárja a közönség elé.
Ez – főleg magyar, vagy európai – füllel hallgatva meglehetősen idegen. Ugyanakkor a produkció roppant autentikus, így ha az emberben van egy kis nyitottság, akkor egy unikális és spirituális zenei élményben lehet része.
Én egyébként nyitott vagyok, és szeretem is az indiános dolgokat, nagyon örülök, hogy láthattam élőben ezt a produkciót, de azért 45 perc, amit a színpadon töltött, bőven elég volt belőle. És voltak koncertlátogatók, akik nem voltak annyira befogadóak, mint én, az ő beszámolójuk szerint ez élvezhetetlen és sok volt.
Mindenesetre este 8 óra után már mindenki a The Cult színpadra lépését várta: ez némi késéssel történt meg, így a 90 perces koncert időtartama csak jóindulattal tekinthető kipipáltnak. Billy Duffyék nagyjából netto 80-85 percet töltöttek a Park világot jelentő deszkáin – azonban így is egy (majdnem) hibátlan koncertet nyomtak le, korukat meghazudtoló energiával, a banda minden időszakát megvillantva, és persze a legnagyobb slágereket elpuffogtatva. Egyetlen dolog hiányzott ebből a koncertből: a legnagyobb sikernóta, a Fire Woman. Álmomban nem képzeltem volna, hogy a The Cult lenyomhat egy koncertet enélkül. De lehet hogy már rettenetesen unják magát a dalt, vagy a csúszás miatt nem fért bele, nem tudom, mindenesetre nekem ez csalódás volt.
Pedig ezt leszámítva minden tökéletesen alakult: a két főhős, Astbury és Duffy hamisítatlan rock szeánszt nyomtak, az öreg indián egy szuggesztív frontember, az öreg kocsmatöltelék pedig rendesen megtáncoltatta a gitárjait: rocksztár pózok, irgalmatlan tekerés, minden, ami kell és illik ilyenkor…
A dob-basszus és egyéb hangszerek szintjén mindig átjáróház volt a banda, de a mostani Tempesta – Jones- Mangan trió tisztességesen és profin dolgoztak alá a shownak.
Tökéletes megszólalás, egy csodálatos rock életmű, tapsoló és kórusban éneklő közönség: a The Cult hozott egy igazán szerethető, régivonalas rock and roll élményt-ők ebben szocializálódtak, és remekül hozzák a mai napig a színvonalat.
Aki szereti ezt a típusú zenét/koncertélményt, az bátran menjen el a The Cult bármelyik koncertjére.
10/9- de csak a Fire Woman hiánya miatt.