Ez volt az a koncert, amit azóta vártam, hogy a Holy Shit! újra mozgolódni kezdett. Az új dalok mocskosul ütnek, a banda nagyon pirít, mi kell még egy tökéletes estéhez? Hát sör, a Sportalsó és a remek társaság! 🙂
Mivel az este hangulatfelelőse én voltam, ezért most nem leselkedett az a veszély, hogy lekéssem a Bankruptot. Mondjuk semmiképpen sem akartam, mert a koncert előtti napokban rákerestem a muzsikájukra, és meg kellett állapítanom, hogy nagyon jóféle punk-rock talpalávalót tolnak.
Este hétre leslattyogtunk G-vel és Döncivel a Sportalsóba. Kiplakáztoztuk a májusi The Joystix bulit, illetve Bozsóval koccintottunk egyet. 🙂
A Bankrupt már a beállásnál szimpatikus volt. Közvetlen formák, élnek a színpadon és látszik rajtuk, hogy szeretik, amit csinálnak. Jó előérzetem volt a koncerttel kapcsolatban és nem is tévedtem! 🙂
Sajnos a bulijukat nem sok ember nézte a színpad előttről. Ekkor még a legtöbben a pultnál iszogattak, vagy kint cigiztek. Viszont én nem akartam elmulasztani a bulit, így a keverőpult mögül hallgattam a showt.
Mivel nem ismertem a számaikat, így én is csak bólogattam, viszont teljesen élvezhető volt az egész. Sajnálom, hogy nem indultak be rá jobban az emberek. A banda megtett mindent, nem rajtuk múlt! 🙂
Különösen az a poénjuk tetszett, amikor elmondta az énekes, hogy nem írnak hosszú dalokat, hiszen 2 perc felett már progresszív rock! 😀 Jó buli volt, remélem találkozunk mihamarabb!
Ezután következett az est fénypontja. Nagyon kíváncsi voltam, hogy a beugró Jimmy-vel, aki a The Joystix dobosa, milyen összképet mutat majd a banda, akárcsak arra, hogy a banda punkos vagy inkább a rákenrollos attitűdje ütközik ki inkább a koncert hangulatán.
A nyitótételnek választott God Save The Queen klasszikus meg is adta a választ az előbb felsejlett kérdésemre, és nagyjából ez a vonulat maradt is meg a buli végéig. A hangzás az első szám közepe után beállt úgy, ahogy kell, és „horzsolt”! 🙂
Gombán kibaszottul nem látszik, hogy a Le Panic! offolása óta eltelt több, mint 8 év és azóta nem állt színpadon. Mocskos jól énekelt végig, és a frontemberi vénáját sem felejtette Írországban szerencsére! 😀
Rögtön a folytatásban érkezett az egyik friss szerzemény, a már Gombával elkövetett Laid Low! No kérem, már itt biztos voltam két dologban: mihamarabb a bőrömbe kell varratnom egy HS!-logót, illetve hogy az új dalok nem csak a szobában szólnak pazarul, hanem élőben is. Sőt, élőben még sokkal jobbak!
A HS! igazi terepe a színpad, ez egyre inkább nem volt kérdéses. A saját dalt újabb feldolgozás követte, méghozzá a Turbonegro féle Get It On, de olyan előadásban, hogy bevallom: nekem sokkal jobban bejött, mint eredeti formájában, pedig imádom az eredetit! Hatalmas tűz volt benne, ahogy a Sportalsó falai között megdörrent. Egyszerűen nem tudtam mást tenni közben, csak vigyorogni, nagyokat kortyolni a sörömből és teli torokból üvölteni: GET IT OOOOOON!!!!
Aztán ismét saját dal, a korai időkből elővett Supernova Sucker. Ezt régen is imádtam, mert valami eszméletlen mocsok a dallama, a szövege, mindene. Kiváncsi voltam, vajon duettben szólal-e meg. Természetesen igen, és baszottul borotvált…
Aztán jött a Missed You… Az új dalok közül talán a legnagyobb SLÁGER! Csupa nagy betűvel. Ez élőben megintcsak ütött, Egyszerűen megint csak üvölteni tudtam, bólogatni, ugrálni. Fenomenális volt!
Viszont nem akarok minden dalon egyenként végigmenni, mert csak a szuperlatívuszokat sorolhatnám. Azt azonban szögezzük le: nem azért, mert javarészt a barátaimból áll a banda, hanem azért, mert tényleg mocskos jó volt az egész. Mikor meghallottam a Backyard Babies Ghetto You-feldolgozást, majd kiugrottam a bőrömből! Fergeteg!
Zoli bekonferálásban, következett az „egyetlen kakukktojás magyar nyelvű dal”, a Peepshow. Nos, ezt a dalt régen valamikért nem komáztam, de mikor meghallottam az akusztikus verziót a múltkor egyből felcsúszott a kedvenceim közé! Élőben pedig hatalmas feeling volt.
Aztán ismét feldolgozás, Danko Jones, ami megintcsak nagy kedvenc, klasszikus, meg minden. Piros pont!
Aztán megjött az egyik olyan új dal, amivel én megismertem ezt a felállást. Éppen a kezemre varrt valamit Vinnie, mikor Zoliék csörömpöltek a tetkószalon melletti próbateremben, és behívtak, hogy „ősbemutató”… Na kérem, akkor leesett az állam, és majdnem merevedésem lett, a mocsoktól, vagyis a Dirtytől!
Ez után a dal után lett elege Gombának abból, hogy egy csávó egyfolytában valami dalt kért tőle, amit sajnos nem tudok, hogy mi! 😀 (Remélem Ő emlékszik rá!) Itt jegyezte meg:
– Játszhat akár a Tormentor is, vannak emberek, akik mindig a Börtön ablakában kérik! Nekik szól a következő dal refrénje, ami roppant egy szerű, két szó: FUCK YOU!
Kontrázott rá Zoli:
-Azt jelenti hiányzol! 😀
Aztán jött a Back Off című zseniális stoner punk-rock új dal!
Aztán már nem volt más hátra, mint az utolsó (előtti) felvonás! 🙂
Jött a nagy régi sláger, a RockandRoll Killer, ami hatalmas össznépi refrénüvöltést kapott, és jómagam is kibaszottul megőrültem rá. Kibaszott jó volt!
Azt jött egy búcsúzónak szánt Sex Pistols, viszont annyira nem bírtunk magunkkal, hogy muszáj volt visszakönyörögnünk őket a deszkákra még egy dal erejéig, amiből szerencsére nem csak egy lett. először még egy feldolgozás, mégpedig a New Rose, a Duff McKagan féle verzióban persze. Megőrülés, pedig én nem is csípem ezt a dalt! 😀
Ám a tényleg végső felvonás akkor jött el, amikor újra meghallottuk a Turbonegro klasszikus Get It On-t, majd a Back Off-ot. Az utolsó hangok után sajnálattal vettem tudomásul, hogy tényleg vége a bulinak.
80 perc (zenei) orgazmusközeli állapot. Ez volt nekem a Holy Shit! visszatérő koncertje! Remélem mihamarabb újra a színpadon láthatom Őket!!!
Az afterparty is megérne pár sort, de azt inkább nem írom le, hiszen némi titkok nekünk is kellenek, nem igaz? 😀